Pihenő

Ölelések nélküli év volt

Mátyusföldi leányként számos olyan emlékem van kamaszkoromból, amikor Vágsellyéről Érsekújvárra kerülve furcsállottam, ha valaki nagy öleléssel üdvözölt. Mifelénk a széles mosoly, a kézfogás, az egymás felé integetés volt a megszokott, a nagy ölelés csak a rokonnak, a bizalmas ismerősöknek járt, meghitt pillanatok kísérője volt.
Száz Ildikó

2021. január 19. 10:00

lélek
- Shutterstock-felvétel

Aztán jött a vírus…

Pont koronavírus-helyzetben jöttem rá, mennyire sajátom lett az elmúlt évek során az öleléssel kísért üdvözlés. Milyen furcsa köszönteni a rég nem látott ismerősöket, barátokat anélkül, hogy jól megropogtassuk egymás csontjait. Ráadásul a rég nem látottat sem lehet jelképes szófordulatként megélni, mivel valóban ritkán találkozunk manapság bárkivel. Virtuális térben sokat beszélgetünk, tudunk egymás történéseiről, de a személyes kapcsolat elmarad. Gondolatban megfogalmaztam egy levelet, hogyan is mondhatnám el majd egyszer a leendő unokámnak, mi történt az országban 2020-ban. Nem fogja érteni, vagy legalábbis nehezen lesz hihető számára a mi jelenlegi valóságunk. Mert még számunkra is felfoghatatlan.

Kedves kis unokám!

Egyszer majd megszületsz, és kérdezősködni fogsz, erről meg amarról. Lesz idő, amikor talán arról is tanultok majd az iskolában, hogy volt itt egy Covid-19-es vírus, ami sok embernek megkeserítette az életét 2020-ban, és sokak halálát okozta. A tankönyvekbe foglaltakhoz nem sokat tudnék hozzátenni, mert bizonyára rengeteg konkrét számadatot rejt majd az ilyen diákoknak szánt tanulmány. Amit tőlem kaphatsz ehhez az időszakhoz, azok az emlékeim. Arról, mi minden nem valósulhatott meg. Sorolni fogom az eseményeket is, de amit most különösképpen fontosnak tartanék, hogy egyetlen egy vágyott rokoni, baráti ölelés sem valósulhatott meg. Csak remélni merem, hogy amikor te élsz majd, akkor is ismerni, gyakorolni fogjátok ezt a szeretetteljes üdvözlési formát, amelyet rendszerint mosoly kísér. Hát most, a koronavírus idején elmaradt a mosoly is, mert nem látható a szájmaszk mögött. Az ölelésre azért nem kerülhetett sor, mert be kellett tartanunk a kétméteres távolságot. A minap boltban jártam, a fűszerespolcot nézegetve penderült elém egy kétéves forma kislegény, apukája tisztes távolból figyelte. Igyekeztem mosolyogni, de szomorúan gondoltam arra, hogy ezek a most felnövekvő pöttömök meg vannak fosztva attól, hogy mosolyogjanak rájuk az emberek. Talán sejtik a mosolyt, a jóindulatot, talán olvasni tudnak az emberek tekintetéből, de mégsem kapják ajándékul a mosolyunkat. 

Mi az, ami elmaradt?

Kedves unokám, az, hogy mi történt 2020-ban, nyilvánvalóvá válik számodra a hozzátartozók, a pedagógusok elbeszéléseiből. Én most inkább arról számolnék be neked, hogy mi az, ami kimaradt akkoriban az emberek életéből. Nem tarthattuk meg a családi találkozókat, a hagyományos szeretetteljes látogatásokat, köszöntéseket. Minden egyes alkalommal mérlegelnem kellett, ellátogatok-e a dédszüleidhez. Oly sok emberrel találkoztam a munkám során, hogy veszélyesnek tartottam már a koronavírus-helyzet tavaszi fordulójában is a találkozást a hetvenes éveikben járó szeretteimmel. Időnként megtettem, vittem gyümölcsöt, vitamint, de napokon keresztül lelkiismeret-furdalásom volt, nem sodortam-e őket ezzel veszélybe. Holott tudtam, hogy az elmaradásom még nagyobb sebeket ejt, mert a kölcsönös találkozások hiánya ugyanolyan fájó. A szomorúság, a búskomorság gyengíti a szervezet ellenálló képességét.

