Gyerekkorom óta bajom van bizonyos kifejezésekkel. A minap is mondtam valami szokatlant az egyik ismerősömnek, megsértődött ezen, és azóta már vissza sem köszön. Arról van szó, hogy szüleimet sohasem hallottam káromkodni. Ha apám nagyon dühös volt valakire, akkor azt mondta, hogy jól fenéken kellene az illetőt billenteni. A legdurvább kifejezése az volt, hogy marha. Ha valakire nagyon megharagudott, akkor lemarházta az illetőt. Anyám ilyenkor szigorúan ránézett, és azt mondta, hogy „Lacikám, ilyet nem akarok többet hallani! Így beszélni a gyerekek előtt!” Mi, gyerekek ilyenkor csendben vihogtunk, mert a Kálvária alatt vagy a zsidó templomban hallottunk mi már ennél cifrább kifejezéseket is. A Kálvária alatti utcában lakott Fonó bácsi, akinek a vonat levágta mindkét lábát, és azóta egész nap egy fonott széken üldögélt a háza előtt, és káromkodott. Csak úgy dőltek belőle a csúnya kifejezések. Mi pedig hallgattuk őt, és „okosodtunk”. A zsidó templomból a kommunisták raktárt csináltak, és vétrieszkákkal (V3S) szállították ide a gabonával töltött zsákokat a mezőről. Mi, gyerekek sokat játszottunk a templom udvarán, s ha jött a teherautó, alábújtunk, és hallgattuk a rakodómunkások beszélgetését. Egyszer az egyik melós észrevette szomszéd Joskót, és azt mondta neki, hogy „tűnj innét, te kölyök, mert szétrúgom a valagadat”. Ez egy nagyon durva mondat volt. Azt a kifejezést, hogy segg, már hallottam néhányszor, de ez a valag egészen elképesztett. Úgy képzeltem, hogy a valag egészen mást jelent, mint a fenék vagy a segg. Valami hatalmas, rémisztő dolgot képzeltem el, ami bűzlik a kakitól. Pontosabban nem is a kakitól, mert egy olyan csúnya kifejezéshez, hogy valag, semmiképp sem mondhatta az ember azt, hogy kaki. A valaghoz csakis szart lehetett volna mondani, de ezért a szóért otthon tasli járt. Ezért inkább meg sem kérdeztem otthon, hogy mi a különbség a popsi, a fenék, a segg és a valag között. Arra meg gondolni sem mertem, hogy megkérdezzem apámtól, neki fütyije van-e, vagy valami csúnyább. Mert a melósok sohasem azt mondták, hogy fütyi. Olyan szavakat használtak, amiket otthon sohasem hallottam, csak sejtettem, hogy itt valami nagy-nagy fütyiről lehet szó.
Később az iskolában is voltak gondjaim, mert ott is volt néhány tanító elvtárs, aki furcsa „kifejezéseket” használt. Mókus tanító elvtárs például nem jegyekkel értékelte a feleleteket, hanem „kifejezésekkel”. Marhának azt a diákot nevezte, aki jól megtanulta a leckét. Pl. „A marha kölyök, ma egészen jól beszélt. Leülni. Egyes.” Hát ez baromi, mondta annak, aki kettest kapott. A gyengébb diákokat ökörnek vagy tuloknak nevezte. Aki semmit sem tudott, azt idiótának. Egyszer egy édesapa felháborodott azon, hogy Mókus elvtárs idiótának nevezte a gyerekét, és bepanaszolta őt az igazgató elvtársnál. Az igazgató mindkettőjüket behívatta az irodába, és ott az édesapa üvöltözve követelte, hogy a tanító úr magyarázza meg, miért sértette meg a tanító úr a gyerekét. Mókus elvtárs azt mondta neki, hogy az idióta kifejezésben nincs semmi sértés. Azért nevezte így a diákot, mert a feleletéből kiderült, hogy bele sem nézett az anyagba. A maga fiát abszolút nem érdekli sem a kémia, sem a biológia. És ahogy elnézem a többi tantárgyból kapott jegyeit, úgy gondolom, hogy az iskola sem érdekli őt, magyarázta a tanító elvtárs. Eljár ide, mert a törvény szerint még iskolaköteles, de magasról fütyül arra, ami az iskolában történik. Tudja, kedves apuka, az olyan polgárokat, akiknek volt szavazati joguk, tehát beleszólhattak volna a társadalom életének alakulásába, mégsem mentek el szavazni, a régi görögök idiótának nevezték. Én tehát nem sértettem meg a maga fiát, csupán közöltem vele a pontos helyét a társadalmi ranglétrán, fejezte be magyarázatát a tanító elvtárs.
Az elmúlt évtizedek során sokszor jutott eszembe Mókus elvtárs védőbeszéde. Hallgatom valamelyik ismerősöm kirohanásait a korrupt politikusokról, a reménytelen gazdasági helyzetről, és megkérdezem tőle, hogy legutóbb volt-e szavazni. Rám néz, elsápad, aztán elkezd magyarázkodni: Nem voltam, és nem is megyek szavazni! Engem nem fognak átverni! Az én szavazatom úgysem változtat semmin. Nem…megyek... Rám…ne…számítsanak! Lassan, szótagolva beszél, mintha idióta volnék, akinek időbe telik, míg megérti szárnyaló gondolatait.
Nekem meg kedvem volna elmondani neki, hogy semmi baj, öcsi. Maradj nyugodtan otthon, és dühöngj tovább. És továbbra se menj szavazni. Jogod van hozzá, megteheted, hiszen te idióta vagy.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.