Ami kiérdemli, hogy klasszikusként emlegessük, azt nemcsak a kora teszi különlegessé: a minősége is. Ezt kimondottan fontos tudatosítani azoknak, akik a gyerekeiknek is bemutatnák őket. Számukra nem feltétlenül lesz érték az, hogy egy mesefilm magyar, sem pedig az, hogy klasszikus. Azt fogják választani, amelyről úgy érzik, hozzájuk szól. Arról kell őket meggyőzni, hogy erre nem csak a kortárs nemzetközi felhozatal képes.
A modern rajzfilmek nem kímélik a gyerekeket. Összetett jellemekkel és fordulatos történetekkel szórakoztatnak. Érzékenyítenek, megindítanak, olykor félelmetes tényekkel szembesítenek. Érthető, hogy a legtöbben nem akarnak ennél lejjebb adni. De ki mondta, hogy a magyar klasszikusokkal lejjebb kéne?
Izgalom és ámulat
Dargay Attila Vukja sármos mese, tele aranyos állatokkal, elbűvölő erdei képekkel, megható pillanatokkal – egyben ez a magyar Oroszlánkirály is. A mi saját Disney-kalandunk. Szereplői közt találunk elhivatott hőst, gátlástalan gaztevőt, lelketlen talpnyalót, részeges bolondot, és nem mindenki vészeli át a cselekményt. Látványvilágában ugyan szerény, de történetében izgalmas, érzelemgazdag, drámai kaland, amely napjainkban is képes megindítani. A történetmesélés azonban távolról sem az egyetlen dimenzió, melyben lépést tudunk tartani Hollywooddal.
Az utóbbi években népszerűvé váltak a vadabb vizualitású rajzfilmek. Olyanok, amelyek képregényeket, festményeket próbálnak megidézni. A mi Jankovics Marcellünk azonban már a múlt században is igyekezett elmosni a határt film és képzőművészet között. Figurái rendre alakot váltanak, érzelmeik színkavalkádba öltöztetik, a harag és a gyűlölet eltorzítja őket. Bár gyerekeknek nehéz lesz lenyelni a legtöbb művét, a János vitézzel mindenképp érdemes mozgóképként is megismerkedniük.
Kéz a kézben
Szokatlan vizuális megoldással büszkélkedhet a Süsü, a sárkány is. Illetve ma már megteheti, annak idején meg nem voltunk híján bábfilmeknek. Süsü ráadásul érzékenyítés terén sem utolsó. A Shrek-filmekhez hasonlóan megpróbál emberségre, érzékenységre lelni egy szörny szívében. A belső értékeket ünnepli, külsőségektől független összetartásra int. Talán ebben az aspektusában öregedett a legelegánsabban, de középkori európai szcénája is izgalmas lehet a modern nézők számára.
Fontos, hogy a gyerekek ne csak sztereotípiákkal szembesüljenek a rajzfilmekben. Vagy ha igen, azok legyenek megkérdőjelezve, új megvilágításba helyezve. A Frakk, a macskák réme könnyedén beszippant. Ugyanazt az elemi ellentétet dolgozza fel, amelyet a Tom és Jerry vagy a Bolondos dallamok. Vad és vadász, préda és ragadozó örökös huzavonáját. Csakhogy Frakk, a vizsla egy idő után rájön, hogy rémként előbb-utóbb egyedül fog maradni. A történet ott válik igazán érdekessé és egyedivé, amikor végre megengedi magának, hogy megnyíljon a macskák előtt, és barátságra nyújtsa a mancsát.
A felszín alatt
Gyerekként mind fel akarunk nőni. Hátra akarjuk hagyni a csodát, a varázslatot – helyette meglelni az izgalmat a mindennapokban, az átlagemberekben. Erre épülnek az olyan, sitcomok ihlette rajzfilmsorozatok, mint például a SpongyaBob vagy a Gumball csodálatos világa. Ezek célja megtalálni a gyerekeknek is imponáló, sajátos kalandokat a hétköznapok monotonitásában. Magyar viszonylatban ez a Mézga családnak sikerül a legjobban. A saját életünkből is ismerős figurák, akik ismerős helyzetekbe kerülnek, némi fantasztikummal meghintve, ám megszokott színtereinkbe és szerepköreinkbe zárva.
Sok modern rajzfilm azonban nem éri be ennyivel. Ha képletesen is, de be akarják mutatni a világ sötét oldalát. A társadalmi megosztottságot, a politikai ármánykodást, a hierarchikus gondolkodást. Ezt még világviszonylatban is kevesen teszik annyira profin, mint az 1986-os Macskafogó. Egy kulturálisan és szociálisan is átfogó, üdítően cinikus mű, amely a kémfilmek és politikai thrillerek rajongóit is lekötheti, ám egyszerű(nek tűnő) macska-egér konfliktusával a gyerekektől sem lesz idegen.
És akkor még el sem jutottunk Mazsolához, Tádéhoz és az örökbefogadáshoz. Mind felnőttként, mind gyermekként sokat tanulhatunk a magyar rajzfilmektől. Nem egy letűnt kor álszent ereklyéi, hanem bátor, kreatív műalkotások, melyekre megéri büszkének lenni – és adni nekik egy esélyt, ha még nem tettük.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.