Egyszer, amikor a piacon jártam, egy idős úr megkérdezte, mit tegyen? Fél! Kértem őt, ne rettegjen, mert a félelem gyengíti a testet, a legyengült testet pedig hamarabb birtokába veheti a vírus. Kértem, mosolyogjon sokat, gondoljon kellemes, szép történésekre. Később is gyakran találkoztunk, és mindig mosolygott, megköszönte a biztatást. Sokat-sokat mosolygott, nem is betegedett meg. Annak idején nem adhattam kellő biztatást, mosolyt a szüleimnek, a te dédszüleidnek. Édesapám úgy ment el az élők világából, hogy nem volt alkalma elköszönni az unokáitól, akiket már fél éve nem láthatott, és tőlem sem. Elmaradtak a baráti összejövetelek, elmaradtak az évfordulók. Az ötvenedik születésnapomat sem tarthattam meg, mint ahogy a keresztmamám sem a hetvenediket. Nem voltak ünnepek. A vírus megálljt parancsolt minden olyan eseménynek, ami eggyé és erőssé kovácsolhatott volna bennünket. Gyengévé és esendővé váltunk mindettől, de ne félj, kis unokám, azért voltak kapaszkodóink ebben a lehetetlen helyzetben is!

Megváltoztak az emberek

Mindenki változott 2020-ban, még az is, akinek nem állt szándékában változtatni berögzült szokásain és hagyományain. Egyszerűen kénytelenek voltunk másképpen élni. Sokat segített ebben a virtuális világ, a világháló jóvoltából tarthattuk a kapcsolatot, tudtunk egymás mindennapjairól. Volt, aki megtanult kenyeret sütni, akadt olyan is, aki elkezdett online-tanfolyamon nyelvet tanulni. Mások rákaptak a magányos futásra az erdőben, vagy a hegyi túrázásra. Ezeket szabadott, mert a friss levegő gyógyító hatással volt az emberekre, a természetben tartózkodás energiával töltötte fel mindazokat, akik otthoni dolgozásra kényszerültek. Közben sajnáltam a diákokat, akik a társaik nélkül, odahaza tanultak, elmaradtak a délutáni közös csavargások, az egyetemistáknak a semmihez sem fogható közös alkotás pillanatai az évfolyamtársakkal, valamint a vizsgákra való felkészülés együtt megélt izgalmai. Nem beszélve a sikeresen letett vizsgát követő tivornyákról, ilyesmiről szó sem lehetett. Minden a virtuális térben zajlott, magányosan.

Túl a válsághelyzeten

Amikor ezt a naplórészletet írom neked, leendő kis unokám, még nincs vége a kórnak. Mindannyian abban reménykedünk, hogy egyszer kijutunk az utcára, a kávézókba, újra benyithatunk a munkahelyünkre egymást üdvözölve. Most még nagy a csend, ilyen csendben zajlott a karácsony, az óévbúcsúztató. Az egy háztartásban élők ünnepelhettek együtt, a többieknek elküldhették virtuális vagy telefonos jókívánságaikat. A kollégák, a rokonok nélkülünk élték meg az ünnepeket, a láthatatlan kór vastag falat emelt közénk. Erről talán nem írnak majd a tankönyvek, ezért írom le neked. Hogy értsd.

Becsülj meg minden napot, amikor megölelheted azokat, akik fontosak számodra, és ne hagyj ki egyetlen alkalmat sem, amikor szíved teljes szeretetével rámosolyoghatsz valakire! Nekem ez most az arcvédő maszk alatt igencsak nehezen megy. Kérlek, tedd meg utólag helyettem is!  

A szerző az Új Szó munkatársa

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
ablak

Hat dolog, amire autóvásárláskor nem érdemes pénzt költeni

a

Holtan találták Feketenyéken az eltűnt horgászt

A pincesorok egy része sötétedés után a vandálok miatt nincs megvilágítva

Vandálok rongálták meg a kisgéresi pincesorok közötti lámpákat

csíz lengvarský

Rehabilitációs központot adtak át Csízben

rendőrség

Két súlyos baleset is történt a Nyitrai kerületben

Vasárnap

Vendégünk a VASÁRNAPBAN: Örökölt fájdalom. Egy családtörténeti traumakutató

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.