<p>Az élet egyik paradox jelensége, hogy nem képes válaszolni arra a kérdésre, mi a létezésünk célja. A materialisták, de még a hitrendszerek is legtöbbször azt mondják, a valahonnan valahova való eljutás. A tudomány egyik megfogalmazása, hogy az evolúció lépcsőfoka legyél. Egy szem abból a láncból, amely az egysejtűektől a tökéletes csúcsélőlények felé vezet. Más hitrendszerek célként nevezik meg az öröklétbe, mennyországba való eljutást. Amennyi gondolkodásmód, annyi magyarázat.</p>
De mi volna akkor, ha életünknek nem is volna semmilyen célja? Mert amikor valamit követsz, akaratlanul is megjelenik benned a sóvárgás, a sietés és az ezt kísérő egykedvűség. Mindig ott volna jó, ahol nem vagy. Biztosan tapasztaltad, hogy a sóvárgás negatív érzés, márpedig a legmegbízhatóbb belső iránytűnk az, ha figyelünk érzéseinkre. Amikor rossz érzés lesz úrrá rajtunk, érdemes megállnunk és befelé tekintenünk. Ha célokat követsz, valószínű, hogy ezek a kellemetlen érzések többször lesznek jelen életedben. Egyszerűen belül arra vágysz, hogy valami olyan történjen, ami nincs. Lehet, hogy életünk célja maga a létezés, egyetlen pillanatba sűrítve.
Ha mindig csak azt teszed, amire képes vagy, egyszer csak észreveszed, hogy eljutottál valahonnan valahova. Sóvárgás, sietés és erőlködés nélkül.
Erőlködhetsz is, de tudd, hogy az élet egyetlen pillanat, amely éppen most van. Egyedül rajtad múlik, milyenné varázsolod.
Kép a vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.