Mind emlékszünk a 2017-es #metoo-botrányra, amikor a neves hollywoodi rendezőt hatalommal való visszaéléssel vádolták. Ennek hatására pedig egyre többen mesélték el történetüket.
Ekkor együtt éreztünk ugyan az áldozatokkal, magunkat azonban érinthetetlennek véltük. Mondván, velünk ez sosem eshet meg. A problémának azonban van egy jóval kézzelfoghatóbb oldala, ami sokkal közelebb áll hozzánk, mint azt gondolnánk.
Kéretlen érintések a tömegközlekedési eszközökön, amiket a zsúfoltságra fogunk, ha a szerelvény üres is. Zavaró dörgölőzés a szórakozóhelyeken, amiért a gyér fényviszonyokat, esetleg az utolsó pohár italt tesszük felelőssé. A főnök kétértelmű megjegyzései, amiket annyival hessegetünk el, hogy végre jó napja van. S persze ott van a fiatal újságírónő esete is, aki a következő írásán dolgozott. Ugyanolyan interjúnak indult, mint bármelyik. Az aranyifjú kézhez kapta a témamegjelöléseket, amelyekre játékos évődéssel reagált. Néhány nappal később megérkeztek a válaszok. Egyrészt semmitmondóak voltak, másrészt túl sok mindenről árulkodtak. A kérdezett nem csupán egy határt lépett át, de odáig ment, hogy még az élet értelmének boncolgatására tett kísérletből is hümmögve „beugratós randikérdést” csinált. Amikor az újságírónő kikérte magának, gyors stílusváltás következett. A szimpatikus hölgy helyett hirtelen tehetségtelen kontár lett önmaga védelmezéséért.
Hogy mit szól ilyenkor a híres közvélemény?
„Bizonyára túl kihívóan viselkedtél. Nem kéne olyan feltűnően öltözködnöd. Magadra vess, miért kellett bátorítani. Egyszerűen túlreagálod, legyen már benned némi humor.” És sorolhatnánk, hiszen társadalmunk normalizálta a hasonló történéseket, azzal magyarázva, hogy az ilyen kellemetlenségeket könnyen el lehet felejteni. A valóságban viszont nagyon is nyomot hagynak.
„Ebbe a döntésbe azonban nem kellene beletörődnünk!” Buzdít mindenkit cselekvésre a fiatal londoni fotós, Eliza Hatch, a Cheer Up Luv! (Fel a fejjel, drágám!) projekt megálmodója. A története úgy indult, hogy elkezdte fotózni azokat az ismerőseit, akiknek részük volt hasonló megalázó élményekben. Eliza azokon a helyszíneken készíti el a fényképeket, ahol az incidens történt. Ezután minden fotóalany lehetőséget kap, hogy elmesélje a saját sztoriját. Olyan ez, mint egy terápia. A beszélgetés során régi sebek szakadnak fel, de utána minden sokkal könnyebb lesz.
A sorozat sikere tehát nem véletlen. A nevüket és arcukat vállaló nők nem hírnévre vágytak, hanem a nyilvánosság figyelmét akarják felkelteni. Hiszen közel három évvel a #metoo után még mindig egy helyben topogunk, változatlanul mindennaposak az ilyen visszaélések. És csak ha mi többiek bátrak leszünk, akkor változtathatunk a rendszeren és annak működésén.
Tilajcsík Dóra
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/27. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.