Félig magyar, zömmel katolikus

Fél a szlovák főváros árnyékában fekszik, 18 kilométernyire tőle. Ez a tény az egykor tisztán magyar ajkú településnek – a történelmin túl – a mai jellegét is meghatározza. Az itteni alapiskolában ugyanis ma kétszer annyi gyermek tanul, mint a magyarban, miközben a 2250 lakos nemzetiségi megoszlása még enyhén a magyaroknak kedvez. Mind Félben, mind három filiájában a lakosság mintegy nyolcvanöt százalékát alkotják a római katolikusok. A kisebb számú evangélikus közösséget szlovákok teszik ki – nagyrészt az egykori betelepítettek utódai –, de az újonnan érkező szlovákok között is sok a katolikus.
Zsidó János esperesplébános méltán érezheti úgy, hogy 2000-től a magyar katolikusok egyik végvárában teljesít szolgálatot. Csak sejthető, milyen szándék munkált Sokol érsek akkori döntésében, hogy az annak előtte Dunaszerdahelyen szolgáló esperest egy kisebb településre irányítsa (azzal az ígérettel, hogy átmenetileg), mindenesetre a féli magyar közösség azóta csak áldásos eredményét tapasztalhatja ennek a ténynek. Az esperes úr szerényen úgy jellemzi ezt a helyzetet, hogy új lehetőségként igyekezett megélni az áthelyezést.

Közösen a közösségért
S valóban különleges helyzetet jelent egy olyan régióban szolgálni, ahol ő az egyetlen magyar pap. Félhez, mint jeleztük, három filia tartozik: Éberhard, Vők és Kismadarász. Ez együtt, a négy településen több mint háromezer katolikus hívő ellátását jelenti. Az esperes úr egyébként azzal kezdte itteni ténykedését, hogy az ünnepi szentmiséket szétválasztotta, hogy mind a magyar, mind a szlovák hívek anyanyelvükön dicsérhessék az Urat. Vasárnaponként két mise van, a harmadikat Éberhardon tartja, egyik héten magyarul, másikon szlovákul. „Éberhardon sosem volt templom, az emberek az egykori Apponyi-kápolnába jártak misére (ahol többek közt Apponyi Albert is nyugszik). Elég tágas, különösen a bővítése óta, s ma is itt tartjuk a misét. Karácsonyi áldozás alkalmával akár kétszáz hívő is összejön. Jó időben az egybegyűltek fele kint áll a festői fasorban. A hétköznapi mise az igényeknek megfelelően alakul. A magyar és szlovák miséket én választottam szét; az előttem szolgáló plébánosok közöseket tartottak, de ez nem volt szerencsés. A négyszáz lakosú kicsiny Vőkön sincs templom. Ott egyelőre a művelődési házban van a szentmise, de létrehoztunk egy kis közösséget, amely elhatározta, hogy megépíti Isten házát. Ma már a vakolásnál tartunk.”
Örvendetes tény viszont, s részben a kisebbségi helyzetnek köszönhető, hogy Félben összetartanak a magyarok. A helyi intézmények, a Csemadok, az MKP, az egyház, a magyar iskola, a cserkészet egészséges szimbiózisban él, és a szervezetek támogatják egymást. „Nem csoda, hiszen ha egy elveszne, baj lenne” – mondja a plébános. Így az iskola és az egyház is támogatja a Szent László Cserkészcsapatot. A ministránsok s az egyházi énekkar nagyrészt belőle kerül ki – s van rockzenét játszó egyházi zenekar is. Igazi, hamisítatlan rockzenét játszik, de tagjai a szentmisén is énekelnek (itt természetesen nem rockos változatban). Jól működik a kisközösségi animátor- vagy más szóval vezetőképző, amelynek az a célja, hogy minden kisközösségnek legyen vezetője. „Ezt a főiskolai szintű kurzust magam vezetem. A hallgatók négy szemeszterben teológiát, pszichológiát, játék-, ének- és közösségszervezést, képírást stb. tanulnak. Ehhez kapcsolódnak a közösségépítő táborok. Éppen az idén tartunk zárótábort, ahol a végzősök oklevelet kapnak. Idén hárman végeznek az egyházközségből. Ők a segítőim a bérmálkozási és egyéb előkészületekben, de ténykedésük gerincét, mint mondtam, a közösségépítés alkotja – heti rendszerességgel foglalkoznak a gyerekekkel.” A Keresztény Ifjúsági Közösségeknek, amely már húsz esztendeje létezik, éppen az esperes úr lett a vezető lelkésze. „Nem találtak fiatalabbat” – jegyzi meg mosolyogva. A Gábriel Polgári Társulás több mint tíz éve rendez vetélkedőket, táborokat, katolikus szavalóversenyeket (amelyeknek nem mellesleg, az irodalomhoz fűződő vonzalma révén éppen Zsidó János esperes az ötletgazdájuk) az alap- és középiskolás fiataloknak, Pislákoló mécs néven. A komáromi országos döntőn 150-160 gyermek szokott szerepelni. Ezt minden évben egybekötik irodalmi pályázattal és rajzversennyel. Idén a család éve volt a téma.
Hosszan lehetne sorolni, mi mindennel foglalkozik az esperes úr – áldozatos tevékenységének hatóköre messze túlterjed szolgálati helyének határain –, és szót ejthetnénk a hagyományok ápolásáról is, de talán emeljünk ki egy kuriózumot, amelyhez hasonlóval eddig nem találkoztam. Zsidó János unszolására kerültek fel Félben a magyar utcanévtáblák néhány esztendeje azzal a salamoni döntéssel, hogy a szlovák név alatt a történelmi magyar név szerepel. Így igazi „féli félmegoldásként” az utcák többsége két nevet visel.

A Szent Miklós-templom
A Szent Miklós tiszteletére szentelt templom a község csinos, rendezett képet mutató központjában található. Megjegyzendő, hogy az előtte álló Szent Miklós-szobor (a parkot is a templompatrónusról nevezték el) talán az egyetlen ilyen köztéri szobor az országban. A régi templomról már az 1561-es és az 1634-es egyház-látogatási jegyzőkönyvek is említést tesznek, ezekből azonban nem derül ki építésének ideje. Az első jegyzőkönyvből a plébános nevét is ismerjük: Györgynek hívták, utána Mihály következett. Draskóczy György vizitátor 1634-ben ezt jegyzi fel: „Nem utolsó sorban említjük meg a Szent Miklós-templomot, melyet festmény és oltár ékesít. A kávinisták a festményt eltávolították az oltárról, el akarták égetni vagy széttörni, de megijedtek, és a templom egyik sarkába dobták, hogy senki sem helyezhesse vissza az eredeti helyére. A vizitátor ezért a tettért büntetést rótt ki.” A jelentés arról tanúskodik, hogy a reformáció idején a féliek a kálvinista hitre tértek, s hogy ez eredeti templomnak is Szent Miklós volt a védőszentje. 1674-re tehető az újabb, barokk stílusú templom építése, melyet Szelepcsényi György esztergomi érsek nevéhez kötnek. Ezt igazolja a torony bejáratánál látható Szelepcsényi-címer. A templomot több ízben felújították; előbb 1713-ban, majd 1834-ben. Az utóbbi alkalommal került ide a mai főoltár és mellékoltárok. A szentségtartó 1722-ben, a keresztelőmedence és a szószék, melyet többszöri eltávolítás után néhány éve – Zsidó János esperesplébánosnak köszönhetően – ismét az eredeti helyén láthatunk, a 18. században készült. A templom eredeti orgonájáról már az 1765-ös egyház-látogatási jegyzőkönyv is szól; 1781-ben hatregiszteres hangszert említenek. A jelenlegi, nyolcregiszteres mechanikus orgonát Szlezák Mihály készítette 1864-ben. Napjainkban felújítás előtt áll. A templom külsejét 1980-ban hozták rendbe. 2005-ben, az utolsó felújítás során a keresztre feszített Jézust a főbejárattal szemben helyezték el, Kis Szent Teréz és Szent Antal szobra pedig visszakerült a falra. Ekkor javították meg és burkolták újra a lépcsőfeljáratokat is. Ugyancsak a templomban láthatjuk az 1883-ban épített, később leégett Szent Kereszt-kápolnából kimenekített értékes, négyféle fából készült Nepomuki Szent János-szobrot. A szentélyben 2007-ben új miseasztalt helyeztek el. A templom érdekessége még, hogy emeletes karzata van, és kívülről sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora belülről.