Új év, új remények, új kezdetek. Az új év hozza az új reményeket, kezdeteket? Emlékszem arra az évre, amikor heti három alkalommal jártam csoportos edzésekre.
Csak azért, mert jó volt, mert sokat ültem, s mert jólesett a mozgás. Aztán egy nap, amikor mentem le a kis hangulatos edzőterembe, a jól megszokott órámra, hatalmas tömeg várt. Nem értettem, mi ez, s a szokásos 8-10 fő helyett miért várakozik legalább 25 ember. Mellém ugrott két régi edzőtárs, és megkérdezte, szerinted hány hétig tart ki a lelkesedésük? Akkor értettem meg. Az új év első edzésnapja volt, s az újévi fogadalmak leképezését láttuk akkor az edzőterem előtt. Az első egy-két hétben volt lelkesedés, három-négy hét múlva azonban a megszokott rendben, a megszokott létszámmal folytattuk az edzéseinket.
Az újévi fogadalmak jók. De csak akkor, ha komolyan gondoljuk őket, s ha van mögötte szándék is, valódi elhatározás. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy itt az új év, új remények és kezdetek várnak ránk. Várnak is, ha valódiak a szándékaink, és ha beletesszük az energiánkat. Mi ebből a tanulság? Nem az, hogy ne járjunk edzőterembe, vagy hogy ne kezdhetnénk új szokásba, ne tehetnénk fogadalmat. Tegyük meg bátran, de ne kötelező jelleggel. Az óévből átfordulva valahogy óhatatlanul megvan a késztetésünk, fogadjunk meg valami olyat, amit az új évben teszünk, avagy éppen nem teszünk.
Mi lenne, ha idén azt fogadnánk meg, hogy akkor változtatunk a dolgok menetén, a szokásainkon, bármin, ami fontos nekünk, amikor valóban készen állunk rá?
Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.