Hazám, hazám, te mindenem

Hunčik

A múlt század harmincas éveinek végén Feri bácsinak két igazi barátja volt. Az egyiket Sidónak, a másikat Simándynak hívták. A Sidó nevezetűvel naponta találkozott, mivel mind a ketten pingpongoztak és együtt készültek a nagy világversenyekre. Sidó minden délután megjelent nagyapa cukrászdájának különtermében. Tiszteletem, Feri bácsi, biccentett nagyapuskának, aztán elkezdték az ütögetést. Néha még este tízkor is püfölték azt a szegény fehér labdát. Simándyval hetente csak egy alkalommal találkozott. Mindketten készültek a zeneművészeti főiskola ének tanszakára, és Pesten ugyanahhoz az énektanárhoz jártak szombat délután. A sok ütögetésnek és skálázásnak 1938 októbere vetett véget. „A hűséges Ipolyság elsőként tért vissza a régi Hazába” – írták az újságok.

Igen, újra magyarok lettünk, mesélte húsz évvel később nagyapuska. Négyen voltunk unokák. Ültünk, és hallgattuk őt, de semmit sem értettünk az egészből. A legidősebb, Feri tízéves volt. Én hét, Istvánka hat, Palcsi pedig négyesztendős. Hogyan is érthettük volna az olyan kifejezéseket, hogy újra magyarok lettünk, aztán megint csehek.

De ami Feri bácsival történt, azt pontosan értettük. 1943-ban behívták őt katonának. Horthy Miklós karpaszományos őrmestereként az orosz fronton harcolt. Negyvennégyben fogságba esett, és csak 1947-ben tért haza. De már nem Ipolyságra, hanem Šahyba. És „itthon” 1950-ig nem kapott állampolgárságot, mert a csehszlovák hivatalok szerint megbízhatatlan volt, hisz a magyar hadseregben harcolt.

Ezalatt az évek alatt Sidó kétszer nyert világbajnokságot párosban, Simándy pedig az ország legismertebb tenorja lett. Merthogy őket nem vitték el katonának. Mindketten nagyon tehetségesek voltak, és mind a ketten anyaországiaknak számítottak, ezért ők megbízhatóak voltak. Feri bácsi nem volt megbízható, mert Ipolyságon született, és a várost abban az időben Šahynak hívták.

Tudják még követni?

Abban az időben Feri bácsi nagyon dühös volt Sidóra és Simándyra, mintha ők tehettek volna az ő elrontott életéről. Engem olyan mélyen érintett ez a történet, hogy ha valamilyen konferencián arról a „hazáról” folyik a szó, nekem mindig Feri bácsi jut az eszembe. A hatvanas években aztán Pesten összejöttek mind a hárman, és Simándy még ajándékot is adott régi barátjának. Egy LP bakelitlemezen a Bánk bán opera legsikeresebb dalait énekelte. Mi pedig Istvánnal megtanultuk az egész lemezt, és felváltva énekeltük Bánk és Tiborc kettősét. (Egyszer én voltam Tiborc, ő pedig Bánk, aztán István lett Tiborc, én meg Bánk.) De Bánk híres áriáját, a Hazám, hazám kezdetűt mindig Istvánra hagytam. Pedig nagyon szerettem volna egyszer teljes szívemből elénekelni azt, hogy „mint számüzött, ki vándorol a sűrű éjen át”, de valahogy nem állt össze a dolog.

István már tizenhat éve halott, de a hangja még ma is ott rezonál a fülemben. És ilyenkor megkérdezem magamban, hogy két évtized múlva lesz-e még a Csallóközben, Palócföldön stb., „aki érti e dalt”.

Szlovák barátaimnak sokszor beszélek arról, mit jelent számomra a kisebbségi lét. Meghallgatnak, bólogatnak, és az egészből nem értenek semmit. Hiába, a többség (nemcsak a nemzeti!) sehol a világon nem érti a kisebbség problémáját. Magyarországi barátaim zöme ugyanígy viszonyul a dologhoz. Megértően bólogatnak, néha egy könnycseppet is kipréselnek magukból, de a lényeget ők sem értik. Ők is a többségiekhez tartoznak. A szlovákok számára az lenne a legegyszerűbb, ha teljesen felszívódnánk – asszimilálódnánk. És mondjuk ki, a magyarországiak is a teljes azonosulást várják el tőlünk.

Mi pedig itt vagyunk. Senkit sem érdeklünk, és lassan már bennünket sem érdekel senki. Táborokat szervezünk, ősöket hajkurászunk, szobrokat állítunk, rovásírást tanulunk. Tudunk lovagolni, hátrafelé kilőjük a nyílvesszőt, és ... és közben gondosan bezárunk minden ablakot és ajtót. Csinálunk magunknak pártot meg ellenzéket is, mert nekünk már csak egyedül, magunkkal jó. És közben megpróbáljuk elénekelni Bánk áriáját, a Hazám, hazámat. De kinek?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 34. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?