Szívügyem? A Csemadok

„Nagyon korán, már 14 évesen a helyi Csemadok zenekarában harmonikáztam. Oláh János hegedűs vett be, papíron azt hazudtuk, hogy 18 vagyok, mert akkor még nem voltak ifjúsági kártyák, mint most, rögtön tag lettem, akár a felnőttek. Néha rosszul is éreztem magam, mert a barátnőim mind a színpad előtt táncoltak, nekem meg fent kellett játszanom. Sok teadélutánt, bált végigszenvedtem, úgyhogy az én karrierem a Csemadokban zenészként indult” – nevet az 1964-es történeten.

Szímőn az ötvenes években 37 tagú dalárda működött jelentős sikerekkel, de a színjátszás még ennél is előbbre járt, mert nem volt olyan év, hogy ne mutattak volna be valamilyen darabot. Éva máig aktívan tevékenykedik ezen a területen, sok díjat elhozott a fiatalokkal a komáromi Jókai Napokról, különböző országos színjátszófesztiválokról.

„1986 telén lettem elnök, Pénzes Pistától vettem át a funkciót, ő akkor lett igazgató, én nevelőként dolgoztam az iskolában. A Rozmaring éneklőcsoportot 1984-ben alapítottuk; mivel ismertem a kottát, hát én lettem a vezető. Legidősebb tagunk a már említett dalárdában is énekelt. A napköziben eleinte gyermekszínjátszással foglalkoztam, majd hagyományőrző csoportot alapítottam, az Almácskát. Számtalan gyermekjátékot betanultunk, állandó szereplői lettünk a Duna Menti Tavasznak, a Tavaszi szélnek. Rengeteg gyereket megtanítottam citerázni is, a mai napig működik citeracsoportunk. Pár fiatal ugyan kicserélődött, de az állandó mag már öt éve együtt van; ez is titka a sikerüknek. Az utánpótlásra azonban szükség van, azt szüntelen nevelni kell” – hangsúlyozza.

Vág-parti randevú

1983-tól szervezi a Vág-parti randevút, tavaly már a 35. évfordulót ünnepelték – bár időközben Vág menti találkozóra módosult a rendezvény neve. Főleg a népművészet kap teret, a testvértelepülésekről és az egész járásból hívnak szereplőket. Kürt, Zsitvabesenyő, Nagykér, Tardoskedd hagyományőrző csoportjai nem hiányozhatnak. „Volt, hogy témát adtunk: aratást, népi lakodalmat, adventi szokásokat, szüreti ünnepséget kellett feldolgozni, vagy csak katonadalokkal, más évben kizárólag balladákkal lehetett fellépni. Előfordult, hogy kimondottan gyermekcsoportokat hívtunk, vagy csak citerások vendégszerepeltek” – sorolja.

A Csemadoknak köszönhetők a faluban felállított kopjafák, a honfoglalás, a kitelepítettek, a nemzeti összetartozás kopjafája és a millenniumi harangláb, amelyek előtt évente öt-hat alkalommal tartanak magyar nemzeti ünnepekkel kapcsolatos megemlékezést. A szervezet megalakulásának is van emléktáblája.

Területi választmány

Éva néni 1998 óta tagja az érsekújvári területi választmánynak, jelenleg itt is elnök. Jól ismeri a járás 32 alapszervezetét, azt mondja, településenként változik, ki miben jó. „A köbölkútiak tíz éven keresztül adtak otthont a járási Duna menti fesztiválnak, előtte a szőgyéni akácosban és Kéménden tartottuk a járási Dal- és táncünnepélyt. Garamkövesd a Gyurcsó-napokról, Párkány a Balassi-napokról, a nánaiak és kisújfalusiak színjátszóikról, a bényiek kurtaszoknyás népviseleti találkozóikról ismertek. Nagykéren rengeteg a táncház, Tardoskedd három kiváló népzenei együttessel is dicsekedhet. Érsekújvár gazdag Czuczor-napokat tart, Kürtnek van a legrégebbi énekkara az egész járásban. Kamocsa kiállításokat szervez, Zsitvabesenyő szüreti ünnepséget, Udvard történelemi klubesteket. De említhetném Kicsindet, Muzslát, Szalkát, Bélát, Kisgyarmatot, Barsbaracskát, Andódot, ők is mind aktívak” – mondja.

Idén októberben a Rozmaring éneklőcsoport is ünnepel: megalakulásának 35. évfordulóját. Azt tervezik, hogy a citerásokkal közösen kiadnak egy hanghordozót. Minden évben népzenei továbbképzésen vesznek részt, ahol Borsi Ferenc vezetésével értékes népdalokat tanulnak, ezeket szeretnék megörökíteni a lemezen.

„A kezdetektől ápoljuk Jedlik Ányos hagyatékát is. Már 1973-ban emléktáblát avattunk tiszteletére, és évente megemlékeztünk róla. A Jedlik-ház emlékszobájának anyagát is mi gyűjtöttük. A helyi alapiskolával is állandó kapcsolatunk van. Támogattuk a bábozókat, 2000-től mesemondó versenyt szervezünk, az Égig érő fát. Ilyenkor mindig a hazai magyar gyermekirodalom egy-egy képviselője a vendég, idén Fellinger Károly. Varga Éva kiállítást is készít gyerekrajzokból, meseillusztrációkból. Szintén 2000-től rendezzük a Jedlik természettudományi versenyt alap- és középiskolás tanulók számára” – mutatja a Csemadok-krónikák gazdag anyagát.

„Büszkék lehetünk, mert csak a szlovákiai magyarságnak van ennyire régi kulturális szervezete, a többi határon túli magyar nem dicsekedhet ilyen 70 éves múlttal, ezt tudatosítania kell minden tagunknak” – jelenti ki határozottan. Búcsúzóul azt mondja, neki mindegy, milyen címet adok ennek a cikknek, de megkér, hogy a Csemadok szó mindenképpen legyen benne. Hogy is másként?

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!