Mármint ne feledjük otthon, hanem vigyük magunkkal bevásárolni indulván, és ne kérjünk újat a kasszánál. És minél kevesebb műanyagot pakoljunk bele.
A boltokban ingyenesen elvehető, általában egyben reklámcélokat is szolgáló műanyag szatyrok háttérbe szorításáról talán a legtöbben hallottak már. Reméljük, így van, és hogy foganattal. Ezek használatának elhagyása lehet az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy ne terheljük, szennyezzük feleslegesen a környezetünket. Még csak azokig a fotókig, videókig sem kell elmenni, amelyeken szerencsétlenül járt állatok vergődnek a velük birokra kelő műanyag zacskókkal és egyéb hulladékokkal, elég csak körülnéznünk egy-egy szelesebb nap után. Statisztikai adatok szerint átlagosan évente közel félezer műanyagzacskót spórolunk meg, ha kéznél tartunk pár többször használhatót: kicsinyre összehajtva elférnek a táska sarkában, és bármikor előkaphatók. Jó kis vén szatyrok – mert azzal sem sokat segítünk, ha minden vásárlás alkalmával veszünk egy újabbat, akár vászonból vagy bármilyen anyagból.
Szóval talán éppen erről esik a legtöbb szó, és már konkrét intézkedéseket is láthatunk, például hogy már nem teszik elénk, szórják a nyakunkba ingyen a boltokban. A korlátlan elvihetőség után megdöbbentőként hathatott a megszorító intézkedés, de csak el kell jutni addig a gondolatig, hogy nem valamilyen fontos, pótolhatatlan tényezőt vesznek el az életünkből (mint amilyen, mondjuk, a fák kivágásakor az oxigéntermelő forrás meg az árnyék). Csak megszokás kérdése, és beállhat az új rend: olyan rutinná is válhat induláskor felmarkolni a szatyrokat, mint ahogy az ajtót, kaput is bezárjuk távozáskor. Persze mindenkivel megesik, hogy elfelejti, ezért kár ostorozni magunkat, de tudatosítsuk, hogy következő alkalommal erre jobban kell figyelni: (kis szerencsével) nem rabolják ki az egyszer nyitva hagyott lakásunkat, de ha a következő és mindegyik alkalommal ismét úgy felejtjük, akkor bizony számolhatunk a nem túl kellemes következményekkel.
Nagyban a kicsi
Ha már eljutottunk odáig, hogy viszünk magunkkal nagy szatyrot a megvásárolt termékek hazacipeléséhez, akkor a kicsik se maradjanak otthon. Ebből sem kell vadiúj, elég, ha új életet kezd egy párnahuzat, ha egy talált vászon- vagy akár függönydarabot félbehajtunk, szélét összeöltögetjük – és máris pakolhatunk bele nagy vidáman mindenféle jókat a boltban.
Természetesen igazuk van azoknak, akik szerint van mód rá, hogy teljesen elkerüljük az egyszer használatos műanyag csomagolásokat, és törekedni is kell erre, de nem muszáj elmennünk a falig. Észnél legyünk, és ésszel válasszunk. Ha egy másik, messzi boltig kellene pöfögtetni a benzint azért, hogy ne műanyagba burkolt uborkát vásároljunk, akkor az már nem biztos, hogy megéri. De ha csak egy vagy néhány paprikát, paradicsomot, almát vagy hasonlót vásárolnánk, akkor nem muszáj műanyag zacskóba bugyolálnunk – mint ahogy ezt számtalan példa mutatja a boltokban. És ha választhatunk például a (teljesen érthetetlen okokból) becsomagolt banán és a pusztán árult között, csapjunk a kezünkre, ha az előbbi felé nyúlnánk. Mert ezzel a boltnak is a fejére koppintunk, és ha sokan tesszük sok ilyen esetben, talán leesik a tantusz, hogy nincs kereslet a butaságok tárházára. Vagy van közöttünk olyan bátor ember, aki a boltilag műanyagolt almácskájában annyira megbízik, hogy mosatlanul eszi meg? Netán héjastul a csomagolt banánt?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.