Kőtés, biracs, csiripiszli

Így húsvét előtt sokunknak a gyerekkorát idézi. Ahogy a nagymama előveszi a kacsasütőt a sparheltből, benne az édes málé, nádszállal spékelve, hogy ki ne fusson. És finom. A kőtést lehet nagyon nem szeretni is, de lehet csillapíthatatlanul megóhajtani, betelhetetlenül rájárni, és rosszullétig kanalazgatni.

A mézédes kása csíráztatott gabona felhasználásával, cukor hozzáadása nélkül készül. Ízét és egészségvédő tulajdonságait természetes biokémiai folyamatok nyomán nyeri. Kiemelkedően magas a B-, D- és E-vitamin-tartalma. Elődeink már ismerték az egészséges táplálkozás ma még csak kutatott összetevőit! A kőtésben lévő vitaminok, enzimek, ásványi anyagok, egyszerű cukrok, antioxidánsok emelik a vércukorszintet, javítják a hangulatot, serkentik az agyműködést, sőt élénkítő hatásuk is van. A legújabb kutatások tükrében azonban egészségünkre való hatásai – mint gabonából készült ételnek– ennél sokkal nagyobbak. Gyermekeknek tegyük vonzóbbá valódi csokoládéval csepegtetve vagy mézzel kínálva, ahogy a törökök teszik.

Hogyan készül?

A búzát (egy sütőtálra kb. 400 gr) átválogatjuk – csak az egészséges magokat hagyjuk meg. Alaposan átmossuk őket, és egy éjszakára langyos vízbe áztatjuk. Majd átöblítjük tiszta vízzel, leszűrjük, és tepsibe terítjük, aztán konyhai papírtörlővel letakarjuk. Ezt reggelenként és esténként bőven megöntözzük vízzel, hogy a magok ne száradjanak ki. A magokat naponta egyszer tésztaszűrőn átöblítjük – óvatosan, nehogy a csírájuk letörjön. Mindezt addig ismételjük, míg a búzának 1 centiméternyi szép fehér gyökérkezdeményei és csírája nem nő. Nálam a 4. napra lettek ekkorák. A csíra színe ne menjen át zöldbe, mert az értékes enzimeket, vitaminokat mi akarjuk elfogyasztani; ha már zöldbe megy a szín, akkor a fejlődő kis növény hasznosítja őket. A gyökerekkel összeszőtt, csírázásnak indult búzát mixerben – csak annyi vízzel, hogy le is darálja, ne csak forgassa a kés – pépesítjük. Majd tálban kétszer annyi vizet öntünk hozzá, mint a búza tömege volt. Nem érdemes túlhígítani. Egy ideig hűvös helyen állni hagyjuk, időnként átkevergetve (fél napon át is hagyhatjuk, így minden értékes beltartalom kiázik belőle). Utána átszűrjük, és a szűrőn maradt szárazanyagot jól kinyomkodjuk, -préseljük. Édes, tejszerű folyadékot kapunk. Annyi lisztet keverünk hozzá – legjobb a teljes kiőrlésű búza, tönköly és rozs keveréke –, hogy sűrűbb palacsintatészta állagú legyen. Sütőtálba vagy egyéb cserépedénybe öntjük (legfeljebb az edény háromnegyedéig legyen, mert erősen pöfékelni fog) Nádszálakat is szúrhatunk a masszába, ha már besűrűsödött. Egy órán át, de akár több órán keresztül is sütjük – előbb kb. 210, majd 180-190 fokon –, míg a teteje szép piros nem lesz, a széle pedig úgy nem tűnik, hogy már-már odakap. Hűlés után kanalazható is.