Azok a régi karácsonyok. Nosztalgia és valóság

Vasárnap

Talán valamennyiünkben él egy kép régi havas karácsonyokról, amikor az emberek igazi áhítattal ünnepeltek, nem az ajándékozás volt a lényeg, és még a kalácsnak is jobb íze volt, mint ma. Liszka József néprajzkutató szerint azonban az ünneplés módja és lényege mindig változott, ami megszépíti a múltat, az részben nosztalgia, részben a média által belénk sulykolt kép.

Vagyis a régi karácsonyainkat is csak a szelektív emlékezet szépíti meg?

Mindig nagyanyám jut erről eszembe, aki idős korában egyszer arról mesélt, milyen szép holdvilágos éjszakák voltak lánykorában, amikor aratni jártak, és munka után még késő éjjelig táncoltak. Ilyenkor elrévedt és azt mondta: ilyen szép holdvilágos éjszakák már nincsenek. Pedig biztos, hogy vannak, de nyilván azoknak emlékezetesebbek, akik most fiatalok és szerelmesek. Hasonlóan lehet ez a régi karácsonyokkal is, az idő és a kedves emlékek szépítik meg őket.

Lehet tudni, mikor kezdtek eleink ezen a tájon karácsonyfát állítani?

Azt tudjuk, hogy az 1820-as években a társadalom felsőbb rétegeiben kezdett terjedni. Sokáig úgy tartottuk, Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát a család aszódi kastélyában, de mint később napvilágra került, Podmaniczky Frigyes már egy évvel korábban beszámolt a naplójában, hogy lipcsei származású édesanyja révén náluk is volt karácsonyfa. Azt hiszem, Budán. Az arisztokráciától átterjedt a szokás a nemességhez, a nagypolgársághoz, és csordogált lefelé a nép közé. A nyolcvanas évek elején az Ipoly mentén még beszéltem öregekkel, akik elmondták, hogy gyerekkorukban náluk nem volt karácsonyfa, csak a gerendára aggattak fel egy-egy zöld ágat.

Ez lehetett a karácsonyfa elődje?

Lehet, de hogy a zöld ágak is mióta voltak, hogyan ünnepelhették a karácsonyt őseink például a 17. században, azt nem tudjuk. Annyi biztos csupán, hogy a naptári ünnepek mindig a természet változásához, fordulópontjaihoz, újjáéledéséhez kötődtek és a nagyobb munkák után következtek. Nyilvánvaló, hogy valamiféle ünnep a téli napforduló idején mindig is volt. Az ajándékozás is kötődhet ahhoz a mágikus hiedelemhez, hogy ha valamit egy időszak kezdetén művelünk, akkor az az egész következő időszakra jellemző lesz.

Feltételezhetjük, hogy régen a karácsonyt inkább vallási, mint családi ünnepnek tartották?

Valószínű. A család szerepe ilyen megideologizált formában modern kori jelenség. Úgy gondolom, az ünnep kapcsán a család hangsúlyozása csak a karácsonyfa, az ajándékozás, majd térségünkben még inkább a szocializmus térnyerése idején került előtérbe, amikor a vallási képzetekkel szemben inkább a család szerepét hangsúlyozták. Családi ünnep, a szeretet ünnepe… Hasonlóan lett Szent Miklósból, Mikulás, majd Télapó.

Az ajándékozás mikor terjedhetett el?

A 19. század közepéből már vannak erre vonatkozó adataink, egy újsághír számolt be arról, hogy egy földbirtokos megajándékozta a cselédeit és béreseit. Így terjedt, de a szociális helyzettel is összefüggött – az ajándékozhatott, akinek volt miből. Aztán még a kereskedelmi kínálat sem volt olyan lehengerlő és csábító, mint manapság. Az egyszerű nép ebben is igyekezett másolni a felsőbb rétegek kultúráját és szokásait, tehát amint megtehette, egyre gazdagabb ajándékok kerültek a karácsonyfák alá. Kicsit sarkítva – lehet, emiatt megköveznek –, de voltaképp az egész népi kultúra arról szól, hogy a nép a magasabb társadalmi osztályok kultúráját, viselkedésmódját, öltözködését akarta utánozni.

Akkor a néphagyományok megőrzése ennek pont a fordítottja.

