Együttműködésre vagyunk ítélve

Kép TASR

2020 végén is médiapartnere volt a Vasárnap a Cogito esszéíró versenynek. Remek írások érkeztek számos középiskolából, saját kategóriájukban a legjobbakat mi is bemutatjuk. Most a pozsonyi Lajos Sára Andrea írását.

Ha puskázásról van szó, segítjük egymást. Ha valamelyikünk rosszat tesz, egy emberként védjük meg. Ha egy egyetem autonómiáját akarjuk megtartani, folyamatosan beszélünk róla. Ha pedig a rasszizmus ellen kell összefognunk, utcára vonulunk.

Az ember nemcsak azért akar társaságban, barátok között lenni, mert jó érzés. Akár tudatosítjuk, akár nem, de mindig van miértje annak, hogy együttműködünk. Ám nem mindegy, milyen szándék vezérel minket. Céljainkat úgy kéne alakítanunk, hogy másokat ne bántsunk.

Képzeljünk el egy huszonöt-harminc fős osztályt. Rengeteg ember, más-más személyiséggel. Most kezdték a gimit, ezért azt a leckét kapják az osztályfőnöküktől, hogy közösen készítsenek egy projektet arról a városról vagy faluról, ahonnét származnak. Néhányan örülnek neki, mert kreatívnak tartják, és tudják, hogy ez pont olyan tevékenység, ami segít egymás megismerésében. Másoknak nincs ínyükre a dolog, de kötelező, és így is, úgy is meg kell csinálniuk, szóval felesleges lenne nyafogniuk. Aztán vannak olyanok, akik a pokolba kívánják a feladatot (és az osztályfőnököt is), mert nekik jobb dolguk is van, mint a szülővárosukról vagy -falujukról összegyűjteni különböző tényeket, meg amúgy is, ők ehhez túl „menők”. Pedig most össze kéne fogniuk. Három különböző tinédzsertípus, egy projekt.

Az első csoportba tartozó diákok már aznap elkezdtek gondolkozni a feladaton, amikor megkapták. A második típus az ötletelésben nem igazán, de a megvalósításban annál inkább segített, míg a harmadik csoport még a leadási héten sem igazán nyúlt hozzá. Mikor ezt az osztályfőnök és egyben fizikatanár látta, megemlítette az osztálynak, hogy ha lesz akár egy olyan ember is, aki nem tesz hozzá valamit érdemben a projekthez, a következő felmérőn automatikusan mindenkitől levon öt pontot. Ezen az egész osztály felhúzta magát, a lustábbak is kérés nélkül ugrottak.

Csupán azért, mert van tétje a feladatnak. Mert azok, akiket egyáltalán nem érdekel ez az egész, nagyon jól tudják, hogy ha az osztály büntetést kap, mindenki rajtuk fogja kitölteni a dühét, és rosszabb jegyet is kapnak. Esetleg még az is eszükbe juthat, hogy másoknak nem akarnak rosszat. Ebben a helyzetben felesleges azon gondolkozni, hogy miért változott meg hirtelen a hozzáállásuk a projekthez. Annyi viszont egészen biztos, hogy nem azért, mert annyi időt el akarnának tölteni az osztálytársaikkal.

A következő eset a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatos. Valószínű, már mindenki hallott róla, de az alaptörténet röviden és felületesen annyi, hogy az egyetem szeptembertől állami kézből átkerült Vidnyánszky Attila alapítványához. Az intézménynek így (az ott tanító és tanított tanárok véleménye szerint) csorbult az autonómiája, ugyanis már nem az egyetem választja ki a vezetőséget, valamint az oktatókat. Ez történt nyáron és ősz elején. Aztán kiborult a bili.

A magyar kormány és a kormányközeli Vidnyánszky valószínűleg számítottak némi ellenállásra, akár tüntetésekre, de ami ősszel zajlott, arra biztos nem. Az emberek dühösek lettek. Tüntetéseket és élőláncot szerveztek, az SZFE-re járó hallgatók, valamint tanárok kiadták a saját tíz pontjukat, a Magna Charta Libertatumot. Nemzetközi szinten is ismert lett a budapesti egyetem. Egyszerre beszélt az ügyről a Jászai Mari-díjas Udvaros Dorottya és az Oscar-díjas Cate Blanchett. A világ több táján is felszólaltak az intézet mellett. Az emberek összefogtak egy közös cél érdekében.

A harmadik példám tengerentúli. A George Floyd tragikus halálával kezdődő rasszizmusellenes tüntetéssorozat. Aki tagja valamelyik közösségi hálónak, biztos hallott már a május végi esetről, a rendőri túlkapás miatt bekövetkezett tragikus halálról. Pár rendőr úgy gondolta, bármihez joguk van. Felsőbbrendűnek érezték magukat. Aztán jöttek milliós részvétellel a demonstrációk, a milliók által aláírt petíciók. Az emberek nem hallgattak tovább.

A példák is jól mutatják, hogy nem azért vagyunk együtt, mert jólesik. Ezt állítani meglehetősen elhamarkodott.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/4. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?