Lívia üveg ékszerei

Minél többet olvasott róla, annál jobban érdekelte, rájött, hogy otthon is lehet készíteni üvegtárgyakat, ékszereket. Különleges kemence kell ugyan hozzá, de a többi megtanulható. Lívia nekilátott: elment Sopronba egy üvegművészhez, aki szaktanfolyamokat tart. Ezek két részből állnak. A másodikban esett szó a kemencéről. Ott már Líviában tudatosult, hogy neki mindenképpen kell, s mindjárt rá is lelt egy német márkájúra, amely hivatásosoknak készült kis gép. Kassai otthonukban ugyan nem tudta volna elhelyezni, de talált neki helyet. Ezt is véletlenül.

Kemence a Rovásnál

„Az egyik szociális hálózaton olvastam, hogy Kassán a Rovás önkénteseket keres – meséli Livi, akit gyerekkora óta ismerek a szülőfalumból, Abaráról, édesanyjával egy osztályba jártam. – Csináltam mindent, amire megkértek, kávét főztem, felszolgáltam kiállítások alkalmával, meg mindenféle egyebet. Végül itt maradtam, s felajánlottak nekem egy helységet, hogy műhelyként használhatom. Nagyon hálás vagyok, hogy befogadtak; ide járhatok, itt dolgozhatok.” Ha valaki nem ismerné: a Rovás képzőművészeti alkotóközösség, művésztelep, székhelye a Löffler-villa. Most a bárban ücsörgünk és beszélgetünk, közben Livi egy emelettel feljebb bemutatja a műhelyét és kincsét, a kemencét. A kíváncsiság vitte rá, hogy üveggel kezdjen dolgozni, ki akarta próbálni azt, hogyan olvadnak össze az egyes rétegek. „A hőfokkal el lehet játszani, magasabb hőmérsékleten egybeolvad három-négy réteg, alacsonyabb esetén szépen megmaradnak a rétegek – Livi egy nagy fekete medált mutat. – Olyan, mintha a rajta lévő zöld téglalap szinte csak rá volna téve, pedig össze van olvasztva – mondja. Ez érdekelt engem leginkább.”

Nem ment mindjárt ilyen egyszerűen. Sok próbálkozás eredményeként jöttek létre az eddig készült ékszerek, de – ami engem meglep – nem volt olyan, hogy ha valami nem sikerült, nem úgy olvadt össze, ahogy az alkotó szerette volna, hulladék lett belőle, s ki kellett dobni; mert újra lehet törni, majd egybeolvasztani. Még az üvegmorzsák sem vesznek kárba: díszítéshez felhasználhatók. Az első ékszer, amelyet Livi készített, egy medál volt. Máig megvan otthon valamelyik fiók aljában, eltette emlékbe.

Hogy születik az ékszer?

Van ötlet, amely tudatos, és van, amely csak úgy jön. „Nekem sokszor csak a fejemben van meg a kép, és ez elég, de van olyan, például ez – odanyúl az egyik darabért –, hogy megtervezem. A környezetem inspirál. Jövök-megyek a városban, s ha valami érdekeset látok, azt átvetítem. Általában a geometriai formákat használom, a minimáldizájnt, ezek állnak közel hozzám. A legtöbb üvegműves, akit ismerek, mind egy technikát alkalmaz, s általában nem ezzel a fényes, dikróm üveggel dolgozik. Az általuk használt anyagot magas hőfokon beolvasztják, aztán mind ovális lesz, vagy kör. Én is így kezdtem, ez a legegyszerűbb, de unalmassá vált, mert nincsenek benne új formák. Kitaláltam hát valami mást: háromszöget, szögletes alakzatokat. Magyarországon egyébként sok üvegműves van, náluk kevesen használják ezt a fényes, csillogó dikróm üveget. Erről még elmondom – mert nagyon kevés információ van róla magyar nyelven –, hogy azért olyan csillogó és magasfényű, mert több mint harmincféle fémet és fémoxidot tartalmaz – nagyon apró szemcsék, arany, ezüst, valamint platina is van benne. Az ára is magasabb. Kezdetben Magyarországon szereztem be, most már Angliából rendelem, ott a legkedvezőbb az ár. Szeretem a modern, letisztult formákat, és ez meg is jelenik az ékszereimen. Már csak a drágább üveggel dolgozom, mert arra nagyobb igény van.” Lívia kezdetben eljátszadozott az üveggel, aztán már az volt fontos, hogy elinduljon egy úton. Olyan terméket készítsen, amely másnak is tetszik, eladható, piacképes. Ebben pedig a csomagolás is szerepet játszik. Utána kellett néznie, hogy mi illik az üveghez anyagban és főleg színben. Végül választott: a nagyon csillogó ékszerekhez szerinte alapként csak a tiszta fehér illik.

