História

Hogyan került Pozsony, Komárom és Kassa Csehszlovákiához?

Egy megszállás krónikája, első rész.
Gazdag József

2022. január 11. 14:40

Kassa
A Kassai Hírlap címlapja, 1918. december 31-én

Az első világháború után – 1918/19 telén – egymillió felvidéki magyar került egy új országba. Értették-e, hogy mi történik körülöttük? Hogyan fogadták a megszálló csehszlovák hadsereget? Milyen formáját választották a tiltakozásnak? Hogyan érintették a változások a mindennapi életet, s hogyan zajlott a szimbolikus térfoglalás a magyarlakta városokban? Kétrészes cikkünkben Simon Attila történész új könyve alapján foglaljuk össze az impériumváltás eseményeit.

Simon Attila
Simon Attila: Az átmenet bizonytalansága. Az 1918/19-es impériumváltás Pozsonytól Kassáig (Fórum Kisebbségkutató Intézet – Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Somorja – Budapest, 2021)

Az első világháború után megszületett egy új közösség, a csehszlovákiai magyarság. Addig a csallóközi, a mátyusföldi, a kassai, a bodrogközi stb. magyarok nem alkottak közösséget: sorsukban az lett a közös, hogy szülőföldjüket 1918/19 telén megszállta a csehszlovák hadsereg. Simon Attila a felvidéki magyarok kifejezést használja könyvében, és azokat a magyarokat érti ez alatt, akik a Pozsonytól Királyhelmecig húzódó demarkációs vonal (majd később az államhatár) mentén éltek, annak északi oldalán, azon a területen, amelynek akkor még nem volt önálló neve, s amelyet ma általában Dél-Szlovákiának nevezünk. Ennek a sávnak a lakói 1919-ig nem határozták meg magukat közösségként, nem kötötték össze őket közös tradíciók. Egyvalamiben azonban egyetértettek a pozsonyi, a komáromi, a rimaszombati és a kassai magyarok: abban, hogy akaratuk ellenére kényszerítették rájuk Csehszlovákiát.

Kassa

A propagandasajtó hazugságai

Az első világháború már a vége felé közeledett, amikor a hivatalos magyar sajtó még mindig azt írta, „a győztes háborút követően Magyarországnak nagy lehetőségei nyílnak majd az átrendezett Európában”, elsősorban a Balkánon, ahol „a zsíros földeken néhol faekével szántanak, néhol még az istállót sem ismerik”, s ahol „a magyar eszességnek micsoda tág tere nyílik majd” – ez volt olvasható még a Csallóközi Lapok vezércikkében is, 1918 januárjában. Amiből két dolog szűrhető le: 1. A propagandasajtó hírei a legkevésbé sem tükrözték a realitást, s aki nem tudott a sorok között olvasni, azt hihette, Magyarország győztes háborút vív. 2. A hivatalos kommunikációban változatlanul jelen volt a felsőbbrendűségi érzés, a többi nemzet mélységes lenézése.

A háborúban megfáradt ország eközben éppen a szakadék felé tartott. A lakosságnak elege volt a háborúból, a családtagok távollétéből, a nélkülözésből, az élelmiszerhiányból, a jegyrendszerből, a pótkávéból.

Általános az ittasság

S hogy mindez ne legyen elég, megjelent a spanyolnátha. A hivatalos sajtó eleinte erről is hallgatott, de előbb-utóbb foglalkozni kellett a járvánnyal, mert 1918 szeptemberében csak Kassán több ezer beteget tartottak nyilván (a miheztartás végett: Pozsonynak akkor 80 ezer, Kassának 50 ezer lakosa volt). A színház- és mozielőadásokat, sportmérkőzéseket, táncmulatságokat végül október végén szüntették be Kassán, és szigorúan szabályozták a vendéglők, éttermek, tejcsarnokok és kocsmák nyitva tartását.

Simon Attila idézi könyvében a Pozsonyban megjelenő Nyugatmagyarországi Híradó csípős hangú krokiját a spanyolnátháról:

Mindenki megkapja, mindenki szenved tőle, csak az nem, aki az első huszonnégy órában belehal. Mégsem veszik komolyan… […] Hullanak az emberek, mint a legyek, attól a kis náthától.

Október végén Budapesten és a nagyvárosokban győzött az ún. őszirózsás forradalom, Magyarország ezzel kivált az Osztrák-Magyar Monarchiából, és köztársasággá alakult. A háborús vereség, a járványhelyzet és a régi rendszer bukása magával hozta a közrend meggyengülését. A csőcselék fosztogatni kezdett, s a zavargásokban a lumpen elemek mellett a szétzüllőben lévő hadseregből dezertált katonák is részt vettek.

Ilyen banda garázdálkodott 1918 decemberében a Csallóközben is: a fegyveres csoport Nagyabonyban végigjárta a falut, és kirabolta a jobb módú gazdák és zsidók házait. Ajnácskőn egy uradalmat, egy kocsmát és egy üzletet fosztottak ki, s mintegy 350 hektoliter bort hordtak szét. „Általános az ittasság” – állt az ajnácskői csendőrőrs jelentésében.

