Az ország legszebb iskolája

Az 1916-ban átadott épület homlokzatán annak köszönhetően maradhatott a magyar címer, hogy műemléknek minősül. A muzslaiak büszkék is rá, és hiszem, hogy az iskola történelme, az itt oktató személyiségek és végzett diákok is kötelezik a helybelieket arra, hogy hűek maradjanak iskolájukhoz. A mintegy 1800 lelket számláló községben 160 diák látogatja a teljes szervezettségű iskolát – nemcsak helybeliek, hanem az önkormányzat által üzemeltetett iskolabusznak köszönhetően Párkányból, Ebedről, Karváról, Csenkéről, Kismuzsláról és Libádról is járnak ide gyerekek, az összes diák kb. egyharmada. Magáért beszél az a tény is, hogy a helyi óvodából a végzősöket szinte kivétel nélkül ebbe az iskolába íratják. „Tavaly, részben a koronavírus-járvány miatt több szülő elhalasztotta a beíratást, ezért most csak nyolc elsősünk van, de idén legalább húszra számítunk” – mondja Ölveczky Árpád iskolaigazgató.

Élmények által nevelnek

Az iskola legfőbb vonzerejének a családias hangulatot és az élményalapú oktatást tartja. „A magyarságtudatot is így próbáljuk erősíteni a diákjainkban, elsősorban a néptáncoktatással, a hagyományok megismertetésével, megélésével” – árulta el az egykori néptáncos igazgató, aki másfél éve tölti be posztját, és kiemelt céljának tartja, hogy a rábízott gyerekeket a mozgás szeretetére, magyarságuk megtartására nevelje. „Ezt nem lehet elég korán kezdeni, mi az egész kicsi gyerekeknél a Ringató foglalkozásokkal indítunk, együttműködünk az óvodával is, az iskolai mozgáskultúra-órák pedig elsősorban a játékról, az élményről szólnak. Azt akarom, hogy itt ne csak beszéljünk a hovatartozásról, hanem napi szinten, természetes módon éljük is meg” – magyarázza, miközben az iskola büszkeségét, a tükrös tánctermet mutatja. „Tavaly alakítottuk ki az addig elhanyagolt, nedves alagsorban. Azóta ez a gyerekek kedvenc tanterme, nemcsak mozgáskultúra-órákat, hanem nyelvórákat, előadásokat, tanfolyamokat is tartunk itt.”

Zsibongó, csivitelő gyerekek kísérnek, épp véget ért a tanítás. „Március eleje óta oktatunk az alsó tagozaton, de a szülőkre bíztuk, küldik-e a gyerekeiket. Vannak köztük olyanok, akik otthon nehezebben tanultak, mert nem voltak adottak a feltételek, de olyanok is, akiknek egyszerűen a társaság hiányzott” – mondja Ölveczky Árpád, és szavait rögön igazolja is egy helyes kislány, aki cukorkával kínál. Aznap van a születésnapja, és örül, hogy az egész osztállyal ünnepelheti.

Endrődy János emlékezete

A társaság mellett biztosan hiányzik a diákoknak a környezet, a hangulatos osztályok, a jól felszerelt szaktantermek, az, hogy minden megfogható és nem csak képernyőn nézhető. Például a preparált rovarok, lepkék és bogarak, amelyekből gyönyörű, új készletet szerzett be az iskola, vagy a vadonatúj digitális mikroszkóp, amelyről kivetíthető az épp szemlélt tárgy, így az egész osztály láthatja. Mindezeket a természettudományi tanteremben csodáljuk meg, de még mielőtt belefeledkeznénk a bogarak csodálatos gyűjteményébe, már tovább is állunk egy másik tanterembe, ahol két nagyobb diák követi számítógépen az online-oktatást. Nem is zavarjuk őket, inkább a tavalyi hagyományőrző napon készült kéziratokat nézzük meg. Az iskola névadójára, Endrődy János kántor-tanítóra emlékezve a gyerekek tintába mártott lúdtollal próbáltak írni – a kiállított példányokat látva nemcsak ügyesen, hanem szépen is.

A muzslai diák egyáltalán nem röghöz kötött, az iskola baráti kapcsolatot ápol a magyarországi Nyergesújfalu általános iskolájával, nyaranta Balatonszárszón üdülhetnek a gyerekek, legújabban pedig a lengyelországi Tarnów általános iskolájával vették fel a kapcsolatot. „Egyelőre egy nemzetközi rajzversenybe neveztünk be, de amint lehet, meg is látogatjuk egymást. Ami viszont már valóság, még ha csak online módon is, hogy a Selye János Egyetem gyakorlóiskolája vagyunk. Ez bennünket is ösztönöz, hiszen a pedagógusok új generációjának felkészítését segítjük, és abban bízom, hogy a fiatal egyetemisták is hoznak majd új ötleteket, impulzusokat” – teszi hozzá Ölveczky Árpád.

Ötévenként visszajönnek

A muzslai iskola volt diákjai minden év májusában találkoznak – mindig az ötévenként ballagott osztályok. A találkozókon vannak épp csak érettségizett fiatalok és olyanok is, akik már bottal, segítséggel ballagnak fel a patinás lépcsőkön egykori osztálytermükbe, de mindig mind eljönnek, mert életük meghatározó időszaka volt az a nyolc-kilenc év, amit ebben az iskolában töltöttek.

A mostani kisdiákok még nem nosztalgiával tekintenek az iskolára, élvezik a tükrös tánctermet, a tágas lépcsőházat, a sok segédeszközt és egyáltalán nem utolsósorban a tágas, gyönyörű udvart. Ez a muzslai iskola egyik rejtélye, mert a bejárat felől nem is látszik, viszont a hátsó rész mögötti domboldalon minden van, ami a gyereknek az órák közti szünetekben kell: erdei játszótér, edzőgépek sérülésmentes talajjal, futballpálya és főleg árnyas fák padokkal, ahol pihenni, beszélgetni lehet. Persze, most mindehhez leginkább a gyerekek hiányoznak, hiszen minden értük van. Szeptembertől remélhetőleg minél többen használni, élvezni is tudják.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/15. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene