Miért látja magát kövérnek egy csontsovány anorexiás?

Betegségnek kell-e tekinteni az evészavart?  

Egyértelműen. Az evészavaros személyek egészségügyi ellátást igényelnek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy orvos vagy szakpszichológus segítségére van szükségük.

Hogyan lehet észrevenni, ha valaki a környezetünkben evészavarban szenved? 

A betegnek megváltoznak az étkezési szokásai, korlátozza az ételmennyiséget, egyre kisebb adagokat fogyaszt, mellőzi a cukrot, nem eszik zsíros és kalóriadús ételeket. Nem vesz részt a családi étkezéseken, ebből adódóan egyre több konfliktushelyzet áll elő, esetleg csökken a testsúlya, ami egy fejlődésben lévő serdülő esetében mindenképpen intő jel. Előfordulhat, hogy szokatlan étkezési rituálékat vezet be. 

Milyen rituálékat kell elképzelni? 

Apró falatokra vágja az ételt, nagyon lassan eszik, pici tányérokat és pici evőeszközöket használ, csak meghatározott időpontban eszik és így tovább.

Miért látja magát kövérnek a csontsoványra fogyott anorexiás beteg? 

Mert testképzavarban szenved: mások testét reálisan látja, a sajátját azonban nem. Ez a betegség egyik diagnosztikai kritériuma is. 

Az anorexia radikális testsúlycsökkenéssel jár, ez könnyen felismerhető, főleg ha előrehaladott stádiumról van szó. A bulimiát és a falászavart nehezebb észrevenni. Ott milyen jelekre figyeljünk? 

Fontos tudni, hogy a bulimia éveken, de akár évtizedeken keresztül is rejtve maradhat. Árulkodó lehet a rendszertelen étkezés, ha a beteg egyáltalán nem vagy csak ritkán eszik együtt a családdal, de gyanúra adhat okot a mosdóban érezhető hányásszag is étkezések után. A falászavarnál szembeszökő lehet, ha egyszerre nagyobb mennyiségű étel tűnik el otthon, s ez többször is megismétlődik. 

Mi állhat az evészavar hátterében? Mi válthatja ki ezt a betegséget? 
Nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Az ilyen betegség kialakulásához több tényező együttállása szükséges. Minél több rizikófaktor van jelen az egyén életében, annál nagyobb az esély az evészavar kialakulására.

Genetikai okai is lehetnek? 

Lehetnek, de nincs olyan, hogy „evészavaros” gén, amely erre a betegségre hajlamosítana, inkább azt mondanám, hogy a depressziós személyek fokozottan érintettek lehetnek. A betegség kialakulásának túlnyomórészt pszichés okai vannak. 

Milyen pszichés tényezők tartoznak a rizikófaktorok közé? 

Például az érzelmi labilitás, a negatív önértékelés, a tökéletességre törekvés. Csupa olyan jellemvonás, ami a depresszív és a kényszeres személyiség sajátja. 

A jómódúak és a luxusban élők betegsége-e a falásszavar, vagy ugyanúgy érinti a szegénységben élőket is? 

Azt szoktuk mondani, hogy szociális értelemben leginkább a közép- és a felső osztály érintett. Megjelenhet azonban az alsóbb társadalmi osztályokban is, főleg akkor, ha nagyon erős a nyomás náluk a beilleszkedésre, mint például a bevándorlóknál.  

A showbiznisz, a reklámipar, a bulvár- és lifestyle-sajtó a karcsúságot idealizálja. Felelőssé tehető-e a média az evészavarok kialakulásáért? 
Önmagában nem felelős, de hajlamosító tényezőként biztosan közrejátszik. Sokkal jellemzőbb ez a betegség a „nyugati típusú” világra, ott ugyanis mindenütt jelen van a karcsúságideált éltető kulturális háttér, sokkal inkább, mint a harmadik világ országaiban. 

Családi okok is szerepet játszhatnak az evésszavar kialakulásában? 