A városokban pedig üresek voltak az üzletek, hiányoztak a legszükségesebb élelmiszerek, és akadozott a szénellátás is.

Rozsnyó

Jönnek a csehek!

Ilyen helyzetben érkezett meg a Felvidékre a csehszlovák hadsereg, pontosabban annak olaszországi légiói. A csehszlovák alakulatok főparancsnoka egy olasz tábornok, Luigi Piccione volt, s a katonai egységek is olasz tisztek vezénylete alatt álltak.

A magyar diplomácia ekkor már légüres térben mozgott, a Monarchia hadserege ugyanis addigra bomlani kezdett, s az ország nem rendelkezett ütőképes haderővel. A felvidéki magyar közvélemény 1918 karácsonyán szembesült azzal, hogy „jönnek a csehek”, és nincs, aki feltartóztassa őket.

Kassa utolsó magyar kormánybiztosa, Molnár Miklós először táviratban, majd személyesen fordult Budapesthez, hogy fegyveres segítséget kérjen a város megvédéséhez – kérvényét azonban elutasították. A Károlyi-kormányzatnak az volt a véleménye, hogy a határokról úgyis egy igazságos békekonferencia dönt majd, ezért a vérontás fölösleges, a fegyveres harc kerülendő. Léva városa pedig ezt a választ kapta Budapestről: "Ellenállás megfelelő erő hiányában nem tanúsítható. Erőszak ellen tiltakozás teendő, de nyugalommal kell fogadni. Események intézését bölcs belátására bízom. Belügyminiszter."

Losoncon a helyi Magyar Nemzeti Tanács úgy fogalmazott:

Soha, semminő körülmények között nem fogunk belenyugodni abba, hogy Losonc városát – amelynek lakossága tisztán magyar ajkú, amelynek területe összefüggő egységet képez Magyarország magyarlakta területeivel – idegen államhoz csatolják. Nem fogunk ebbe beletörődni akkor sem, ha a békekongresszus és a világ összes hatalmasságai is azt így határozzák.

Kassa

Borzalmak éjszakája Kassán

A csehszlovák haderő 1918 decemberében kezdte meg a magyar többségű déli területek megszállását. „Azonnali hatállyal mindenütt el kell foglalni a vasúti állomásokat, a postát, a távíróhivatalokat, a politikai, adó- és helyi közigazgatási hivatalokat, továbbá a raktárakat és gyárakat. A határmenti településekről a szomszédos országokkal folytatott távíró- és telefonkapcsolatot átmenetileg szintén be kell tiltani” – hangzott a csehszlovák hadügyminiszter parancsa.

A felvidéki települések lakossága kezdetben el volt szánva arra, hogy akár fegyverrel is megvédi szülőföldjét a csehszlovák katonasággal szemben, de reguláris hadsereg támogatásának hiányában ez csak terv maradt. Kisebb összecsapások Pered és Tardoskedd térségében zajlottak, de központi segítség nélkül ezek az ellenállási kísérletek kudarcra voltak ítélve.

A városokban addigra teljesen szétesett a közrend. Kassán például 1918. december 28-án a „borzalmak éjszakája” jött el. A rendőrség már nem, a megszálló hadsereg még nem volt a városban, s a csőcselék kihasználta az interregnumot, és kifosztott mindent, amit lehetett. Másnap, amikor már a környező falvak lakói is Kassára jöttek fosztogatni, a város küldöttséget menesztett a közelben állomásozó csehszlovák csapatokhoz, s arra kérték őket, a közrend biztosítása érdekében vonuljanak be a városba. Így történt, hogy 1918. december 29-én, vasárnap a délutáni órákban a csehszlovák hadsereg harc nélkül megszállta Kassát.

Ideiglenes aktus?

A csehszlovák katonák 1919. január 7-én érkeztek meg Somorjára, 8-án Dunaszerdahelyre, 9-én Komáromba, 10-én Párkányba, 12-én Rimaszombatba, 16-án Nagykaposra.

Dunaszerdahelyen is hasonló volt a helyzet, mint Kassán, a csőcselék fosztogatása olyan félelmet váltott ki a helyiekből, hogy küldöttséget menesztettek a Tallós térségében állomásozó csehszlovák csapatokhoz, és azok segítségét kérték.

Komárom

A felvidéki magyarok a megszállást ideiglenes aktusnak tekintették. Ezt a tévképzetüket erősítették az olasz parancsnokok és az olasz egyenruhák. Somorja városa olyan kiadványt jelentetett meg, amelyben nem a csehszlovák, hanem az antant csapatok általi megszállás ellen tiltakoztak. S mivel a sajtó is az átmenetiség hangsúlyozásával nyugtatta a lakosságot, az emberek úgy vélték, a megszálló hadsereg csak a békekonferenciáig marad.

A csehszlovák állam képviselői azonban nem így gondolták, ők hosszú távra rendezkedtek be, s nekiláttak a szimbolikus térfoglalásnak is.

