Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek

10. fejezet, melyben Anya újabb agyament ötlettel áll elő

Amióta Benőkéék visszaköltöztek Mekeleországból Baricskaországba, Anya egyfolytában azon törte a fejét, milyen nagy kár lenne, ha Benőke és Hanga egészen elfelejtenék, amit az ott töltött egy év alatt mekele irodalomból és nyelvtanból megtanultak, és nem haladhatnának tovább. Addig-addig gondolkodott meg érdeklődött, amíg sikerült elintéznie, hogy Benőke és Hanga magántanulóként nyár végén vizsgázhassanak mekele nyelvből és irodalomból. Hol máshol, mint a mekeleországi iskolájukban.

Mondanom sem kell, kedves gyerekek, hogy Benőke és Hanga nem fogadta kitörő örömmel ezt a hírt. Főleg Benőke dühöngött. – Csak nem képzeled, hogy a nyári szünetben majd hülye mekele irodalmat fogok tanulni? Még mit nem!

Mivel azonban Anya most is – mint mindig, ha úgy gondolta, hogy valami a gyerekei javára válik – ragaszkodott a tervéhez, Benőke végül megbékélt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ment azért ennyire simán a dolog. Benőke ugyanis üzletet kötött Anyával. Azt mondta neki, hogy rendben van, tanulni fog és levizsgázik, ha Anya utána vesz neki egy légpuskát. Anyának nem annyira tetszett ez az üzletelés, mert ő úgy gondolta, Benőkének önként és dalolva kellene tanulnia, nem csak azért, mert akkor kap valamit. Egy darabig rágódott magában, végül úgy döntött, üsse kő, legyen légpuska, a mekele irodalom megér ennyit.

Hanga esetében könnyebb volt Anya dolga, Hanga sosem volt üzletelő típus. Igaz, ő is tiltakozott a vizsgázás ellen, de aztán aránylag simán rá lehetett venni a tanulásra.

A dolog oroszlánrésze persze most is Anyára hárult, mert ő szerezte be a tananyagot, és ő tanult a gyerekekkel. Anya konzultált Zita nénivel, Benőke volt osztályfőnökével, és Lea nénivel, aki Hanga volt osztályában tanította a mekele nyelvet és irodalmat. Kapott tőlük kölcsön tankönyveket és egy listát, hogy mi mindent kell majd tudni a vizsgán.

Kezdődhetett is a tanulás! Ne aggódjatok, ez nem jelentette azt, hogy szerencsétlen Benőke és Hanga egész nyáron a tankönyvek fölött görnyedt! Maradt idejük táborokra is, barátokra is, unokatestvérekre is. Anya csak mértékkel adagolta nekik az irodalmi és nyelvtani ismereteket. Hangával amúgy is könnyű dolga volt. Az irodalom könnyedén ment neki. Az ötödikes kötelező olvasmányt három nap alatt legyűrte. Bár eleinte nyávogott, miért kell neki ilyen fiús könyvet olvasni – a címe: A Láp utcai fiúk ugyanis már előrevetítette, hogy nem lesz benne sok nőnemű szereplő –, később annyira belemelegedett az olvasásba, hogy gyakorlatilag le sem tette a regényt, amíg ki nem olvasta.

Hangának a nyelvtan sem okozott gondot, nagyon hamar megjegyezte a szabályokat, definíciókat.

Benőke a hetedikes anyagból vizsgázott. Ismernie és elemeznie kellett egy csomó unalmas (Anya szerint persze remek) 19. századi verset. Anya megingathatatlan lelkesedéssel próbálta Benőkével megszerettetni a verseket. Boldog volt, amikor Benőke unalomtól üveges szemében az érdeklődés szikráját vélte felvillanni. Benőke legjobban a titokzatos, véres balladákat méltányolta, ezeken remekül szórakozott.

Nyelvtanból Benőkének mondatot kellett elemeznie, s bizony ez korántsem volt egyszerű, mert a baricska iskolában még egyáltalán nem tanultak ilyesmit. Anya sokszor vért izzadt, mire sikerült Benőkét rávennie, hogy figyeljen oda, és elemezze szépen a mondatokat. Anya egyik barátnőjétől kaptak egy gyakorlókönyvet, tele uncsibbnál uncsibb példamondatokkal. Benőke szerencsére élelmes gyerek volt, és megtalálta a módját, hogyan szórakozzon a rémes mondatok elemzése közben. Amikor leírta őket, egy-egy szót kicserélt valami trágárságra. Anya utálta a csúnya szavakat, és minden újabb szóért megdorgálta Benőkét, akit ez láthatóan nem zavart. – Anya, hát mekele vagyok, vagy mi! A mekele nyelv azért ilyen zengő, mert tele van szép ősi trágár kifejezésekkel. Örülj neki, hogy használom őket!