Iski Líviát mint ékszerkészítőt tavaly áprilisban a Kelet-szlovákiai Galériába, a Fashion Revolution Weekre (évente világszerte jótékonysági rendezvényeket tartanak annak emlékére, hogy a bangladesi Dakkában 2013. április 24-én összeomlott a Rana Plaza ruhagyár épülete, és 1134 ember életét vesztette, további 2500 pedig megsebesült), majd májusban a múzeumok éjszakájára is beválogatták. Miroslava Hriadeľová hívta meg olyan ismert divattervezőkhöz, mint Ida Šándor, Zuzana Háková, Izabela Komjati, Jana Polak. „Nagyon barátságosak, közvetlenek voltak velem ahhoz képest, hogy nekik már van nevük, engem és az én márkámat, a Cynthia Designt viszont még nem nagyon ismerik. Június végén a kassai Fashion Art Filmfest alkalmával együtt dolgoztam egy ismert szlovákiai divattervezővel, Mišena Juhásszal, modelljei az én ékszereimet viselték. Kellemes élmény volt. November elején ismét öröm ért: a kassai divathéten, amelyen három ékszertervező vehetett részt, én voltam az egyikük. Miroslava decemberben újabb vásárral egybekötött kiállítást rendezett Kassa sétálóutcáján, s újra meghívott a kassai divattervezők mellé. Így zártuk a múlt évet; remélem, hogy a mostani is legalább ilyen pörgős lesz.”

Európa közepéről is lehet világsikert elérni. Erről Lívia meg van győződve. Például egy magyarországi üvegékszer-készítő szintén kicsiben kezdte, 8-9 éve, aztán az Instagramon keresztül felfigyelt rá a híres cipőtervező, Jimmy Choo menedzsere, s meghívta a KL Alta Moda nevű high fashion-eseményre Kuala Lumpurba. Itt a példa rá, hogy az internet óriási lehetőségeket tár elénk.

Ami megelőzte

Mielőtt Lívia ékszertervező lett, ruhaboltban dolgozott, majd kilenc évig üzletvezető volt egy játékteremben. Azt mondja, rengeteg olyat tanult ott, amit most kamatoztathat. Aztán megszületett a kislánya. Ma már hároméves, most ment óvodába, így Livi többet tud foglalkozni – bár még nem annyit, amennyit szeretne – az elképzeléseivel, terveivel.

Az ékszerkészítés szenvedélynek indult, s fokozatosan mesterség lett belőle – bár Lívia szerint ez a megfogalmazás még kicsit túlzott. Büszke arra, hogy ékszerei már eljutottak Dallasba, Zuzana Bobrovská üvegművész jóvoltából, aki Amerikában is élt, s van egy galériája Kassán a Sétálóutcán. „Az ő üzletében is megtalálhatók az ékszereim, s ha kiutazik, becsomagol pár darabot, és magával viszi. Azt mondja, nagy sikerük van, bár ott nem annyira újdonság, mert ezt a különleges üvegfajtát már sokan ismerik, de tetszik a stílus. Idehaza még kevésbé ismernek, de már itthon is több helyen kaphatók az ékszereim.” 

Lívia kicsi korától szeretett eljátszogatni az anyaggal, valamit létrehozni. A mesterség gyökerei talán már onnan erednek. Különös színvilággal párosuló innovatív formai és technikai megoldásokat alkalmaz, ezekből születnek az egyedi hangulatú, nőies luxust árasztó ékszerek.