Mohai Tamás és az önbizalomfröccsök

Vasárnap

Nem állíthatja, hogy nem, mert igen. A legjobbkor nyerte el Los Angelesben, a szerelmes filmek nemzetközi fesztiválján a legjobb férfialakítás díját.

Mohai Tamás nemcsak játssza, éli is a nagy szerelmet. A Most van most könnyen szerelemre lobbanó taxisofőrjéért kapott amerikai elismerése hittel és szenvedéllyel végzett munkájának gyümölcse.

 

Ami előtte volt, filmen: Senki szigete, Hetedik alabárdos, Vándorszínészek. Sorozatban a Csak színház és más semmi, valamint a négy évadot futó Drága örökösök. Színházi előadásai megtizedelődtek a koronavírus első hulláma óta. Voltak esték, amikor a tapsnál úgy érezte, kórtermi hangulat uralkodik a nézőtéren.

 

S fent a színpadon, egy dermedt pillanat?

Azt is megéltem. Nagyobb hangsúlyt kapott egy köhögés. Kitaláltam ugyanis egy olcsó játékot. Örkény István darabjával, a Tótékkal szerepeltünk egy szabadtéri színpadon. A Postás monológját megelőzően hosszasan bámultam a nézőket, majd azt kérdeztem: na, mi van, mit néztek? Erre mindig jött valamilyen reakció, amire reflektáltam, s attól még nagyobb lett a nevetés. De az egyik előadáson, itt, ezen a ponton köhögés hangzott el, amire én is köhintettem kettőt. Hátra is léptem, aminek még nagyobb értelme lett. Felnyújtott valaki egy doboz sört. Lehajoltam érte, beleittam, megköszöntem, és abban a pillanatban torkon csapott a realitás. Hogy éppen most, járvány idején nem kellett volna ezt tennem. Szörnyű érzés volt, de hála istennek nem lett semmiféle következménye.

 

A saját életében, tavaly március óta mennyire játszik főszerepet? Képes felülemelkedni a járványhelyzeten?

Az első hullám engem is sokkolt. Nehéz volt szembenézni azzal, hogy mi történik a világban. Én ezt teljes traumaként éltem meg. Jézusom, mi lesz, elmaradnak az előadások? Hogyan fogok én létezni a mindennapokban, ha a színházat kihúzzák a lábam alól? Mostuk az élelmiszereket a szerelmemmel, nagyon figyeltünk mindenre. Nem tudtunk szabadulni a gondolattól, hogy kilépünk az utcára, és halálos kór fog elkapni bennünket. Aztán elmentünk Budapestről anyukám aranyos kis parasztházába, és átváltottunk vidéki életmódra. Fát vágtam, kertet locsoltam, finomakat főztünk, közben sportoltam, nagyon jó filmeket néztünk. Az ezt megelőző másfél év a Drága örökösök forgatásával egyébként is próbára tette az energiakészletemet, a kreativitásomat és a memóriámat. Ez a fura pihenőidő, amelyet most egy külső kényszer hatására élünk meg, tulajdonképpen ki is jár nekem. A kezdeti kétségbeesés után egyfajta nyugalomra leltem. Eszemben sem volt visszatölteni százra az aksijaimat. Dés László, Háy János és Juhász Anna Petőfiről folytatott Skype-beszélgetéséhez a költő több versét mondtam el. Kitűztem magam elé egy feladatot, amelyet produktumként kellett letennem, hiszen tudtam, hogy megmarad a neten. És akkor döbbentem rá, hogy mennyire fontos az életemben, hogy esténként előadásom van. Ezt a plusz izgalmat, küldetéstudatot nem képes pótolni semmi. Nekem ez lételemem.

 

Aztán jött a második hullám.

De már az első végén meglett a pozitív hozadéka a skype-os történetnek. A szerelmemmel sétáltunk a belvárosban, amikor egy fiatalokból álló társaság felinvitált bennünket egy házibuliba. Születésnapot ünnepeltek. Borozgatás közben megjegyezték, hogy ismernek valahonnan. Gondoltam, megint a Drága örökösök hülyegyerek Tomikáját látják bennem, de nem! Ugye, te szavaltál Petőfit a Skype-on? – kérdezte az egyik srác. – Vissza is tekertük többször. Kellemes érzés volt nagyon. Jólesett a visszaigazolás, hogy valami értékessel fogtam meg őket. Ott, helyben bizonyítva láttam, hogy nem véletlenül éreztem a késztetést, hogy komolyan fel kell készülnöm Petőfiből. Hatást váltott ki, amit csináltam.

 

A Most van most Petyája, akárcsak a Drága örökösök Tomikája folyamatosan önmagát keresi. Harminckét évesen ön hol tart ezen az úton?

Én még mindig nem merem kijelenteni, hogy megtaláltam önmagam. Olyan van, hogy az ember felnő egy problémához, vagy hogy adott pillanatban a helyén kezel bizonyos dolgot. Minél idősebb valaki, annál inkább tudja, miben tud jól teljesíteni. Egy szülő feladata is az, hogy különböző lehetőségeket kínál fel a gyerekének. Úszhat, jégkorongozhat, dobolhat, gitározhat… a szülő hátszele kell, hogy legyen a választásának. Velem pont ez történt kiskoromban. Volt néhány vakvágány az akkori életemben, hiszen az Ikrek jegyében születtem, belekapok sok mindenbe, de már akkor is jöttek pozitív visszajelzések. Sok mindent kipróbáltam. Volt, ami tetszett, valamit gyorsan abbahagytam, de legalább kipróbáltam, belekóstoltam. Most is folyamatosan új helyzetek elé állít az élet, gyakran kell komoly döntést hoznom, de a megérzéseim sosem hagynak cserben. Ha azt súgja valami, hogy ezt nem, akkor azonnal el is engedem. A belső hang mindig sugall valamit. Biztat, vagy éppen óva int. Az élet többször visszaigazolta már, hogy hallgatnom kell rá. Lassan hetvenéves lesz az anyukám. Ügyvédnő. A realitással elég szoros a kapcsolata. De más irányban is nyitott. A grafológia, az ezotéria, a meditáció is nagyon érdekli. Ahogy ő, úgy én sem zárkózóm el semmi új elől.

 

Mi volt az első reakciója a Los Angelesben kapott díjra?

Szajki Péter, a film rendezője hívott, hogy közölje velem a nagyszerű hírt, de le volt halkítva a telefonom, így nem vettem fel neki. A neten találtam rá a hírre, hogy Mohai Tamást díjazták. Felemelő érzés volt. Utána kaptam meg az üzenetet Pétertől. Örültem nagyon. Itthon nem aratott osztatlan sikert a film. Van egy-két apró sebe, de az egészet tekintve tök jó, jelen idejű. Értettem, mit vár tőlem a rendező, mi van a sorok mögött, mit akar közvetíteni a szerep. Petya megunja a jogászkodást, és vált egy nagyot. Beáll taxisnak. Megnézte a filmet egy barátom, és azzal fordult felém a végén: Szerinted jó helyen vagyok az életben? Örültem, hogy felmerült benne ez a kérdés, mert elérte célját a film. Arra kíváncsi: jó szakmát választottál-e magadnak? És el kell gondolkoznod ezen. Bujtor István-díjat is kaptam a filmért, de csak később értesítettek róla, ezért személyesen nem vehettem át. Amerikába pedig nem tudtam kiutazni. Ott feliratozva nézték a filmet, mégis értékelni tudták a játékomat, s talán az ő fejükben is elindult egy gondolat, mint a barátoméban, hogy jó helyen állnak-e az életben. Az elismerésük mindenesetre sokat jelent számomra. Önbizalomfröccsöt adott a díj. Természetesen boldoggá tenne, ha egy újabb kaput nyitna előttem. Szeretnék még jobban megmutatkozni, előbbre lépni, akár nemzetközileg is. Nagyszerű lenne egy ilyen lehetőség. Az lenne a főnyeremény. Félteni nem kell. Nem fogok elszállni a díjtól. Maradok a realitás talaján. Sosem voltam elbizakodott, nagyszájú vagy fölényes. A szakma és az emberek iránti alázatomat úgy őrzöm magamban, mint a szemem fényét.

 

Elmaradt előadásai mellett az elmaradt utazásait is elsirathatta.

Előbb Costa Ricát, aztán Spanyolországot néztük ki a szerelmemmel, de erről is, arról is le kellett mondanunk. A szabadságot korlátok között, magamban kellett megtalálnom, nem idegenben. Lélekben, négy fal között, a szerelmemből kell felépítenem mindazt, amit eddig az utazási élményeimből merítettem. De így is jó, ebben az állapotban. Írni szeretnék, sorozatot. Már csak az utolsó motivációra várok. Nem izgulok olyan nagyon. Maradok a kaptafánál, nem keresek más hivatást. Kivárom szépen, míg visszatalál az élet a megszokott medrébe. Nem tarthat örökké az sem, amiben most élünk. Ennek a rossznak is el kell múlnia egyszer. Szeretném, ha az élet azon az úton vinne tovább, amelyen eddig haladtam.

 

Gyorsan lobbanó és nagy lánggal égő alkat, vagy inkább visszafogottan, takaréklángra állítva éli meg a nagy érzelmeket?

Nekem elég egy szikra, és már lobogok. Most nagyon boldog vagyok. Sikerült olyan társra lelnem, akivel el tudom képzelni a közös jövőnket, az életre szóló szövetséget. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ő van mellettem. Akármilyen furcsán és önzőn hangzik is, egy párkapcsolatban az is fontos, hogy magadat is tudjad szeretni a másik mellett. Úgy lehet igazán összekapcsolódni valakivel, ha rendben vagy. Ha támogatnak, és motiválva érzed magad abban, amit csinálsz. Olyankor az sem zavaró, ha kritikusak a másik észrevételei. Az értékrendje is legyen rendben az embernek.

 

Hosszabb távon milyen terveket forgat a fejében?

Először is énekórákra kell járnom. Francit, Mariska férjét fogom játszani a Sörgyári capriccio zenés változatában.

 

A Kincsem színpadi verziójában Festetics gróf szerepében már sikerült kilépnie a laza csávós komfortzónájából.

Bereményi Géza először a lovászfiúként képzelt el a darabban, aztán a gróf lettem. El is mentem Keszthelyre megnézni a kastélyát, hogy többet megtudjak róla. Pofás kis előadásban próbálhattam ki magam. Barkót ragasztottak, zsakettet kaptam, amely annyira megtetszett, hogy az utolsó előadás után meg is szereztem. Néha abban szülinapozom. Gyönyörű, vajszínű, hosszú. Nem is raktam be a szekrénybe, hogy állandóan a szemem előtt legyen. Előttem lóg a vállfán a szobában.

 

A Los Angeles-i díj pedig bearanyozza az életét.

Igen. Az is. Meg a szerelem is. És Radnóti! Rappelve fogom előadni az összes eclogáját. Meg akarom mutatni, hogy így is lehet.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/23. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?