Barabás és Jézus közt választhatnak azok, akik Pilátus ítélőudvarán összeverődnek
Mindannyian, lelkiismeretünk hangját nem elnyomva, szabadon, még a manipulálások által sem megtörve, azt kéne, hogy válasszuk, ami minket szabadnak hagy, felszabadít.
Az egyik legnépszerűbb magyar rockopera, az István, a király egyik dalában ismételten felcsendül: „Ó, mondd, te kit választanál?”, kifejezve a nép kérdését, vajon ki lesz az, ki a két rivális közül hatalomra kerül. A kedves Olvasó minden bizonnyal az idei szlovákiai köztársaságielnök-választás első és második fordulója közt veszi kézbe a Vasárnap húsvéti számát, így talán az ilyen vagy ehhez hasonló kérdések nem idegenek számunkra ebben az időszakban.
Szabad akarattal rendelkező emberként már mindannyian megszámlálhatatlan esetben választottunk. S itt most egyáltalán nem csak politikai síkon értem ezt. A választás lehetősége, mely hozzátartozik emberi mivoltunkhoz, nem újszerű dolog. Már a Biblia első lapjait olvasva megtudjuk, hogy ősszüleink is szabadon választhattak a jó és a rossz között. Persze nem mindig ilyen egyhangú a lehetőség. Olykor sok dolog közül kell egyet vagy néhányat választanunk, van, mikor jó és még jobb közt válogatunk, vagy ellenkezőleg, a rossz dolgok közül szeretnénk a „kisebb rosszat” választani. A jól választás erkölcsi feladatunk.
„Ez a kérdés, válasszatok!” – szavaljuk évről évre a Nemzeti dalban. Elődeink is nagyon sokszor válaszút elé állíttattak az évezredek során. Az ember természetszerűen vágyik a szabadságra, megpróbál szabadon úgy választani, hogy az igazi szabadság birtokosa maradhasson. Még akkor is, ha bárki vagy bármi „szárnyát szegi is”, belső szabadsága felett maga rendelkezik, másnak is kívánva ezt az alapvető emberi jogot. A választás a másoknak is kívánt jóról is szól.
A legnagyobb keresztény ünnep napjaiban a Passió is felhangzik. Ebben is találkozunk a választással: Barabás és Jézus közt választhatnak azok, akik Pilátus ítélőudvarán összeverődnek. Akkori ünnepük alkalmából ugyanis a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot a nép kívánsága szerint. Pilátus felkínálta a választás lehetőségét a hírhedt rabló, Barabás és a názáreti Jézus közt. A nép – a főpapok és vének által felbujtva – Barabást választotta, az ő szabadon bocsátását kérte. Pilátus pedig – immár nem szabadon cselekedve, hanem a nagy nyomás alatt megtörve – nem Jézust, az ártatlant bocsátotta szabadon. Sajnos az effajta manipulált választások is jellemzői időnként az emberiség történelmének.
Erkölcsös emberként nap mint nap mindannyian a jót kéne, hogy válasszuk. Mindannyian, minden helyzetben a közösség javát is szolgáló jót kéne, hogy válasszuk. Mindannyian, lelkiismeretünk hangját nem elnyomva, szabadon, még a manipulálások által sem megtörve, azt kéne, hogy válasszuk, ami minket szabadnak hagy, felszabadít. „Az igazság szabaddá tesz” – tanította Jézus (Jn 8, 32b). Ne legyünk rabok, hanem szabadok. Ne legyünk a bűn és a lelkiismeretlenség, a lelketlenség rabjai.
Jézus éppen ezért jött el Megváltónkként. Hogy megtanítson minket saját példája és szeretete által is a jót választani. Hogy emlékeztessen minket arra, szabadságra lettünk teremtve. Ami, tévedés ne essék, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek mindenféle következmény nélkül, hanem azt, hogy szabadon dönthetek, felelősségteljesen amellett, amit jónak tartok, ami szerintem másnak is jó, erkölcsileg jó, ami nem tesz a rossz rabszolgájává engem vagy másokat. Jézus azért jött, hogy újrakezdhessünk, hogy hirdesse a már az Ószövetségben is kinyilatkoztatott jótanácsot: „Válaszd az életet!” (MTörv 30, 19b).
A mai világ annyi mindent kínál, annyi különféle példaképet felsorakoztat, annyiféle módját nyújtja a húsvéti ünnepek eltöltésének, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a szabad utat az örök boldogságra a legnagyszerűbb példakép, Jézus Krisztus nyitotta meg számunkra. Keresztáldozatával megváltott minket, feltámadásával bizonyította, hogy nem a rosszé, hanem a jóé, nem a gyűlöleté, hanem a szereteté, nem a halálé, hanem az életé az utolsó szó. Ez húsvét üzenete. Az idei húsvété is, mindannyiunk számára. Válasszuk ezért Jézust! Tudatosan. Hívő emberként, keresőként, olyanként, aki még csak keveset hallott róla eddig – válasszuk Jézust, példáját, mert igenis jó, ma is jó emberként élni, az igazság által szabadságra feltámasztott emberként élni, ünnepekkor és a hétköznapokban egyaránt.
Minden kedves Olvasónak áldott, szép, jó választásokkal teli húsvéti ünnepeket és húsvét utáni folytatást kívánok!
Molnár Tamás római katolikus lelkipásztor, egyházjogász
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.