Bizonyos családi jellemzők igen. Ilyen a túlvédés a szülők részéről, vagy amikor gátolva van a serdülő felnőtté válása. A kockázati tényezők közé sorolható a traumatikus gyermekkor is, a gyermekként elszenvedett fizikai vagy szexuális abúzus. 

Ezek a kockázati tényezők, de mi lehet a közvetlen kiváltó ok, ami elindítja a betegséget? 

Sokféle kiváltó ok lehet. Akár egy ártatlannak tűnő diéta is. A szigorú fogyókúrák után ugyanis gyakori az ún. visszacsapás, vagyis a túlzottan alacsony kalóriabevitel után falásrohamok következhetnek. De kiváltó tényező lehet bármilyen megrázó életesemény, például egy közeli hozzátartozó betegsége vagy halála, a szülők válása, egy fájdalmas párkapcsolati szakítás, az iskolai vagy munkahelyi elvárások miatti túlhajszoltság és így tovább. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek csak kiváltó tényezők, tehát önmagukban nem vezetnek evészavarhoz. 

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az evészavarral csupán tinilányok küszködnek. Másokat is érint? 
Az evészavarok nem kizárólag a serdülő lányok betegségei, bár sokszor valóban így definiálják őket. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre inkább változik az életkori határ. Sok a gyerek, aki még nem lépett a serdülőkorba, és a felnőtt korosztályban, a húsz- és harmincévesek körében is egyre gyakoribb a betegség. Van, akinél felnőttkorban alakul ki a zavar, de az is előfordul, hogy a serdülőkori evészavart „menekítik át” a felnőttkorba, néha akár tünetváltással is, amikor a serdülőkori anorexiából a felnőttkorban bulimia vagy falászavar lesz. 

A férfiakat nem is érinti? 

Létezik egy ilyen tévhit, de a helyzet az, hogy az evészavaros betegek 8-10 százaléka férfi, s ez nem elhanyagolható arány. 

Az Egyesült Államokban a felnőttek 70%-a, Európában pedig több mint a fele túlsúlyos. Evészavarnak számít az elhízás? 

Önmagában az elhízást nem soroljuk az evészavarok közé, de egyes evészavarok, mint például a bulimia vagy főként a falászavar, okozhatnak elhízást. 

Hogyan lehet segíteni az evészavarral küszködő családtagjainkon? Hiába mondogatjuk, hogy többet (vagy kevesebbet) kellene enniük, ez általában nem segít (sőt inkább ront) a helyzeten. Mit tehetnek a családtagok? 
Az étkezésre való biztatás és kérlelés csak a dacot és a konfliktust növeli. Azt javaslom, hogy ezt a fajta viselkedést mindenképpen kerüljük. Nem segítenek a helyzeten az étkezéssel kapcsolatos megjegyzések sem, sőt inkább tovább rontják az evészavaros beteg érzelmi állapotát. Azzal tudunk a legtöbbet segíteni, ha mielőbb szakemberhez juttatjuk a beteget. 

Mikor keressük fel a szakembert? 

Saját magunk számára akkor, ha úgy érezzük, valami nincs rendben az étkezésünkkel. Ideális esetben a belső iránytűnk jelzi, hogy valami nincs rendben. Gyakran a közvetlen környezetünkből érkezik visszajelzés, hogy baj van. Anorexia esetében hiányzik a betegségbelátás, márpedig ez volna a segítségkérés legfontosabb elindítója. Gyermekünk számára akkor kérjünk segítséget, ha azt látjuk, hogy a testsúlya csökken, vagy furcsa étkezési szokásokat vett fel.

Milyen gyógymódok ismertek az evészavar kezelésére?
Az evészavarok kezelése komplex terápiát igényel. Sok esetben elkerülhetetlen az egészségügyi ellátás a kórosan alacsony testsúly miatt, pulzus- és vérnyomásgondok állhatnak fönn. Az orvosi kezelést kell kiegészíteni valamilyen pszichológiai segítséggel, családterápiával, egyéni vagy csoportterápiával.