„Nem is olyan régen még ártatlan dolognak számított idealista gondolatokat megfogalmazni egy csésze kávé mellett. Mert miért ne? Van úgy, hogy derűs kedvében van az ember.”
Kedves Erika!
Olvastam legutóbbi Facebook-bejegyzésedet a pozsonyi kávéházak véleményterrorjáról, amelyben óva inted az igaz magyarokat a napocskás álmagyaroktól, akik idegen hatalom szolgálatában mételyezik a nemzetet.
Nem akartalak zavarba hozni az ismerőseid előtt, ezért magánlevélben válaszolok. Kisebb változtatásokat javaslok.
Napocskás. Szerintem ezt nem fogják érteni a magyarok, kivéve minket, akik szlovák közegben élünk. Előbb le kellene rendesen fordítani, mielőtt igazakra és hamisakra osztanád a magyarságot.
A „slniečko” tényleg azt jelenti, hogy napocska, eddig oké. De ha már emberekre vonatkoztatva használod (slniečkar), nem érthető, hogy mire is gondolt a költő. Kik azok a napocskások? Régi ovistársak, akiknek napocska volt a jelük, és időnként összejárnak nosztalgiakakaóra? Milyen háttérhatalom foglalkoztat veterán kiscsoportosokat? És hogy lesz ebből véleményterror?
Már jó ideje izgatottan várom, hogy egy uszításban érdekelt, honi magyar újságírónk nekihasaljon a „slniečkar” szó lefordításának, és megalkossa a szlovák politikai közbeszédben igencsak pejoratív neologizmus magyar megfelelőjét, de hiába. Nem csodálkozom, mert nagyon sok rétege van ennek a csehből importált (sluníčkář) kifejezésnek. Hosszú utat járt be, mire az egyszerű gúnyos jelzőből gyűlöletkeltésre alkalmas verbális lőszer lett.
Nem is olyan régen még ártatlan dolognak számított idealista gondolatokat megfogalmazni egy csésze kávé mellett. Mert miért ne? Van úgy, hogy derűs kedvében van az ember. A kávé pont jó, a pincérnő kedves, a kiskanalak andalítóan csilingelnek, a beszüremkedő napfényben csalókán gomolyog a cigarettafüst… Ilyenkor könnyen megtörténhet, hogy az illető nem vigyáz eléggé a nyelvére, és mond valami tetszetőset a világ dolgairól – a mellette ülőnek.
Veszélyesnek tartod az ilyet? Csak azért kérdem, mert ez az ún. napocskás ember prototípusa. A szabadidejében merengő, alternatív kiutakat kereső, morfondírozó embert kezdte a populista politikai kommunikáció előbb bárgyú debilnek feltüntetni, majd fokozatosan közellenséget kreált belőle.
Hogy hogyan? Ezt inkább magadtól kérdezd! Elvégre te vetted be azt a leporellóba illő mesét, hogy a diskurálás, a szabad eszmecsere – aminek percenként milliárdnyi elágazása van – képes egyetlenegy gondolati tengely mentén rendeződni, és ez az eszmei métely, mint egy palackból kiszabadult dzsinn, tornádóként végigsöpör a nemzeten, s akit csak elér, annak kampec.
Erikám, egymás közt vagyunk. Te komolyan így képzeled a gondolatok terjedését? Minek végeztél magyar szakot, ha ilyen transzmitikus, bolsi konteókban hiszel? Diákkorunkban, a nyolcvanas években együtt koptattuk a pozsonyi kávézók székeit. Együtt röhögtünk azon, hogy a komcsi propaganda értelmében mi valójában nem is kávézunk, hanem az osztályharcot hanyagolva az imperializmus érdekeit szolgáljuk. Nem emlékszel? Nincs déjà vu érzésed?
Most nyilván azt gondolod rólam, hogy azóta egy tipikus pozsonyi napocskás lett belőlem, aki kárörvendőn fitogtatja a tudását, miközben azon poénkodik, hogy egyes magyarok direkt kölcsönszóval (szlnyiecskár) vagy tükörfordítással (napocskás) vonják kétségbe mások magyarságát.
Tévedsz! A mi közös anyanyelvünknek örülök. Hogy fityiszt mutat azoknak, akik rosszul bánnak vele. A gyűlöletbeszéd tényleg veszélyes fegyver. Bárki büntetlenül szajkózhatja, fegyverviselési engedély nélkül. Legalább az egyes nyelvek között nem tudnak akadálytalanul átjutni a kulturális kontextusokba ágyazott mérgezett nyilak.
És még egy baráti tanács egy magamfajta, régimódi nyelvőrtől, aki háklis a vulgáris beszédre, ezért a valóságban nem létező dolgokról nem szokott úgy beszélni, mintha léteznének. A helyedben nem használnám azt a szót, hogy „álmagyar”. Nincs ilyen. Beszélni ugyan lehet róla, mert a nyelvünkben van egy ilyen szóalkotási lehetőség: ál + valami. A szó létezni fog, de a jelenség, amit a valóságban jelölhetne, nem.
Ezzel jó szolgálatot tennél a magyaroknak és a valóságnak is.
Egy mumussal kevesebb lenne a legújabb kori magyar mitológiában.
Ölellek, Tilda
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.