Irodalomból volt még egy fakultatív feladat: a Vasszívű ember fiai című vaskos, ódon nyelvezetű regény elolvasása. Benőke alapvetően szeretett olvasni. Sokszor megtörtént már, hogy Anya egy-egy könyvet elkezdett neki hangosan felolvasni, majd egy-két fejezet után Benőke nem győzte kivárni a folytatást, így ő maga olvasott tovább. Anya a Vasszívűvel is tett egy próbát, de maga is belátta, hogy a könyv stílusa, nyelvezete bizony túl nehéz egy tizenhárom éves, ráadásul csak félig mekele gyereknek. Így aztán úgy döntött, az egész könyvet fölolvassa Benőkének, hogy közben mindig meg tudja magyarázni, amit Benőke esetleg nem ért. Csodák csodájára Benőke ebben a formában egészen élvezte a dolgot, főleg a csatajelenetek kötötték le. Az utolsó száz oldalt (a több mint ötszázból) már szinte együltükben olvasták el, annyira izgalmas volt.

Elérkezett augusztus vége, a vizsga napja. Benőke és Hanga nagyon izgultak, de Zita néni és Lea néni igazán kedvesen vizsgáztatták őket, s végül mindketten kiváló minősítést kaptak. Volt nagy boldogság! Anya pedig betartotta az ígéretét, és megvette Benőkének a légpuskát. Hanga nem kért semmit, de Anya és Apa azért neki is vettek ajándékot, hiszen ő is legalább annyit dolgozott, mint a bátyja.

11. fejezet, melyben Benőke és Hanga felcsap kincskeresőnek

Anya levelet kapott egy nénitől, aki baricskaországbeli mekele gyerekeknek szervezett diákkonferenciát Kincskeresők címmel. A konferencián olyan dolgokról lehetett előadni, amelyek összefüggésben voltak valamiképpen az előadók lakóhelyével. A néni azt írta Anyának, hogy szerinte nagyon jó lenne, ha Benőke és Hanga is jelentkezne erre az eseményre. Anya persze rögtön felélénkült, hiszen tudjátok – mindig mindenért túlságosan lelkesedett. Úgy gondolta, ez kiváló alkalom arra, hogy Benőke és Hanga gyakorolják a mekele nyelvet, na meg a nyilvános szereplést is. Nem utolsósorban pedig jó lesz, ha belekóstolhatnak egy kicsit a kutatásba, érdekes témák felderítésébe is.

Képzelhetitek, hogy Benőke és Hanga micsoda kitörő örömmel fogadták Anya újabb ötletét… Nem volt még elég gondjuk-bajuk szegényeknek, most még ez is! Szerencsére az előadás témáján nem kellett sokáig töprengeniük, mert Anya rögtön javasolt is nekik valamit. Anya kórusa ugyanis épp egy nagyon izgalmas eseményre készült: egy baricska származású, több száz évvel ezelőtt élt zeneszerző karácsonyi miséjét akarták bemutatni Baricskaországban és Mekeleországban is. Ez a karácsonyi mise leginkább azért volt érdekes, mert a zeneszerző két változatban is megírta: először Lozsnán, baricskául, majd egy évvel később Böngyösön, mekeléül. Azért költözködött ilyen gyakran, mert ferences szerzetes volt, és szinte évente helyezték át egyik kolostorból a másikba.

Benőke és Hanga a konferencián nemcsak mesélt a két miséről, hanem rövid részleteket is előadott mindkét változatból, Anya kíséretében. A misében az volt a legkülönlegesebb, hogy a szerző egy egész betlehemes játékot beleszőtt. A történet a következő volt: az angyalok éneke fölriasztja a legelőn alvó pásztorokat, akik némi mérgelődés után elzarándokolnak az újszülött Jézushoz, hogy átnyújtsák neki ajándékaikat. A misének ez a része tele volt vicces részekkel, mivel a benne szereplő pásztorok állandóan ugratták egymást. Az angyalokkal sem bántak éppen kesztyűs kézzel: a legöregebb pásztor azt bizonygatta, hogy ha nem hagyják békén, görcsös bottal fog dudálni az oldalukon, vagyis jól elagyabugyálja őket. Az öreg pásztor jelenetét Benőke és Hanga mekele és baricska változatban is előadta.

Hanga egyébként annyira izgult az egész szerepléstől, hogy a konferencia napján belázasodott, s Anya eléggé aggódott érte. Végül szerencsére minden jól sikerült. Az előadás után egy bácsi még riportot is készített a gyerekekkel a mekele rádióba. Másnapra Hanga teljesen meggyógyult.

Egy hónappal később Anyáék kórusa még három másik mekele és baricska kórussal összefogva sok-sok szervezés után előadta a réges-régen élt baricska zeneszerző baricska-mekele karácsonyi miséit Baricskaországban és Mekeleországban is. Apa és Hanga is énekelt a kórusban, Benőke pedig ugyan énekelni már nem volt hajlandó, de legalább a szervezésben segített. Anya boldog volt, mert ezzel a koncertsorozattal nagyon régi álma vált valóra.

(folyt. köv.)

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 33. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene