Miből fognak élni az unokáink?

Vezető nélküli jármű, automatizált termelés

Carl Freynek és Michael Osborne-nak, az Oxford Martin School kutatóinak 2013-ban megjelentetett tanulmánya szerint a következő húsz évben az amerikai munkahelyek 47 százaléka kerülhet veszélybe a komputerizáció és az automatizálás miatt. A szakértők úgy látják, közel az idő, amikor a Google, a Facebook és a hasonló IT-vállalatok által összehordott masszív, fogyasztói szokásainkkal kapcsolatos információkat tartalmazó adatbázisokból dolgozó algoritmusok vehetik át az értékesítők feladatát. Amikor vezető nélküli, autonóm járművek fuvarozzák majd a termékeket és az utasokat a városokban s a városok között. Amikor a teljesen automatizált gyárak az olyan feltörekvő országok olcsó munkaerejét is leválthatják majd, mint Kína vagy India. Frey és Osborne szerint fennáll a veszélye annak, hogy a technológiai fejlődés és a robotok megjelenése miatt világszerte tömegek veszítik el a munkájukat.

Február végén a Foxconn tajvani cég vezetője kijelentette, hogy az üzemben három év múlva a munka 70 százalékát robotok fogják végezni. A cég, amely többek közt az amerikai Apple iPhone-nak is dolgozik, több mint egymillió alkalmazottat foglalkoztat, és évente harmincezer robotot állít be a termelésbe. Teszi ezt költségcsökkentés végett, hiszen köztudott, hogy az egész világon a munkabérek képezik a termelési költségek legnagyobb tételét. Ugyanennek a cégnek több kínai gyárában már teljesen automatizált a termelés.

Közelebb, mint gondolnánk

Kína és Tajvan messzire van – mondhatnánk. Pedig nem kell messze mennünk: a Szlovákiában megtelepedett három gépkocsigyár sok gépsort, automatát alkalmaz, s a dél-szlovákiai vendégmunkások is azért járnak az észak-magyarországi ipari parkokba dolgozni, hogy a futószalag mellett – finoman szólva – alacsony hozzáadott értékű, olcsó munkát végezzenek. Ha valaki bemegy egy Tesco-üzletbe, nem kerüli el a figyelmét, hogy egyre szaporodnak az automata pénztárak. Minden pénztárgép egy munkaerőt helyettesít. A bankfiókba sem járunk pénzt utalni, arra van az internetbanking, amelyet egyre többen használunk. S ezek csak a legszembetűnőbb példák. Egy szlovák munkaerő-közvetítő ügynökség vezetője szerint amikor a gazdasági válság után a hazai ipar fokozatosan elérte a válság előtti termelési szintet, már százezer munkavállalóval kevesebbet foglalkoztatott, mint néhány évvel korábban. Elsősorban az alacsony képzettségűek veszítették el a munkahelyüket. Ebbe a válság mellett a takarékosság is belejátszott: az üzemek igyekeztek olcsóbban termelni.

Az üzemekből lépjünk ki a határba. Becslések szerint régiónkban a mezőgazdaságban dolgozók aránya napjainkban alig egytizede a rendszerváltás előttinek. Ahol azelőtt 250-300 ember dolgozott egy nagy, több ezer hektáros földműves-szövetkezetben, állami gazdaságban, ma alig 20-30 ember. Pedig azóta alig huszonöt év telt el. Még érzékletesebb szám: kétszáz éve még a fejlett világban az emberek többsége a mezőgazdaságban dolgozott; napjainkban alig a 2%-a. Ahol egykor kaszával arattak, kapáltak, kukoricát egyeltek, ott ma egy-két nagy teljesítményű gép mindent elvégez.

Ám ha azt hisszük, hogy a legegyszerűbb kézi munka kerül leghamarább veszélybe, és a magas képzettség automatikusan védettséget nyújt, tévedünk. Idejétmúlt az az állítás, hogy a robotok, szoftverek és alkalmazások csak a kézi munkát fogják helyettesíteni. Bármily hihetetlenül hangzik, a robotok már tudományos cikket is képesek írni (akárcsak zenét komponálni vagy sakkozni), maguk programoznak, egész gyártási folyamatokat végeznek. Általában azonban igaz, hogy minél több kis fizetésű és alacsony képzettségű ember dolgozik egy országban, annál nagyobb annak az esélye, hogy megnövekszik az automatizálás mértéke, és egyre több ember veszíti el a megélhetését.

Két véglet

A jövőkutatók egy része szerint az automatizáció a társadalmi egyenlőtlenségeket is növelheti: azok a cégtulajdonosok, akik a robotokat dolgoztatják, egyre gazdagabbak, a többiek pedig – köztük a ma még jólétben élő középosztály tagjai – egyre szegényebbek lesznek. A társadalomtudósok szerint a robotizált világban akár két szélsőséges forgatókönyv is érvényesülhet. Az embereknek vagy nem kell majd dolgozniuk, mert a robotok fognak végezni mindent, vagy nagy részük éppen a robotok miatt elveszíti a munkahelyét, és munkanélküliként fog tengődni. A fejlett nyugati világban már napjainkban is egyre szűkül a munkaidő. John Maynard Keynes közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője a huszadik századi nagy világgazdaság előtt azt jósolta, hogy az évszázad végére az emberek tizenöt órát fognak dolgozni hetente. Bár a jóslat nem vált be, a tendencia őt igazolta, hiszen például az OECD országaiban az utóbbi évtizedekben szinte általánossá vált a napi hétórás munkaidő.

A kreativitás szerepe

Egy bizonyosnak tűnik: azoknak az embereknek lesz esélyük tisztességes jövedelemre, akik a gondolkodásra, alkotásra, kreativitásra készülnek fel tanulmányaik során. A barikád másik oldalán lesznek azok, akikre nem lesz szükség. Ide sorolhatók a kereskedelemben, a szolgáltatások terén, az adminisztratív, közlekedési stb. ágazatban dolgozók. Vagyis a rutinmunkát végzők tömegei. Még egy tendencia megerősödése várható. Ján Košturiak, a Frauhofer IPA cég alapítója azt állítja, hogy az embereknek egyre inkább meg kell tanulniuk önmagukat foglalkoztatni. Kénytelenek lesznek vállalkozni, keresni az új technológiák új felhasználási lehetőségeit. Az állam és a nagyvállalatok nem lesznek munkahelyteremtők – mondja –, ki kell találni magunknak megélhetésünk forrását, lehetőleg abban a régióban, ahol élünk.

A legveszélyeztetettebb foglalkozások:

könyvtáros, hivatalnok, óra- és kerékpárjavító, felügyelő, könyvelő, küldönc, aranyműves, manikűrös és pedikűrös, postás, házaló, pénztáros, szakács, adminisztratív munkaerő, hitelelemző, ingatlanközvetítő, költségelemző, modell stb.

A legkevésbé veszélyeztetett foglalkozások:

terapeuta, fogorvos, orvos, állatorvos, pszichológus, pedagógus, IT-specialista, tudós, fényképész, PR-menedzser, újságíró, művész, vegyész, gyógyszerész, író, politikai elemző, pénzügyi elemző, építész stb.

A komputerizáció várható mértéke néhány országban (%-ban)

Svédország          46,69

Nagy-Britannia    47,17

Írország               48,51

Hollandia            49,50

Belgium               50,38

Németország        51,12

Szlovénia             53,19

Csehország          53,65

Ausztria              54,10

Szlovákia            54,70

Magyarország    55,34

Olaszország                  56,18

Horvátország       57,91

Portugália            58,94

Románia              61,93

(Forrás: Bruegel, Frey&Osborne, 2013)