Hogy van Réka?

Az akkor 22 éves ekecsi lány a balesetben combcsonttörést szenvedett, de a lábát összecsavarozták, súlyosabb volt azonban a fejsérülése, édesapja úgy magyarázta, hogy az ütés következtében a „nagyagy elszakadt a kisagytól”. A lány három hónap után visszanyerte az eszméletét, a dunaszerdahelyi kórházban kapott egy kisebb utókezelést, tornáztatták. A szülők próbálták bejuttatni valamelyik rehabilitációs intézménybe is, de Kovácspatakon nem fogadták, a pöstyéni Adeliben sem, állítólag a gyomorszonda és a sérülés terjedelme miatt. Nemcsak a rehabilitációval voltak azonban gondok, mint arról korábban beszámoltunk olvasóinknak. A kezeléseket sajnos nem, vagy csak kis részben támogatja a biztosító, így a pénzt továbbra is elő kell teremteni rá.
 

Nagy utat tett meg

A lány akkor ágyhoz kötött volt, egész nap ápolásra szorult, édesapja és a fivére otthon gyomorszondán keresztül táplálta. Ottjártunkkor pár percre benéztünk hozzá a szobába, de még nem volt túl jó állapotban, inkább csak mutogattunk egymásnak, beszélgetni csak az édesapjával tudtunk. Azóta is figyelemmel követem Réka sorsát a közösségi oldalon, ahol sokan megmozdultak, összefogtak a lány gyógyulásáért. Örömmel látom, hogy mekkora utat járt be az elmúlt egy év alatt szerettei segítségével – elvált édesanyja is rendszeresen látogatja –, hogy mekkora elszántsággal próbálja legyűrni az akadályokat. Amikor hazahozták a kórházból, csont és bőr volt, azóta fokozatosan visszanyerte nőies szépségét. Bár telefonon most csak pár szót tudtam váltani vele, de a lány a körülötte lévőkkel már gond nélkül kommunikál. „Lassacskán már mozgatja a bal felét is, a lábát, de az ujjai még nem mozognak rendesen. Réka úgy mondogatja viccesen, hogy a szellemek mozgatják” – ecseteli Gyula, a lány édesapja. Úgy van vele, hogy ő, aki a baleset óta állandóan ott van a lánya mellett, nem is veszi annyira észre a változást, mint azok az ismerősök, akik ritkábban látják. Igazat kell adnom neki, mert bár én csak a képeket látom, mégsem győzöm csodálni a csodát, azt, ahogy Réka egyre inkább kezd hasonlítani ahhoz a gyönyörű lányhoz, aki a balesete előtt készült fotón látható. És hogy mi mindent tud még? Az apa sorolja: „Föláll, fölül kapaszkodva, ez már neki nagy lépés, ha lépkedni nem is tud. Nincs gyomorszondája. Normálisan eszik, iszik, nagyobb és szilárdabb ételt is megeszik egyedül, de egyelőre a kézkoordinációja még nem tökéletes. Ez nehézkesebb, van, hogy nem talál be a szájába. Már a mobiltelefont is tudja használni, a kezével megfogja, az ujjacskájával meg pötyögtet, írogat, képeket, videókat tud nézegetni, zenét hallgatni.”

A lelke talány

Legalább újra kapcsolatot tud teremteni a külvilággal. Ez a dolog egyik része, hogy a testén esett hegek, sérülések lassan begyógyuljanak. De mi van a lelkiekkel? Vajon hogyan tudta, tudja a szörnyű baleset okozta rettenetes traumákat feldolgozni? Lehetséges-e egyáltalán, hogy valaha kirekessze őket, szabaduljon tőlük? „Azt mondja, hogy nem emlékszik semmire a balesettel kapcsolatban – érezni, hogy Gyula hiszi, amit a lány mond. – És úgy gondolom, hála Istennek, hogy így van. Egyébként meg az, hogy őbenne mi játszódik le, talány. Azelőtt se mutatta soha, hogy ha valami fájt neki, most is így van. Próbálom kiszűrni, hogy neki ez vagy az a nagy fájdalom-e, de ő maga ezt nem mutatja.” Mielőtt csodálkozni kezdenék, hogy a történtek után nem jár a lányhoz pszichológus, rögtön észbe kapok, hiszen covidos nyavalyát élünk már több mint egy éve, a járvány mindent a feje tetejére állított. Réka és a család is el volt zárva. Már az is nagy dolog, hogy tavaly júniusban eljutottak Sopronba a Neuro Rehabilitációs Intézetbe. A lány édesapja már az első látogatás alkalmával óriási javulásról számolt be, és szerinte minden ottlét fokozza a csodát. „Nemcsak fizikálisan foglalkoznak vele, hanem lelkileg is próbálnak támaszt nyújtani. Nem emlékszik ugyan a balesetre, de tisztában van a helyzetével, egy kicsit türelmetlen is. Siet, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Ez egyrészt jó, de azért a türelem is nagyon fontos.”

Az vesse rá az első követ, aki az ő helyében ne lenne hasonlóan türelmetlen. Hiába mondogatják, hogy mindennek idő kell, amikor ez a fiatal teremtés legszívesebben már tegnap lábra állt volna, és menne táncolni, a barátai közé, élné azt az életet, amihez szokva volt. Réka fiatal lány élete teljében, tele tervekkel és álmokkal. „Mi próbáljuk ugyan osztani gondját, beleélni magunkat az ő sorsába, de bármennyire is igyekszünk, ez nem mindig megy. Fel sem tudjuk fogni, hogy a valóságban mit él át, mi játszódik le a lelkében.”

Minden pénzbe kerül!

A koronavírus sok mindent bonyolított. A család négy alkalommal ugyan eljutott Sopronba, egyszer azonban visszaküldték őket, mert Rékának hőemelkedése volt, és hiába volt negatív a tesztje, féltek. A pöstyéni Adelibe nem sikerült bejutni, az ottani kezelés túl drága, két hét 5000 euróba kerül. Szóba jöhet egy ausztriai kezelés, amiről már a bősi Katona Gyurival készült riportunkban is beszámoltunk, vagy egy csehországi, ahová a Cipruson megbénult nagykéri Kevély Miska jár. Lehetőség több is van, csak épp mindegyikhez pénz kell, és nem is kevés.

Édesapja a tanyasi házban felépített egy rehabilitációs rendszert, amit Sopronban látott. Nagy hasznát vette, hogy világéletében ezermester volt. Ha a főzés, a lányról való gondoskodás és egyéb elfoglaltság mellett maradt egy kis szabad ideje, azt erre fordította. Amit nem tud pótolni, azok az elektromos kezelések. De van ott támaszkodó korlát és fölfüggesztés is. Az apa valójában minden egyes tornafázist képes elvégezni Rékával. „A lényeg, hogy a lányka gyógyuljon. Legalább arra a szintre jussunk el, hogy önellátó legyen. Aztán már mégis könnyebb lesz – Molnár Gyula ezzel a három mondatával summázza a lényeget. Mert tavaly január óta csak ez a fontos. Az, hogy Réka lábra álljon.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/26. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene