Fél évszázad a Vasárnappal

Idén ötven éve, hogy megjelenik a Vasárnap, és a fél évszázad alatt sok olvasónk hűséges társa volt. Rendszertelenül bár, de már egy ideje folyamatosan igyekszünk bemutatni néhányat azok közül, akik a kezdetektől előfizetik, olvassák, kedvelik, hogy érzékeltessük, miként változott a lappal együtt a szlovákiai magyarok élete is. A zsigárdi Modránsky házaspár is azok közé tartozik, akiknek ötven éve hű társuk a Vasárnap.

Ha a lapunkban nemrég ismertetett Focus-közvéleménykutatás eredményeiből indulunk ki, a zsigárdi Modránskyék tipikus Vasárnap-olvasók. Leginkább a családjuknak élnek, kertészettel foglalkoznak, és a lapban először az egészséggel kapcsolatos írásokat meg a recepteket keresik.

Modránskyék takaros portáján mindenhol fűszernövények száradnak, gyümölcsök aszalódnak – süteménybe, teába vagy csak úgy, rágcsálónak, ha jönnek vasárnap a gyerekek és az unokák. Valamennyien Zsigárdon laknak, így szinte naponta benézhetnek a nagyszülőkhöz. „Három gyermekünk és hat unokánk van, mind olvassák, szeretik a Vasárnapot. Meg is szoktuk beszélni, ki mit talált benne, és sokszor rácsodálkozunk, hogy mindenki másra figyelt fel. Az elejétől a végéig elolvassuk, de amihez mindig visszatérünk, azok a kertészkedéssel, növényvédelemmel kapcsolatos írások és a receptek. Sokat ki is próbálok, legutóbb a szőlős pite aratott nagy sikert a családban. Nem győzöm sütni, már a faluban is több asszonynak ajánlottam, hogy próbálja ki” – mondja Magdolna. Sütni pedig van miből, a ház mögött komoly szőlőültetvény húzódik, sok különleges fajtával. A családfő, Modránsky Károly a datolyaszőlőre a legbüszkébb, azt mondja, a pite is ebből a legjobb. De szívesen próbálkozik más különlegességekkel is, kertészeti szaklapokból rendeli a nálunk ritkaságszámba menő gyümölcsök fa- vagy bokorcsemetéit, palántáit, és mint mondja, eddig még egy sem volt, amely ne termett volna. 

Az olvasás jelentette a pihenést

Az egyik növénykülönlegesség, amelyet nálunk még kevesen termesztenek, de Modránskyék kertjében már jó néhány éve virít, a homoktövis. „A Vasárnapban olvastunk arról, mennyire egészséges, felkeltette az érdeklődésünket, ezért rendeltünk hajtásokat. Szépen termettek, de nagy gond volt a bogyókat leszedni, mert a növény a nevéhez hűen csupa tövis. Valaki ajánlotta, hogy az ágakat vágjuk le, és tegyük a mélyhűtőbe, ott a bogyók leperegnek. Igaza volt, mindenkinek ajánlom ezt a megoldást” – mondja Magdolna asszony, aki teakeveréket és szörpöt is készít homoktövisből. Emellett pedig minden másból, a júniusi cseresznyétől a késő őszi szilváig – ahogy az falun mindig is szokás volt.

Modránskyék még abban a világban nőttek fel, amikor a falusi ember mindent betakarított, eltett télire a családjának, és maguk is mindig így éltek. Fiatalkoruk óta kertészkedéssel, terményfelvásárlással foglalkoztak, korábban disznót, baromfit is neveltek, reggeltől estig dolgoztak. „Soha nem gondolkoztunk azon, milyen sok a dolgunk: falun ez volt az élet rendje. A pihenést az jelentette, hogy leültünk a tévéhez, amelyben akkor még nézhető műsor ment, vagy olvastunk. A Vasárnapot a kezdetektől járatjuk; el is rakom a régi példányokat, mert néha jó megkeresni egy régi receptet, egészségmegőrzési tanácsot vagy olyan fiatal tehetséggel készült beszélgetést, aki később sokra vitte” – sorolja Magdolna asszony, és valóban: évekkel ezelőtti írásainkra is jobban emlékszik, mint mi magunk. Mielőtt elköszönnénk, még azt is megkérdezzük, mi hiányzik neki a lapból, min változtatna. Azt mondja, jó így, ahogy van, csak lehetne több oldalon, hogy hosszabb ideig olvashassák. Nos, ha máskor nem is, de karácsonykor biztosan teljesült a kívánsága.