Huncutka

Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek 1. rész/III.

7. fejezet: Anya kalandjai Baricskaországban
Marosz Diána

2020. május 4. 09:15

f

– Amikor Apával összeházasodtunk, először úgy terveztük, hogy Mekeleországban fogunk lakni, a fővárosban, ahol én felnőttem – kezdte Anya a mesét. – De aztán Apa otthon, a szülővárosában kapott munkát, ezért megkérdezte, el tudnám-e képzelni az életet vele Baricskaországban. Nem mondom, hogy könnyű döntés volt. Nem könnyű az embernek elhatároznia, hogy elhagyja a hazáját, ahol egész addigi életét töltötte.

Szerencsére Anya jól tudott már baricskául, ezért azt remélte, hogy nem lesz semmi gondja a férje hazájában. Sőt, azt gondolta, hogy a baricskák majd örülnek, ha látják, hogy önszántából megtanulta a nyelvüket, és szereti a kultúrájukat is. A valóság azonban nem volt ennyire rózsás. Kezdődött azzal, hogy Anya az idegen országban nem talált munkát. Azt gondolta, taníthatna mekele nyelvet, ezért föladott egy hirdetést, hogy mekelenyelv-oktatást vállal. Képzelhetitek, mennyire meglepődött szegény, amikor fölhívta egy mérges öreg néni, és elkezdett rá kiabálni a telefonba, hogy mit képzel, miért akarja a baricska gyerekeket erőszakkal mekele nyelvre tanítani. Egy másik bácsi sms-t írt Anyának, hogy minek jött ide bajt csinálni. Szegény Anya egészen elkeseredett, hiszen neki semmilyen rossz szándéka nem volt. Azon is csodálkozott, hogy az emberek többsége természetesnek vette, hogy ő tud baricskául, egyáltalán nem olvadtak el attól, hogy Anya puszta szeretetből megtanulta a nyelvüket. Sőt, néhányan nem átallották Anyát kifigurázni, és viccesen utánozni a kiejtését. (Mert tudjátok, ha valaki felnőtt korában tanul meg egy idegen nyelvet, sosem fogja tudni teljesen úgy kiejteni a hangokat, mint azok, akik születésüktől beszélik azt.) Szerencsére Apa ezekben a pillanatokban mindig Anya mellett állt, és megvigasztalta. Anyát az is bántotta, hogy sok baricska a jelenlétében szidta a mekeléket. Ilyenkor mindig nagyon összeszorult a szíve.

De azért nem csak ilyen rossz dolgokat tapasztalt Anya a baricskák körében. Akadt olyan is, aki őszintén érdeklődött a mekelék kultúrája iránt, és tetszett neki, hogy Anya szereti a baricskák országát. Egy rádiós néni egyszer meghívta Anyát a baricska rádió élő adásába, ahol arról kérdezgette, miért is tanult meg baricskául, és mit gondol a baricskák és mekelék közti ellentétekről. Anya nagyon izgult, hogy élő adásban idegen nyelven kell beszélnie, de szerencsére igazán jól sikerült az egész műsor. A hallgatók is betelefonálhattak, hogy hozzászóljanak az adáshoz. Anya boldog volt, mert csupa lelkes telefon érkezett. Anya úgy érezte, mégiscsak jó, hogy Baricskaországba költözött, hiszen rajta keresztül sok ember mekelékről alkotott véleménye megváltozhat, és a két nép megbékélhet egymással.


 

8. fejezet, melyben újabb tévések jönnek

Anya egyszer levelet kapott egy nénitől, aki a mekeleországi tévének forgatott filmet arról, milyennek látják a baricskák a mekeléket. A néni megkérdezte Anyát, eljöhetnének-e hozzájuk néhány napra filmezni őket meg a falujukat. Anya persze beleegyezett, mert már úgyis gyakorlata volt a filmezésben. Így aztán három napra beköltözött hozzájuk a riporter néni, a rendező bácsi meg az operatőr. Beszélgettek Anyával, beszélgettek Apával, beszélgettek Benőkével. Hangával nem nagyon beszélgettek, mert ő visszahúzódóbb természet lévén nem volt túl beszédes.

A néni és a bácsik azt akarták, hogy a film életszerű legyen, ezért fölvették, ahogy Anya krumplit darabol, gulyást főz, ahogy énekel és zongorázik Hangának, ahogy Benőke nézi az olimpiai közvetítést a tévében (és bosszankodik, hogy kajakban a szemtelen mekelék elsők, a szegény baricskák meg az utolsók lettek), s ahogy Anya a gyerekekkel sétál a faluban. Még azt is föl akarták venni, ahogy bemennek a boltba vásárolni, de a boltos nénik nagyon bizalmatlannak tűntek, és nem engedték, hogy a boltban filmezzenek. Valószínűleg nem tetszett nekik, hogy mindez egy mekele filmben lesz benne.

A film néhány hónap múlva elkészült, és be is mutatták Mekeleországban és Baricskaországban is. A nézők a legjobban Benőke mondásain szórakoztak, aki beszélgetés közben bizalmasan elárulta a riporter néninek, hogy a baricska barátainak csúnya szavakat szokott tanítani mekeléül. Nagy büszkén fel is sorolt néhányat a kamerába, hiába tiltakozott Anya a háttérben.


