<p>Emlékeznek a Notting Hill című filmből arra a jelenetre, amikor Julia Roberts és Hugh Grant éjszaka bemásznak egy kőfallal körülvett londoni kertbe, és egy varázslatos világban találják magukat? Leülnek egy padra, amelybe emlékül vésték egy boldog házaspár nevét. A történet annyira magával ragadott, hogy a következő születésnapomra kértem is egy ilyen kerti padot ajándékba.</p><p> </p>
Mindez most hirtelen eszembe jutott egy hasonlóan meghitt, romantikus ülősarokban abban a vidéki angolkertben, amelyet Rottingdeanben alakítottak ki. Itt élt 5 évig Rudyard Kipling angol író és költő, A dzsungel könyvének szerzője, aki fantáziájának eredetiségéért kapott irodalmi Nobel-díjat. Az egykor általa bérelt ház közelében most gondosan ápolt kertben olvashatóak a sorai egy-egy emléktáblán.
A tájkertnek több része van, téglafalak választják el őket. Számos kapu, fa, madáretető díszíti a buja virágok közt kígyózó hangulatos sétányokat. A fák, bokrok ligetszerű csoportokba vannak ültetve. A dús virágágyásokban rózsák, hortenziák, levendulák, kúszó-, fűszer-, egynyári és hagymás növények illatoznak.
A falucska egy ízlésesen berendezett szobában is őrzi a világhírű szerző emlékét. Bár Kipling legnagyobb lánya halála után már nem szeretett visszatérni ide, hiszen minden szeretett gyermekére emlékeztette, kétségkívül termékeny korszakot köszönhet a vidéknek. Állítólag szívesen sétált és piknikezett a tengerparton, ahonnan a sziklák alatt most is mindössze 45 perc alatt a közeli nagyvárosba, Brightonba jut a látogató.
Az említett romantikus film végén is azon a bizonyos padon ül Hugh, Julia az ölében fekszik. Idillikus békességben, nyugalomban. Ugyanezt a harmóniát, kiegyensúlyozottságot éreztem a Kipling Gardensben. Talán mert egy napsütötte, békés VASÁRNAP délelőtt jártam ott.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.