-vasárnap
„Befialt hozzánk egy nagyon kedves, bújós cica. Jó gazdit keresek neki, aki ivartalanítja is! A kiscicák pár hét múlva elvihetőek, szintén ivartalanítási kötelezettséggel.”
Ismerősöm idővonaláról köszönt rám a fenti idézet, hétfőn. Ő már a harmadik – az utóbbi héten annyi kismacskás ajándékozós emberbe botlok, hogy cicc. El lehet vinni, tovább lehet ajándékozni, majd lesz még úgy is, hiszen ez a természet rendje, falun a macska fogyó eszköz, meg ilyenek. Hanem ez az ivartalanítási kötelezettség, ez valahogy rejtvény számomra. Mi köze van ahhoz a macska ajándékozójának, hogy a macska új gazdija akarja-e ivartalanítani az ajándékot, vagy nem? Mi van, ha annyira beválik, hogy tovább szeretné vinni a vérvonalat? Pláne a kismacskák esetében, amelyeknek (vagy ahogy ő írta: akiknek) még az sem biztos, hogy egyáltalán működnek az ivarszerveik, meg az egész ivarrendszerük. Lehet, hogy meddők.
Még sehol semmi, de már ivartalanítsuk. Olyan ez, mint a gyomirtó. Még ki sem nőtt, de már fújjuk le. Ha meg kinőtt, azért fújjuk le, majd elsárgul (aztán kizöldül megint, hogy újra lefújhassuk). És mi az, hogy ivartalanítási kötelezettség? Milyen szó ez, milyen kifejezés? Talán malapropizmus? Vagy müllercilizmus? Valaminek a -talanításának a kötelezettsége. Képzeljük el mindezt káposztában. Elkelkáposztásíthatatlansági kötelezettség fejében jóváírásra kerülő illetékemet újszerű állapotban ajándékoznám rászorulóknak, viharsarki érdeklődők előnyben. Majdnem azt írtam, ivarsarki.
Ugyanitt veterán Lada eladó. Olajzöld, garázsolt.
Kizárólag online felületünkön elérhető Vasárnap-tartalom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.