<p>Ezen a héten elérkeztünk a fejünk megismeréséről szóló elmélkedésünk végéhez. A lelkiség felé vezető út keresése során a leírtakat úgy használhatod, hogy lerántod a leplet fejed működésének rejtett jeleiről. A lélek megtalálásához nem vezet út, nincsenek fokozatai, törekedni sem lehet rá. Ha megérkezel, feltehetően ott vagy.</p>
Amíg elmélkedünk valamiről, valószínűleg nem a lelkünkből beszélünk, mindössze a fejed által teremtett gondolatok cikáznak fel-alá, a szeretetről, a megbocsátásról, elfogadásról… Bármelyikükről folytatott eszmecsere a fejünk játéka. Elérésükre nem lehet törekedni: egyszer csak megjelennek.
Fejünk szüleményei azonban nagyszerű lehetőséget nyújtanak arra, hogy például a szeretetről folytatott vita közben rájöjj: azok, amikről beszélsz, igazából nem a szíved titkai csupán gondolkodásod megnyilvánulása, amely eltereli a figyelmedet életed valódi problémáiról.
A lélek tud vagy nem tud. Sosem elmélkedik – azt csak az elme teszi. Ha erre ráébredsz, minden hirtelen értelmét veszti, és bekövetkezik a csönd. Már mindent tudsz, de nem érzed fontosnak, hogy beszélj róla.
Amikor mindannyiunk találkozik önmaga lelkével, elérkezik a csend, a nyugalom. Nem szólunk egymáshoz, mert mindenki mindent tud majd. Ez a pillanat lehet a valódi szeretet, elfogadás és megbocsátás pillanata – szavak, gondolatok és tettek nélkül.
Kép a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.