Igen, mert a nép, az istenadta, mindig fölfelé igyekezett, levetkőzni akarta a saját viseletét, egyszerűségét. A német kutatás többet foglalkozott ezzel a kérdéssel, egy kismonográfiában például leírták egy hesseni hercegnő esküvői ruháját és azt, hogyan terjedtek el ennek a ruhának a másolatai a nép körében. A színes matyó és kalocsai hímzés, a pompás viseletek is arról tanúskodnak, hogyan költötték az utolsó fillérjüket is arra, hogy a felsőbb rétegekhez hasonlítsanak. Cifra nyomorúságukkal hogyan tudják legalább kifelé imitálni a gazdagságot. A 18–19. században az emberek nem azért jártak viseletben, és énekeltek népdalokat, mert ezt megőrzendő értéknek tartották, hanem mert nem ismertek mást. Amint kezdték megismerni a polgári viseletet és életmódot, afelé törekedtek, és nagyjából erre az időre esik az is, hogy az értelmiség kezdi felfedezni a népi kultúrát mint értéket. Erről próbálták meggyőzni a parasztságot is, de ez hosszú és mesterséges folyamat volt, mert a nép inkább az ellenkező irányba, a modernizálódás felé szeretett volna menni.

Mégis vannak szokások, amelyeket ma is szinte minden család megtart, például a karácsonyi vacsora rendje és fogásai, a közös éneklés, imádkozás...

Igen, de minden család alakítja is a hagyományait. Pont ez a népi kultúra lényege, hogy az adott korhoz igazodik. Ha ezt megállítjuk, az már nem a kultúránk része, csak előadás, nem éljük meg, csak megnézzük. Hasonló a busójárás, a villőzés, de a karácsonyi mendikálás, betlehemezés is. Szép is, kedves is, de nem a mai életünket tükrözi. Azt játsszuk el, amit egy adott korban lejegyeztek, és próbáljuk megállítani az időt, holott nyilván azelőtt is folyton változtak ezek a szokások.

Hogyan alakulnak ki az emlékeink a talpunk alatt ropogó hóról, kályhában pattogó tűzről, fényárban úszó karácsonyfáról?

Családi elbeszélésekből, egy-egy megélt eseményből. Én is emlékszem, hogy gyerekkoromban a nagy hóban húztam magam után Györgyi húgomat, és mentünk nagyanyámékhoz, miközben apánk a fejéhez kapott, hogy otthon felejtette a dózniját, s visszalépett, hogy a korábban titokban feldíszített karácsonyfán meggyújtsa a fényeket. Visszafelé jövet örömmel láthattuk, hogy közben nálunk is járt a Jézuska. Ezt a trükköt én akkor már ismertem, tehát elkövetőtárs voltam, de a húgom még valóban hitte. Akárhogy számolok, ez csak egyszer-kétszer történhetett meg, mégis, ha a régi karácsonyokra gondolok, rögtön ez jut eszembe. Más családi legendárium is hasonló lehet, a legszebb, legemlékezetesebb események növik ki magukat jellemzővé, de ez nem jelenti azt, hogy valóban mindig így volt. Ami a havas karácsonyokat illeti, arra vonatkozóan is vannak kutatások: az utóbbi száz év meteorológiai jelentései szerint a karácsonyok egyharmada lehetett tájainkon valóban fehér.

A képeslapok, filmek alapján gondoljuk, hogy ennek így kellene lenni?

Ez szinte biztos, mert a képeslapok is Németországból jöttek, és ott, az Alpokban inkább hullhatott hó minden karácsonykor. Ezek a képeslapok eljutottak ide, elterjedtek és beégtek az emberek agyába. Ma már a televíziónak köszönhetően rengeteg olyan filmet láthatunk, amelyek az idilli karácsony képét sugallják, és ha valaki gyerekkorában meg is élt akár csak egy ilyen fehér karácsonyt, akkor a nosztalgia összeadódik ezzel a romantikus képpel. Ennek a valósághoz annyi köze van, hogy a vágyott, szép és boldog karácsonyról alkotott elképzelésünket a múltbéli emlékeink és a média is alakítja.

Sok szokást az utóbbi időben vettünk fel: ilyen az adventi koszorú, a házak feldíszítése, de akár az is, hogy szenteste buliba megyünk, karácsonykor egzotikus helyeken nyaralunk. Mondhatjuk, hogy ezek már a kultúránk részei?

Én még másban nőttem fel, de látom, hogy ez is egy tendencia. Aki megengedheti magának, az melegebb tájakon pihen, és nem ül otthon a karácsonyfa alatt. Azon el lehet gondolkozni, hogy a külsőségek változása ellenére számukra még mindig van-e jelentősége a karácsonynak. Ha már az összes külsőség elveszik körülötte, ha egy család évek óta módszeresen elutazik karácsonykor nyaralni, és nem tartják a szokásokat, lehet, hogy a gyerekek számára valóban csak a szabadság ideje lesz ez az ünnep. Először csak a gazdagok utaznak el, aztán a sznobok és lassan a többiek is, és ha ez széles körben elterjed, akkor az lesz az új szokás. De azért azt gondolom, nálunk még sokáig azok lesznek többen, akik ragaszkodnak az otthon, családdal megtartott karácsonyhoz.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/50-51. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?