A transzplantációs várólistákon jóval többen sorakoznak, mint ahány átültetés van egy évben. Nálunk is szervhiány van, ahogy a világon mindenhol. Pedig az átültetésre várakozók számára ez az egyetlen esély a túlélésre.
Egy balesetben elhunyt lány négy életet mentett meg, hallottam nemrégiben a hírekben. Rögtön az jutott eszembe, hogy hányan nem kapnak esélyt. Az egyik legközelebbi barátom, aki szájsebészként Algériában dolgozott, egy műtét közben vírusos fertőzést kapott, ami később megtámadta a szívét. Egyetlen esélye a szívátültetés lett volna. Úgy döntött, hogy Franciaországban veteti fel magát a várólistára – akkor már ott dolgozott –, úgy hitte, ott jobbak az esélyei. De nem lett igaza. Laci csaknem kétméteres ember volt, egykor kitűnő kosárlabdázó, és nem kaphatta egy aprócska ember szívét. Ahogy múlt az idő, egyre rosszabbul lett, s az ezredforduló olimpiáját követően, októberben végleg leállt a beteg szíve. Máig az motoszkál a fejemben: itthon megmentették volna?
Feltételezett beleegyezés
Szlovákiában a szervadományozással kapcsolatban az ún. feltételezett beleegyezés elve érvényesül, vagyis ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy halála esetén szerveit, szöveteit felhasználják szervátültetés céljára, akkor feltételezik az illető beleegyezését. Kivételt képeznek a kiskorúak, akik esetében a törvényes képviselő írásos engedélye szükséges a szervkivételhez. Ez a jogi előírás. Amint azt Viliam Fischer professzor is elmondta, a gyakorlat, sajnos, más. A legnagyobb akadályt a hozzátartozók képezik, akik néha nem engedik a szervek eltávolítását és felhasználását, annak ellenére sem, hogy az elhunyt azt nem tiltotta meg.
Ki lehet donor?
Nemcsak halott személy lehet szerv- vagy szövetadományozó. A jogszabályok értelmében az lehet élő donor (pl. vesedonor), aki vérségi, genetikai rokonságban (szülő, testvér, közeli rokon) vagy bizonyítottan szoros érzelmi kapcsolatban (házastárs, jó barát) van a szervátültetésre váró beteggel, s a felajánlást önként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszi. Ilyen esetben csak olyan páros szerv egyike (vese, máj, tüdő), illetve szerv darabja (máj, bél, hasnyálmirigy) távolítható el, amelynek hiánya nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot a donornak. Ide soroljuk a csontvelő- és a véradást is.
A legtöbb esetben azonban a donor halott, pontosabban agyhalott. Gépekkel és gyógyszerekkel ideig-óráig fenntartható a szív működése, ezáltal a keringés, s ez biztosítja a legtöbb szerv megfelelő vérellátását, működőképességük megőrzését. A csont, az ín és a szaruhártya eltávolítása a szívműködés és a keringés megszűnése után is lehetséges.
Urbán Klára
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.