Tiltott jelképek

Az impériumváltás napjaiban a szimbólumoknak kiemelt jelentősége volt. A csehszlovák hatóságok tiltottak mindent, ami Magyarországra utalt. Ez a sajtót is érintette, a Kassán megjelenő Felsőmagyarországnak például nevet kellett változtatnia, s lett belőle 1919 januárjától Kassai Napló.

Kassa
Vavro Šrobár teljhatalmú miniszter megérkezése Kassára

Az új hatalom első intézkedései közé tartozott, hogy megtiltotta a könyvek és az újságok behozatalát Magyarországról. Ilyesmit nemcsak forgalmazni, hanem nyilvános helyen olvasni is tilos volt.

„1919. január 12-én Lehár Pacsirta című operettjének a bemutatója volt. […] Az első felvonás után a cseh csendőrtiszt kijelentette, hogy a nők vegyék le a piros-fehér-zöld szalagokat a pártájukról, különben betiltja az előadást” – írta memoárjában Faragó Ödön kassai színházigazgató.

Vladimír Mutňanský kassai polgármester rendelete értelmében a városban található állami hivatalok és intézetek épületére kötelező volt kihelyezni a szlovák, illetve cseh lobogót, az intézményeket pedig szlovák nyelvű táblákkal és feliratokkal is el kellett látni. Akadtak azonban intézmények, amelyek nem engedelmeskedtek a polgármesteri utasításnak.

Mi a magyar államnak fogadtunk hűséget, s ma is a magyar állam alkalmazottjainak tekintjük magunkat. Mint ilyenek: erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk megtenni azt, amit Méltóságos úr tőlünk fenyegetéssel követel

– idézi könyvében Simon Attila a kassai Gazdasági Akadémia válaszát.

Pozsonyi tiltakozás

A dokumentumok alapján rekonstruálható a pozsonyi magyar értelmiség ellenállása is. Miután 1919 januárjában ismertté vált, hogy Vavro Šrobár, a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter Zsolnáról az akkor német és magyar városnak számító Pozsonyba teszi át székhelyét, Samuel Zoch főispán nagyszabású ünnepség szervezésébe kezdett, amelyen elvárta minden fontosabb pozsonyi intézmény képviselőinek a részvételét. A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem vezetősége azonban úgy döntött, nem vesz részt az ünnepségen – erről Polner Ödön, a pozsonyi egyetem rektora levélben tájékoztatta Samuel Zochot.

Van szerencsém főispán urat tisztelettel értesíteni, hogy az egyetem a szóban forgó fogadáson és az azzal kapcsolatos ünnepségeken nem vesz részt, és ott magát nem képviselteti. […] Azokban az ünnepségekben, melyek a Magyarország nagymértékű megcsonkítása feletti örömnek kifejezését is jelentik, részt venni a legszentebb hazafiúi érzelmeinkkel éles ellentétben van. Ily körülmények között a jelzett ünnepségeken részt vennünk részünkre erkölcsi lehetetlenség. Fogadja főispán úr kiváló tiszteletem nyilvánítását. Pozsony, 1919. január hó 21-én, Polner Ödön.

A főispán dühös válasza nem váratott sokat magára, az egyetemet bezáratta, a tanárokat rendőri felügyelet alá helyezte, és mindennemű tevékenységet megtiltott számukra.

Pozsony

A szlovákok díszes tömegrendezvénnyel akarták legitimálni Pozsony megszállását, a lakosság magyar érzelmű része azonban távolmaradásával jelezte, hogy elutasítja Csehszlovákiát. A bevonulási ünnepségen a pozsonyi magyarok képviselői nem vettek részt, ezért a kormányzat a város számos tekintélyes polgárát internálta, köztük az egyetem rektorát, Polner Ödönt is. Az ünnepségre különvonatok szállították a szlovákokat Pozsonyba, s a városban csőre töltött gépfegyverrel sorakoztak fel a katonák.

Mit lehet tudni a pozsonyi sortűzről? Kiktől akarta megtisztítani Vavro Šrobár Szlovákiát? Hány áldozatot követelt a komáromi vérengzés? Kik és miért döntötték le a kassai honvédszobrot, s hogyan nézett ki a közterek „magyartalanítása”? Megtudhatják cikkünk második részéből.

***

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/01. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
rendelo

Mit tegyünk, ha fertőzöttek vagyunk, és nem tudjuk elérni a körzeti orvost?

A kutyák képesek felmérni az emberek perspektíváját

Erről a kötelességéről se feledkezzen meg, különben megbüntethetik!

sdaas

Ennyivel mehet fel a cigaretták és az Iqos dohánytöltetének ára!

DAC

DAC: Kazahsztánba igazolt a középhátvéd

rendőrség

Már átutalt 9 ezer eurót a csalóknak – az utolsó pillanatban mentették meg a rendőrök

v

Párkány: a holokauszt nemzetközi emléknapján koszorúztak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.