Karácsony a szeretet ünnepe – hangzik az általánosan elfogadott állítás. Valóban így van? Hogy ki mennyire meghitten tölti Jézus születésének ünnepét, csak saját maga tudja megválaszolni. Ám az is igaz, hogy nincs még egy ünnep a naptárban, amely alatt némelyek annyit harcolnának a „szeretteikkel”, mint ilyenkor. Miért történik ez?
Könnyű megsértődni, hiszen karácsony előtt különlegesen sok elintézendő feladat hárul mindenkire. El kell készíteni az ajándékokat, fel kell díszíteni a lakást, és meg kell szervezni a családlátogatásokat. Mindezek előtt el kell végezni minden munkahelyi teendőt is. Az évben nincs több lehetőség, hogy bármit is bepótoljunk. Ami ekkorra nem sikerült, az már nem is fog.
Mindig több a feladat, mint a rá szánható idő. Van, aki elfogadja ezt, van, aki harcol ellene. De a feszültségeknek van egy másik forrásuk is, amely belőlünk fakad. Ezt nevezik elvárásoknak. Elvárjuk, hogy a meglepetéseinknek örüljenek. Elvárjuk, hogy ajándékainkat méltón és hasonló mértékben viszonozzák, s azt is elvárjuk néha, hogy a körülöttünk levők elképzeléseink szerint viselkedjenek. Ha nem így történik, jönnek a súrlódások.
Ezért van, hogy a létezés egyik legnagyobb ajándékát, a közös pillanatokat értelmetlen csatákra pazaroljuk. Megítéljük és olykor elítéljük a másikat ahelyett, hogy élveznénk a társaságában töltött időt. Életünk ajándékai nem a fa alatt vannak, hanem körülveszik azt. Az együttlétre ugyanis nem mindennap nyílik lehetőség, használd ki minden pillanatát!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.