Az Isten szeretete jött közénk

Szinte minden beszélgetés ezekről az eseményekről szól, és nagyon sok aggodalmat okoz. Elérkezett hozzánk a terrorizmus. Sokaknak a szerettei élnek Angliában, Franciaországban és Nyugat-Európa más országaiban. Ami Párizsban megtörtént, szinte bárhol megtörténhet. Vannak, akik a szenvedő embereket féltik, mások az Európában kiépülő párhuzamos muszlim társadalom veszélyeire hívják fel a figyelmet. És valljuk meg őszintén, hogy a keresztyén világ is megosztottá lett ebben a témakörben. Nyugat-európai keresztyén testvéreink a migránsok befogadása mellett érvelnek. Velük szemben ellenérvként az szokott megjelenni, hogy pusztán az olcsó munkaerő gazdasági igényének a kiszolgálása nem tekinthető keresztyén értéknek, és segíteni elsősorban azokban az országokban kell, ahol a probléma kialakult. A közép-európai egyházak óvatosabbak. Elsősorban a beérkező tömegek integrálásának problémáit látják, és a keresztyén kultúrát féltik. Velük szemben pedig az az érv jelenik meg, hogy országukban elhanyagolható a muszlimok aránya, és ők attól félnek, amit nem is ismernek.

Mindezek közben mi a karácsonyt várjuk. Az üzletek ugyanúgy készülnek az eladási csúcsra, mint más években. Valahogy mégis érezzük azt, hogy nehéz békéről beszélni ott, ahol a békétlenség uralkodik. Az első karácsony világa is zavaros világ volt. Főleg Palesztinában volt feszült a helyzet. A megszálló római seregeket gyűlölet vette körül. A zsidó nép vallási és politikai irányzatokra szétszakadva élte mindennapjait. Egy része a hatalommal való együttélésben és a kompromisszumokban bízott, másik része a terrorizmust támogatta. És ebbe a bizonytalanságtól áthatott világba, egy félreeső kis településre, Betlehembe érkezik meg az Isten szeretete. Nem azért, hogy igazságot tegyen egyik vagy másik emberi vélemény javára, nem is azért, hogy mélyreható társadalmi változásokat hozzon létre, hanem azért, hogy közel hozza az emberekhez az Istent. A karácsony üzenetének ez a lényege: Közel jött hozzánk az Isten. Földig hajolt az Isten szeretete. Emberré lett, olyanná, mint mi vagyunk. Ez a bizonyságtétel a keresztyén ember számára a legfontosabb örömüzenet.

Sokaknak ez kevésnek tűnik. Sokaknak ez „csupán ennyi”. Mindig számon kérjük az Isten igazságosságát saját magán a Mindenhatón is, de még inkább a földi követőin. A karácsony azokhoz szól igazán, akik a mások számára „keveset” mindennek látják. A megváltás, az Istentől kapott békesség, a megbékélés és a szeretet: az a minden. A hívő embert a külvilág sötétsége, zaja és történései megérintik, de el nem sodorják, mert tudja, hogy az élete Isten gondviselése alatt áll. A sötétségben a fény ragyog. A karácsony előtti advent arról is szól, hogy van sötétség. Az embernek számolnia kell vele. De ebben a helyzetben beleragyog a felülről érkező fény, s megváltoztatja az emberi életet.

A mostani karácsony igazi kérdése nem az, hogy az Európában kialakult feszült helyzet mennyiben befolyásolja az ünnepi készülődést és magát az ünnepet. Természetesen azt szeretnénk, ha békés lenne a készülődés és az ünnep, ha senkinek sem kellene félnie a másiktól, ha az ünnep lelkületét nem zavarná meg semmi. De az igazi kérdés mégsem ezeknek a napoknak a milyensége, hanem az, hogy a hozzánk érkező isteni szeretetre mi a válaszunk. Engedjük-e, hogy az Isten egészen közel lépjen hozzánk, és ez változtasson az életünkön. Engedjük?

A szerző református lelkész, püspökhelyettes