 

9. fejezet: Hanga és a napközis tanító néni

Elérkezett az idő, amikor Hanga is iskolába ment. Ő Benőkével ellentétben nem szégyellte, hogy mekeléül is tud, sőt, büszke volt a mekele nevére is, amilyen senki másnak nem volt az egész iskolában. Előfordult, hogy valamelyik tanár nem jól ejtette ki a nevét. Ilyenkor mindig felháborodva újságolta az esetet Anyának.

Az is megtörtént, hogy a napköziben az idősebb fiúk, Benőke osztálytársai csúfolták Hangát. Ő azonban fel sem vette. Egyszer még a napközis tanító nénivel is vitába keveredett. A napközis néni ugyanis, egy idősebb tanító néni láthatóan nem szívelte a mekeléket, és ezt nem átallotta a két gyerek tudomására hozni. Egyszer Hanga épp azt magyarázta valakinek, hogy az ő anyanyelve mekele, mert az anyukájával ezen a nyelven beszél, mire a napközis néni, aki kissé messzebbről hallgatózott, beleszólt, hogy attól még nem kell, hogy az legyen Hanga anyanyelve.

Más alkalommal a gyerekek azzal jöttek haza, hogy a napközis néni valakivel beszélgetett, és a mekeléket szidta – szerinte ugyanis minden rossznak ők az okai. Anya eléggé elszomorodott, amikor a gyerekei elmesélték neki mindezt. Nem értette a napközis néni tapintatlanságát. De azért próbálta őt mentegetni a gyerekek előtt: nyilván ő is csak annak alapján ítéli meg a mekeléket, amit innen-onnan hallott róluk.

Anyával szemtől szembe a napközis tanító néni mindig kedves volt, pedig Anya nem rejtette véka alá a mekeleségét.

– Látjátok, gyerekek, nagyon sokszor van úgy, hogy az emberek mindenfélét mondanak egy másik népről, de ha találkoznak egy konkrét emberrel, aki ahhoz a néphez tartozik, akkor semmi bajuk nincs vele. Ezért fontosak a személyes találkozások. Ha nem ismerünk valakit vagy valamit, általában jobban félünk tőle, mint ha személyesen megismerjük, és látjuk, hogy nem is olyan félelmetes, mint gondoltuk.


 

10. fejezet: Kirándulás

Egy tavaszi napon az egész család kirándulni ment a közeli hegyekbe. Megmásztak egy vadregényes várromot, majd útjukat egy falu felé vették, amelyik arról volt híres, hogy négy szép régi kastély díszelgett benne. A falu régi temetőjében Anya örömmel fedezett fel mekele feliratú régi sírokat. A temető közepén gyönyörű gótikus templom emelkedett. Mivel Anya és Apa is szerették a régi épületeket, örömmel látták, hogy a templom éppen nyitva van. Egy öreg bácsit találtak benne, aki megkérdezte, nincs-e kedvük felmenni a padlásra és a toronyba. Egy hatalmas vaskulccsal kinyitotta nekik a hátsó lépcsőt. A padláson aztán elámultak: gyönyörű, színes, sok száz éves freskók díszítették a falakat, teljesen elbújva a világ szeme elől.

A bácsi, akiről kiderült, hogy a helyi múzeum alapítója, nagyon örült, amikor látta, mennyire lelkes Apa és Anya. Meghívta őket a múzeumba is, amelyet a falu közepén rendezett be egy régi házban. A bácsi, amikor megtudta, hogy Anya mekele, egészen felélénkült. Anya csodálkozott ezen, mert nem volt hozzászokva, hogy egy baricska ilyen örömmel üdvözölje őt. Kiderült, hogy a bácsi nagyon sokat foglalkozott a baricskák és mekelék közös múltjával, és a múzeumban sok-sok régi tárgyat halmozott fel, amelyek mind-mind a baricskák és mekelék együttéléséről tanúskodtak. Anya lelkesen járta végig a múzeumot, betűzgette a régi, kézzel írt mekele könyvek szövegeit, és a gyerekeknek is felolvasott belőlük.

A múzeumban megtalálták az egyik legnagyobb mekele költő baricska édesanyjának mellszobrát is, aki éppen itt, ebben a faluban született. Több órát töltöttek a múzeumban, és már egészen eljárt az idő, mire fáradtan, de elégedetten hazafelé indultak.

A kastélyokra már nem jutott idő, de sebaj: legalább máskor is lesz miért ellátogatni ide.

(folyt. köv.)


 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap2020/18. számában jelent meg!

❗️Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti❗️

https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Gyöngyösbokréta ünnep, Léva, 1935 (Forrás: digitalisemlekezet.eu/Fórum Kisebbségkutató Intézet)

Porlik, mint a szikla? – A népszámlálási kampányról

ingázó koronavírus

Koronavírus: a Dunaszerdahelyi járásban találták a legtöbb fertőzöttet szombaton

buszbaleset magyarország

Súlyos buszbaleset történt Magyarországon, egy ember meghalt

Izsák Attila

Francia cégé lett a szenci táncos

tűzoltó illusztráció

Szándékos gyújtogatás okozhatta a csehországi lakóháztüzet, amiben többen meghaltak

Vasárnap is hőség lesz

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.