A szemfényvesztés művésze

Farkas Szilárd Rodolfo Bűvészkönyvét, amelyből a fenti gondolatok származnak, tízévesen vette először kézbe. Egy rimakokavai mesetáborban kapta kölcsön egyik barátjától, majd születésnapjára már kért egy saját példányt. „Sűrűn olvasgattam, volt hozzá egy csomag magyarkártya, azzal kezdtem az alaptrükköket gyakorolni” – válaszolja a kérdésemre (Aztaaa, hol tanultad?), miután szlovákórára belépve látom, hogy nem a tantárgyammal, hanem rutinosan egy pakli bűvészkártyával foglalatoskodik a padban.

Szili az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium harmadikos diákja, Felsőszecséről utazik naponta az iskolába, a vonaton is kártyatrükköket gyakorol. „Ez amerikai kártya, jobban csúszik, jobban ül a kezemre, bűvészboltban vettem” – avat be.

Nemzetközi versenyek színpadjain

Trükkjeit közönség előtt először a lévai alapiskolában mutatta be egy gyereknapon, majd otthon, falujukban a Csemadok-évzárón, 2018 óta pedig már nemzetközi versenyek színpadjain szerepel rendszeresen. „Tagja vagyok a Český magický svaznak, rögtön az első alkalommal 2. lettem junior kategóriában a Magic Festival és a Kouzelný koktejl versenyeken. Általános bűvészet kategóriában versenyzek, ami színpadi show. Nem tartalmaz kötelező elemeket mikromágiából, ami bűvészkedés hétköznapi tárgyakkal, manipuláció kártyával, pénzzel, ez tiszta kézügyesség – viszont ezekkel ugyancsak szívesen foglalkozom. Újabban pedig már galambokkal is fellépek.”

Tizenhat saját galambja van, időigényes tenyészteni, mert egyesével meg kell őket szelídítenie. Gyakran kézbe kell venni már fiókakorukban is a madarakat, természetesen kézből kell etetni őket, és aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni velük. „A műsoraimban klasszikus zenére adok elő, pontosan a zene ütemére gyakorlom be a mutatványokat. A galambok váratlanul jelennek meg a kezemben, selyemkendővel varázsolom oda őket, vagy legyezőként kinyitom a nagy kártyákat, azokra ülnek… Két-három havonta járok Párkányba Szemők Ferenc bűvésztanáromhoz, vele tanulom be az előadásaimat. Tőle kaptam a fellépőruhámat is, az ő régi frakkját. Szerencsére, mintha csak rám öntötték volna, tökéletes a mérete.”

Mit okoz a bűvésznek a korona?

Idén a járvány miatt a versenyek elmaradtak, ami nemcsak azért sajnálatos, mert így nincs módja megmérettetni magát, hanem a kísérőrendezvényekért is nagy kár. Hiszen lehetősége van olyankor külföldi mesterektől tanulni, előadásokon, szemináriumokon vehetnek részt a versenyzők.

A beszélgetés közben sorra mutatja kártyatrükkjeit, amerikai féldolláros pénzérmék is előkerülnek, de hiába unszolom, avasson már be valamelyik titokba, hajthatatlan. Pedig fűt-fát, jó jegyet ígérek. „Sok bűvészt én is ámulattal nézek, nem tudom leleplezni őket. Az előfordult már, hogy én elügyetlenkedtem a mutatványt, esetleg le is lepleztek, sokat kell gyakorolni, hogy minden flottul menjen. Egyik szilveszteri fellépésemen elrepült a galamb, szerencsére csupán az egyik néző székére, úgyhogy a műsor végén egyszerűen csak visszahoztam. A technikát a végtelenségig lehet fejleszteni, ez sosincs befejezve.”

Tanárával tervezik restaurálni azokat a régi kellékeket, amelyeket a mester használt a színpadi illúziókhoz. „Olyan nagy dobozokra gondolok, amelyekben például nőket fűrészelnek ketté.” Még nem tudja, mihez kezd a gimnáziumi érettségi után, szívesen maradna az előadóművészetnél. „Tanárom mindig azt mondja, a bűvész olyan színész, aki a bűvész szerepét játssza. A színművészeti lenne az én utam?” – gondolkodik el. Én meg azt gondolom, Las Vegasban lenne a helye, de azt mondja, kártyajátékban sosem csal. Tudod, ki hiszi el...

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 42. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene