Mi lett vele? Tördelőből tűzlovag

Tüzoltó leszel, s katona – mondom önkéntelenül is József Attila verssorát, Tomi pedig titokzatosan mosolyog. Ekkor még nem sejtem, hogy már gyerekkorában elvarázsolta ez az adrenalinnal teli foglalkozás, azt viszont tudom, hogy régóta önkéntes tűzoltó, és hogy ez egészen mélyen kódolva van a génjeiben.

Mégis grafikus lett

Grafikai szakközépiskolába járt, és 2008-ban rögtön a Petit Press kiadóba került. A nagymamája gépírónő volt az Új Szóban, ő vitte a hírt, hogy magyarul beszélő grafikust keresnek. Tomi jelentkezett, így lett tagja a csapatnak. Gyorsan és jól dolgozott, készségesen helyettesített, ilyenkor a napi teendői mellett az egész Vasárnapot is ő tördelte. Ha bármi gond volt, ha át kellett tördelni az oldalakat – mert ilyen is megtörténik –, zokszó nélkül megcsinálta, olyan remek érzékkel, hogy a betűk, képek között egyből helyreállt a rend. Nem kellett izgulni, hogy jó kedvében találjuk-e: tisztelte a kollégák idejét, véleményét, közben őszintén elmondta azt is, ő hogy képzeli, helyesli-e a javasolt megoldást. Ha nem lett volna jó grafikus, ha nem kedvelik a kollégák, érthető a váltás. Tomit viszont mindenki visszasírja. „A szerkesztőségben tudták, hogy tűzoltó családból származom. A nagyapám és az apám is hivatásos tűzoltó volt, csak később nyitottak autószervizt. Engem mindig vonzott a tűzoltóság, de azért szem előtt tartottam a végzettségem, meg az is igaz, hogy szerettem a munkám. Kétszer azért megpróbáltam bekerülni a tűzoltókhoz, de nem sikerült. És amikor végül igen… Hát, nem volt könnyű elmenni.” Itt egy kurta szünetet tart, ahogy ülünk a szerkesztőség volt székhelyének szomszédságában, egy kávézóban. Aznap enyhültek a járvány miatt hozott intézkedések, s egyre több ismerős jön-megy. Érződik a hangján: őszintén mondja, hogy a döntés nem egyik napról a másikra született. „Váltanom kellett. Éreztem, hogy tördelőként elértem egy olyan szintet, amelyből már nem tudok továbblépni. Esetleg, ha keresek egy másik helyet, ahol új lehetőségek adódnak. Nekem nem jó egyhelyben toporogni: bár nem voltam élsportoló, de gyerekkoromtól sportolok, s ha nem lennék képes ott is haladni, ha nem lennék jobb és jobb, akkor nem érdekelne. Már akkor felmerült bennem, hogy talán váltanom kellene, amikor átkerültünk az egyik kiadóból a másikba. De a grafikusok vezetője, Toronyi Péter megkért, hogy menjek vele, s nem mondtam nemet. Itt egy ideig új volt minden, a hely, néhányan a kollégák közül is, de utána megint éreztem, hogy bizonyos dolgok nem változnak, s ezeken én magam változtatni nem tudok.”

Egy igen színvonalas képes magazin tördelését továbblépésnek tekintetted volna? – kérdezem, mert szeretném megérteni, mi volna az a motiváció számára, hogy a szakmában maradjon. „Biztos, hogy igen. Vagy mondjuk egy olyan hely, ahol kreatívabb a munka. Például reklámügynökségnél, és talán nem is tördelőként, hanem irányítóként, hisz az elmúlt években jól megismertem a munkafolyamatot.”

Régi nagy szerelem

Tudtuk mindannyian, hogy a munkája mellett van egy nagy szerelme. „Már gyerekkorom óta. Apu vitt magával a tűzoltók közé, amiből persze nem következik törvényszerűen a rajongás – de az én esetemben azóta is tart. Ma már úgy látom, tűzoltónak születni kell.” Újra eszünkbe jut József Attila, meg a nagy piros járművek és a szemetesautók, amelyekért rajonganak a kisgyerekek. „A gyerekek persze erre figyelnek, de sokkal több rejtőzik a szakmában. A tűzoltóvá váláshoz az is kulcsfontosságú például, hogy szeretek segíteni. És ezt mindig is tudtam: gyerekkorom óta önkéntes vagyok, tizennyolc éves korom óta jártam bevetésekre.” Továbbra is dolgozik önkéntesként is. Nem vagyok jártas a témában, nem értem, hogy űzheti valaki a szakmát foglalkozásként és lehet önkéntes is. „A hivatásosok napi 24 órán át készenlétben vannak. A törvény azonban megszabja, hogy a hivatásosok mellett önkéntes testületeknek is működniük kell minden olyan városban, városrészben, vidéken, ahol ötszáznál több ember él. Pozsonypüspökin, ahol élek, 1882 óta működik az önkéntes tűzoltóság.”

A kritériumok

Mi kell ahhoz, hogy valaki tűzoltó legyen? Érettségi mindenképp, és persze az akarat mellett az alkalmasság, no meg a beadott jelentkezés. Ezután ki kell várni türelemmel a visszajelzést. A fizikai tesztelés Tomi szerint nem nehéz, persze, amilyen kisportolt, nem csoda, hogy így látja. „Korcsoportonként különböznek az elvárások. Természetesen egy 55 évestől nem ugyanazt várják, mint egy húszévestől, bár valamikor az idősebb teljesít jobban. A fizikai adottság mellett elengedhetetlen a józan ész, és hogy odafigyeljünk a tapasztaltabbakra, mert ők sok mindent végigcsináltak.” S talán egy kicsit higgadtabbak, mert jobban átérzik, hogy a legapróbb hiba is akár végzetes lehet. Minden riasztás életveszélyes, de a bevetéseknél Tomi szerint a legveszélyesebb az odavezető út. Eljutni az A pontból a B-be tarthat öt percig, de az is megtörténhet, hogy oda se érnek. Mostanra javult ugyan a helyzet, de ha meghallják a szirénát, a sofőrök továbbra is pánikolnak, nem tudják, mitévők legyenek, és ilyenkor bármi megtörténhet. Tomi üzemi tűzoltó a Slovnaftban. Egy vegyi üzemben pedig még több a rizikófaktor, hiszen különféle reakciókat válthat ki a tűz. Nagyon fontos tehát a terepismeret is: mielőbb odajussanak, és megfelelően járjanak el.

Amiben hasonlít a szerkesztőségi munkához, az a rendkívüli munkabeosztás: mindkét helyen első a szolgálat, akár az ünnep, a hétvége rovására. „Itt éjjeli és nappali szolgálat van, majd két nap szabad. A legszokatlanabb az volt, hogy a nappali esetében igen korán kezdünk: négy huszonötkor kelek, hogy beérjek, mert még az üzemen belül is eltart, mire a helyemre kerülök. A szerkesztőségben nem kezdtünk ilyen korán.”

A tűzoltó élete

A tűzoltók oda mennek, ahonnan mások menekülnek. Nekik a félelemből erőt kell meríteniük. „A felelősség óriási. Nem véletlenül mondják azt a tűzoltók, hogy a szolgálatból sosem biztos, hogy hazajutnak. Aki nem fél, az nem lehet tűzoltó. Már megtapasztaltam, hogy amint beülök a tűzoltóautóba, teljesen más ember vagyok, bekapcsol egyfajta robotpilóta. Ekkor ugyanis mindenre figyelnem kell, és nem hibázhatok. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, milyen érzés ez, de különleges, és csak bevetéskor jelentkezik. Ez a munka magányosan nem végezhető, csak csapatban. A tördelésnél a szerkesztő leadja a szöveget, s ha nem ad hozzá képet, legfeljebb én keresek, de a tűzoltóknál nincs olyan, hogy ha a másik nem csinál meg valamit, majd én elvégzem. Ott senki nem hagyhat a másikra semmit, és az is nagyon fontos, hogy mindenki bízni tudjon a másikban.”

Nem fordít hátat

„Nem vagyok nagy újságolvasó” – beszélgetésünk elején hangzott el ez a mondat. Azért csak felteszem neki a kérdést, nem érez-e nosztalgiát, ha kezébe vesz egy újságot? „A tördelést kommentálom. Kommentáltam azelőtt is, és fogom is. Annál is inkább, mert a tűzoltómunka mellett grafikusa vagyok egy ingyenes autómagazinnak, tehát a tördeléstől nem váltam meg teljesen. Ennyi év után nem szeretnék végképp kijönni belőle.”

Fiatal, 31 éves, családot alapít: a barátnőjével szeptemberre babát várnak. Fiút, úgyhogy jön a tűzoltó-utánpótlás. De az sem kizárt, hogy végül grafikus lesz belőle. A Vasárnapban?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/27. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene