Simogató gyerekek: A digitális világ szülöttei

Pár évvel ezelőtt jött valami új. A digitális világ belépett a nappaliba, a fiatalok örömmel fogadták, az idősebbek ódzkodtak tőle. Mindenkinek a kezéhez odaragadt a táblagép meg az okostelefon, közben meg született egy nemzedék, amely már eleve ebbe csöppent bele. Amelynek természetes az érintőképernyő, az ujjakkal történő nagyítás, az online térben való létezés.

Bezzeg a mi időnkben sokkal jobb volt minden. A szabadban játszottunk, egész nap gyerekek, felnőttek társaságában voltunk, szabadidőnket értelmesen tudtuk felhasználni. A mostani gyerekek meg csak simogatják a táblagépet ahelyett, hogy ugyanazt tennék, mint eleik. Mi lesz így belőlük?

Rossz a szülő?

Hamarabb tanulnak meg mesét elindítani a kütyün, mint beszélni. A színes ceruzát még nem tudják megfogni, de a színezőprogrammal már játszanak. A legó nem illeszkedik össze a kezükben, ugyanakkor a tableten már építenek. Míg a nagyszüők csak ismerkednek az elektronikus dolgokkal, addig a beszélni nem tudó unokák veleszületett természetességgel használják a gépeket. A felnőtt megijed, hiszen neki kellene átadnia a tudást. A feje tetejére állt minden.

A legtöbben azt állítják, hogy ők bizony nem adják gyerekük kezébe a táblagépet, sőt még a telefonjukat sem nyomkodják előtte. Félnek attól, hogy rossz szülőnek bélyegzik őket. A játszótéren és a baba-mama klubokban igyekeznek az előírt minta szerint viselkedni, de hogy otthon mit tesznek, arról senki sem tud. „Még a barátnőimnek sem merem bevallani, hogy néha bizony bekapcsolom a tévét a gyerekeknek – meséli egy kétgyermekes anyuka. – Ha azt akarom, hogy legyen ebéd, tiszta ruha, kénytelen vagyok kezükbe adni a táblagépet. Így sokkal hatékonyabban el tudom végezni a ház körüli teendőket. És igen, néha meg is vesztegetem őket, amikor hisztiznek, hogy ovi után nem nyomkodhatják az okostelefont. Nem gondolom, hogy ettől rossz anya volnék, de a többi, tökéletesnek tűnő anyuka olyan megvetéssel tud beszélni ezekről az ördögi kütyükről, hogy inkább nagyokat hallgatok, amikor rájuk terelődik a szó.”

Add oda!

Horváth Péter közgazdásznak és gyakorló apukának egészen más a véleménye. Nem gondolja úgy, hogy rossz, ha a gyermek tudja használni a táblagépet. „A legtöbb munkahelyen kötelezőek a számítógépes ismeretek, és sokszor már nem is elég az alapszintű használat. A jövőben még nagyobbak lesznek az elvárások, és ha a gyerekem nem halad a korral, nem fejlődik a technikával, milyen felnőtt lesz belőle? Talál majd jó munkahelyet? Nem azt mondom, hogy a gyerek csak a gépeket nyomkodja, de napi fél-egy órától nem lesz zombi. A feleségemmel is nehéz volt ezt megértetni, de látja, milyen jótékony hatásai vannak a táblagéphasználatnak. Nóra például mindent megtapogat. Kétéves, de nem lehet őt úgy felöltöztetni, hogy előtte ne adjuk kezébe a ruhát a. Miután megvizsgálta, megtapintotta az anyagot, gond nélkül felveszi. Az érintőképernyős kütyük nemcsak az informatikát teszik egyszerűbbé, hanem a tapintást is fejlesztik. Játszva lehet velük tanulni.”

Túl sok a jóból

Rengeteg szakember értekezik arról, milyen hatásai vannak a túl sok táblagép- és okostelefon-használatnak. Mi is megkérdeztük Érsek Szilvia pszichológust. „Volt már olyan nyolcéves kliensem, aki órákon keresztül számítógépes játékokat játszott, ha pedig megtiltották neki, vagy ki akarták kapcsolni a gépet, agresszívé vált, hazudozott, nem tudta megtartani a szabályokat: a függőség kezdeti jeleit mutatta. A függőség kialakulásán kívül a gép hosszú távon befolyásolja a kommunikációt, a figyelemzavar is megjelenhet, a gyermek mindig valamilyen villogó, zenélő, táncoló, színes ingerre vár – nem tud nyugodtan ülni és koncentrálni. A későbbiekben gondot okozhat neki a szemkontaktus, nem tud mással játszani – és nem is akar –, nem fejlődik sokrétűen. Egy telefon vagy táblagép soha nem lesz olyan, mint egy háromdimenziós játék, amelyet az összes érzékszervünkkel érzékelni tudunk, s ha a gyerek ilyennel játszik, fejlődik a teste, szellemi, valamint az érzelmi és szociális képességei is. A számítástechnikai eszközök rövid távú negatív hatásai a fej-, szemfájás, fáradékonyság, álmatlanság, nyugtalanság, rossz testtartás. Sok gyerek nehezen kezd el beszélni, vagy rossz a kiejtése, mert hiányzik az élőbeszéd.”

Más nyelvet beszélnek

Azok a szupergyerekek, akiknek szó szerint kisujjukban van a technika használata, előbb-utóbb iskolába mennek, és Marc Prensky szerint megváltoznak az oktatás iránti igényeik. Az amerikai professzor tanulmányában kifejti, hogy a tanároknak a diákok igényeihez kellene alkalmazkodniuk. Szerinte a „digitális bennszülötteknek”, vagyis a mai kor gyerekének az agya máshogy fejlődik, mint annak idején a miénk, ezért változtatni kellene mind a tanórák menetén, mind pedig a tananyag összeállításán. Csakhogy ezt nehéz megtenni olyan rendszerben, ahol a tanár a katedrán ülve ugyanazokat a módszereket köteles használni, mint ötven évvel ezelőtt. Nálunk interaktív táblával próbálják áthidalni a problémát az iskolákban, de az a nyugdíj felé közeledő tanár, aki most tanulja a használatát, miközben a gyerek már óvodáskorában használni tudta, hogyan maradjon hiteles? Régen az idős tanította a fiatalt, de a digitális forradalommal olyan helyzet állt elő, amelyre még nem volt példa. A számítógépek nyelve az egyiknek anyanyelve, a másiknak idegen, tanult nyelv: más a szemléletmódjuk. Nemcsak a nemzedéki különbségekkel, hanem a kommunikációs nehézségekkel is meg kell küzdeni, s közben a tananyagot is át kellene valahogy adni. Érsek Szilvia úgy véli, az iskoláskorú gyermekeknél nagy segítség lehet, ha okosan és helyesen használják az internetet. „Tanuláshoz jó, de a kikapcsolódás inkább legyen más időtöltés: sportolás, olvasás, a barátokkal való játszás stb. A tanulmányi előmenetelre rossz hatással lehet, ha az illető folyton a gépen lóg. Beszéljünk arról, hogy elsősorban mire való a telefon, hogyan és mikor használjuk, s mire figyeljünk oda; ugyanez vonatkozik a számítógépre. Amit tiltunk, arra a gyerek vágyakozik, de korlátokkal minden megoldható.”

Tudományos előrejelzések

Senki nem tud semmi biztosat. Röviden így lehetne összefoglalni a szakemberek álláspontját. Véleménye mindenkinek van, de a legtöbben csak találgatnak, hiszen ahhoz, hogy bizonyított hatásokról beszéljünk, fel kell nőnie ennek a nemzedéknek. Az Amerikai Pediátriai Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP) próbálja a legátfogóbban megközelíteni a témát, cikkeket és tanulmányokat gyűjt, s alapelveit ezek tükrében aktualizálja. Abban a kezdetektől egyetértenek a tagjai, hogy amikor a gyermek aktívan használja az elektronikus berendezést, az nem olyan káros, mint amikor a háttérben szól a televízió, vagy a videó felett bambulnak. Szerintük a kétévesnél idősebbek már használhatnak fejlesztő alkalmazásokat, de törekedni kell arra, hogy ne simogassák egész nap a gépet. Érsek Szilvia szerint sokszor mi, felnőttek is belefeledkezünk a táblagép, okostelefon és számítógép használatába. Ezért nagyon fontos, hogy először magunknak állítsunk fel szabályokat, s csak aztán a gyerekeknek. Hiszen amit otthon látnak, az a példaértékű számukra.

A digitális korszakban lehetetlen kikerülni a kütyüket. Nem tiltani kell, hanem megtanulni azt, hogyan használjuk őket észszerűen. Nem baj, ha a gyerek megismerkedik velük, de jó, ha bizonyos szabályok megtartásával teszi ezt. Legyen időkeret, figyeljünk oda, milyen alkalmazásokat használ. Ez a helyzet még mindenkinek új, nem félni kell tőle, hanem a lehető legjobbat kihozni belőle.

Szülőé vagy saját

A Kid Industries marketingügynökség készített egy felmérést a 3–8 évesek körében. Kiderült belőle, hogy a gyerekek, 15%-a legalább egyszer használta már szülei táblagépét, és 20%-uknak saját kütyüje van. Ugyanez a felmérés azt is kimutatta, hogy a szülők háromnegyede úgy véli, a táblagépek hasznosak, készségfejlesztők, és jó hatással vannak a kreativitásra.