Hű maradt a szerelméhez

Zajos volt a felkészülés kezdete. A szövetség (SBA) vezetősége április végén leváltotta a hosszú éve kispadon ülő Maroš Kováčik szövetségi kapitányt, akinek vezetésével a válogatott kiharcolta az Eb-részvételt. Új szakember, a brünni csapat edzője, Marián Svoboda került a helyébe. Az edzőváltás nem ritka, másfél hónappal a kontinensbajnokság rajtja előtt viszont meglepő, s nem éppen szerencsés húzás. Erről is beszélgettünk a Losoncon edzőtáborozó somorjai Orosz Szabinával. A 190 cm magas kitűnő center ebben az idényben bajnoki ezüstöt nyert a Pöstyén színeiben.

Milyen a hangulat a válogatott háza táján? Érezhető volt a bizonytalanság a vihart követően?

Kezdetben valamennyien izgultunk, hogy mi fog történni, hogyan is lesz tovább. De ahogy teltek a napok, megnyugodtak a kedélyek, s mindannyiunk előttt egy cél lebeg: hogy a lehető legjobban felkészüljünk az Eb-re. Úgy érzem, most már rendben van minden.

Hogyan zajlott a losonci edzőtábor?

Épp befejeződött két ötnapos ciklus, az elmúlt tíz napban az edzéseken és azon volt a hangsúly, hogy mi, játékosok megismerjük egymást és az új kapitány módszereit, elvárásait. Most már az előkészületi mérkőzések vannak soron.

Említetted, hogy ismerkedtetek Svoboda módszerével. Nagyon különbözik attól, amelyet Kováčik alkalmazott?

Nagyon. Svobodáé jóval lazább, nyíltabb, sok az improvizáció, Kováčiknál szigorúak voltak a szabályok.

Az Eb-re való elutazásig zsúfolt a program, amely két belgiumi előkészületi mérkőzéssel kezdődött, majd a görögökkel, csehekkel és magyarokkal játszik a csapat.

Ezeken a meccseken nem az ellenfél elleni eredmény a fontos, kimondottan arra vannak, hogy minél jobban összeszokjunk, minél többet játsszunk együtt. A végén természetesen már az is lényeges lesz, hogy tudjunk alkalmazkodni az ellenfél játékához. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk, egyre jobban összeszokik a kollektíva.

A Hradec Králové-i B csoportban június 16-án a törökök ellen kezd a szlovák együttes, majd a fehéroroszok és az olaszok következnek. A négy csoport győztesei egyenes ágon jutnak a negyeddöntőbe, a 2. és 3. helyen végzett együttesek pedig megmérkőznek a többi négy helyért. Mik az elvárások?

Erről csak később esik majd szó, meglátjuk az előkészületi találkozók eredményei alapján. Nyilván azzal utazunk majd ki az Eb-re, hogy megnyerjük azokat a meccseket, amelyeken a papírforma szerint győznünk kell. Hogy sikerül-e, majd elválik.

Ezekben a napokban nem nagyon van más a fejedben, mint a kosárlabda?

De igen. Az edzőtáborozások között volt másfél nap szabadunk, mindenki hazautazott, hogy a család, a barátok körében egy kicsit kikapcsolódjon. Somorján én is találkoztam a barátaimmal, elugrottunk Komáromba a férfidöntőre. Én az Internek szurkoltam, de a komáromiak nagyon tetszetős játékot mutattak.

Hogyan gondolsz vissza a kezdetekre? A 190 cm-es magasságod alapján ítélve nyilván nyúlánk leányka voltál.

Kajakos családból származom, a szüleim mindketten vizesek voltak, a nagybátyám, Orosz Csaba sikeres kenus, de én azáltal, hogy jól kinőttem a sárból, mindjárt a kosárlabda felé orientálódtam. Persze amellett mindenfélével próbálkoztam, tánccal, zongorával, de a kosárlabdánál maradtam. Ezt főleg Diósi tanár úrnak köszönhetem. Kilencévesen kiválasztott, sokat foglalkozott velem, és fokozatosan barátokra találtam, s magam is, és a szüleim is beleszerettek ebbe a sportba.

Hű és tartós volt ez a nagy szerelem, vagy volt közben olyan is, hogy márjó lenne valami más?

18 éves koromig nem is gondoltam másra... Talán azután, hogy elmentem Amerikába, volt egy kis megingás, hogy vissza akarok-e térni ahhoz, amit már ismerek, vagy kipróbálok valami újat, de az előbbi győzött, s ennek nagyon örülük. Majd meglátjuk meddig lesz így.

A suli, a tanulás mellett nem nagyon létezik más, mint edzés, mérkőzések.

Nem sajnálom, hogy a kosárlabda miatt föl kellett áldoznom valamit. Itthon, Somorján nyolcéves gimnáziumba jártam, mindenféle iskolai akciókon és kirándulásokon is ott kellett lennem.  

Amerikában egyetemen tanultál, de közben a kosárlabdát sem kellett feladnod. Az ottani egyetemi liga színvonala sokszor vetekszik a mi legfelsőbb bajnokságunkéval. Kellemes négy évet töltöttél kint, sokat tanultál? Néhány kosarasunk csalódottan tért vissza, mert ott nem nagyon jutottak szóhoz.

Az én tapasztalataim nagyon pozitívak. A 18 évesek Európa-bajnokságán szólított meg egy ügynök, s felajánlotta, hogy kimehetek az Kelet-illinoisi Egyetemre. A szüleim elengedtek, üzleti menedzsmentet tanultam, elvégeztem a baccalaureatust, s folytathattam volna tovább, de már nem lett volna lehetőség kosarazni, ezért döntöttem úgy, hogy hazajövök. Egyébként az első ott töltött naptól kezdve örültem a lehetőségnek, s utólag másoknak is ajánlanám. Megtanultam angolul, ennek életem végéig nagy hasznát veszem, világot jártam, megismertem egy más kultúrát, és önálló lettem. 

Sok lehetőséget kaptál a játékra is?

Az egyetemi ligában a legfelső divízióban játszottunk, ennek igen jó a színvonala.

Martina Moravcová, a sikeres úszó vagy Libor Charfreitag kalapácsvető is úgy vélekedett, hogy az amerikai egyetemi rendszer sokkal jobban kedvez a sportnak, alkalmazkodik hozzá. Te mit tapasztaltál?

Az ottani tanárok alkalmazkodtak a sportoló időbeosztásához. A mérkőzések miatt hajlandók voltak elhalasztani a vizsgát, s mindenben segítségünkre voltak.

Hogy tetszett Amerika?

Az első két hónapban nehéz volt, amíg megszoktam, hogy idegen minden, az ország, az emberek, és a családom nagyon messze van. Az első tanév vége felé összebarátkoztam két lánnyal, később a diákvárosban közösen béreltünk egy házat. Velük mindmáig tart a kapcsolat, minden évben találkozunk. Tavaly én látogattam meg őket, az idén ők jönnek hozzánk.

Hogy jellemeznéd Orosz Szabinát?

Ambiciózus, bátor, határozott, ami pedig a nézeteit illeti, nehezen engedi befolyásolni magát.

Ez a határozottság, erős akarat mindig is jellemző volt, vagy a sport által alakult ki?

Kicsi koromtól ilyen voltam, a legtöbbször a saját érzéseimre támaszkodtam a döntéseimnél.

Két esztendeje szerződtél a pöstyéni klubhoz. A jövő idényben is ott maradsz?

Nem, már bejelentettem, hogy elmegyek. Még nem tudom, hová, meglátom, milyen ajánlatokat kapok.