Égető kérdések közt

Eszméletlen mennyiségű, hatalmas odafigyelést igénylő munkát végeztünk munkatársaimmal, melynek eredményét most itt láthatják egy középiskolás melléklet formájában a lapban. Emiatt sem időm, sem energiám, sem más jellegű szabad gondolatom nem maradt, amit a vezér formájába önthettem volna. Ám úgy gondolom, sokkal hasznosabb tartalmat kapnak ezzel nagyon sokan, hiszen ahogy Récsei Noémi is írja a melléklet bevezetőjében, e nem normális állapotban, amibe egy éve belekényszerültünk, különösen nehéz most azoknak, akik pályaválasztás előtt állnak, és különösen nehéz a tanintézményeknek, azok közül is még nehezebb a magyar tanítási nyelvűeknek, hiszen ahogyan mi nem mehetünk az olvasóink közé, ők sem tarthatnak nyílt napokat, nem fogadhatják az alapiskolák végzőseit, hogy megmutassák nekik, mi vár rájuk az adott középiskolában. És ahogy mirólunk nem szólnak az országos híradások, ugyanúgy nem szólnak a magyar iskolákról sem, egyértelmű tehát, hogy a segítségben is egymásra vagyunk utalva. Mi adhatunk hírt arról, mit hol lehet tanulni, és a magyar iskolák nevelhetik a diákjaikat, mit érdemes, fontos olvasni, megvásárolni, hogy mindnyájan fennmaradjunk.

Köszönöm tehát mindenkinek, aki ebben a hatalmas munkában részt vett, és remélem, sikerült valódi támpontokat adnunk, igazi segítséget nyújtanunk az alapiskolák végzőseinek, szüleiknek, és sikerült segítséget nyújtanunk a középiskoláknak, szaktanintézményeknek, hogy a lehető legszélesebb körben prezentálhassák kínálatukat, és ugyancsak emberfeletti munkájuk eredményét.

Égető kérdéseket vetettem fel a címben, persze, nem a magam eltűnésének kérdésére gondolva ezzel, hanem a továbbtanuláséra. Meg arra, miért olyan fontos, hogy magyar anyanyelvű gyerekek magyar tanítási nyelvű tanintézményekben szerezzenek tudást.

Aztán vannak itt még égető kérdések bőven, ki sem látszom belőlük, és amennyire csöpp időm maradt a közösségi háló népének eszmecseréjébe belepillantanom, megint csak azt láttam, hogy mindenki a maga mantráját fújja, nagyon kevés a másikat is értő szándékkal meghallgató, belátó, kompromisszumra kész, gondolkodó hozzáállás. A népszámlálás körüli hercehurcára gondolok most éppen, magyarként már több mint fél évszázada, így sajnos nem plusz egy magyarként, de legalább nem is mínusz egyként. E kérdésben nem is nyitnék frontot, úgy látom, teljesen felesleges, jövő héten bővebben foglalkozik vele a Vasárnap, az Új Szó szinte napi szinten. Mint ahogyan felesleges bármit mondanom az oltással, a teszteléssel, a nyitással, zárással kapcsolatban – egyrészt nem értek hozzá, sem egészségügyi, sem gazdasági szakember nem vagyok, másrészt ebben is mindenkinek megvan a megdönthetetlen véleménye.

Sokat gondolkodtam, mi lehetne az a semleges téma, amivel két hét után Önök elé állhatnék, de bármi jutott is az eszembe, égető kérdésnek bizonyult az is, igazi darázsfészeknek. Aztán egy hajnalba nyúló munka után megint bekapcsoltam a tévét. Valami főzőműsor ment egy csatornán, gondoltam, ez jó átmenet ahhoz, hogy lassuljon az agyam kattogása, és szépen beleússzon az álom mindent feledtető jótékony fázisába. Egyszer csak egy szuperséf (hogy mennyi ilyet képező iskolánk van, csak most tudtam meg!) foglalta el a képernyőt azzal az ígérettel, hogy most pedig megtanít profi módon hagymát pucolni. No, mondom, akkor én ezt most vénségemre megtanulom. Megpróbálom visszaadni, amit megtudtam tőle: Fogjuk a hagymát. Először levágjuk a szár részén a végét, utána a gyökérrészt. A lehullott héjat, a levágott részeket félretesszük (!). Az így kapott hagymáról lefejtjük a rajta maradt száraz héjrészt. Félretesszük (!). A hagymát megmossuk, de vigyázzunk, ne áztassuk sokáig, mert megtoggyad. Ezután húsvágódeszkán tetszés szerint felaprítjuk. Karikázzuk vagy kockákra vágjuk.

Nem aludtam.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/7. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Fönt a várfalon, VASÁRNAP délben. Nemcsak a tantermekbe lehet belátni, a közös nagy fürdőszobába is. Mindenütt fiatal, gimnazista korú legénykék.

Kontra Ferenc: Horvátország magyar irodalma