Anya nyelvünk eldobjuk?

Nem akarok ünneprontó lenni. Boldogságot, erőt, egészséget, józan ítélőképességet és jól szerető szívet kívánok az anyáknak. Édeseknek és mostoháknak, nagymamáknak és kismamáknak egyaránt. Meg azoknak is, akik történetesen apák, de valamiért anyaszerepbe is kényszerültek.

 Ilyenkor, orgonanyílás idején mindig eszembe jutnak azok a virágos, tulipános pozsonypüspöki óvodás napok, öt év különbséggel az egyik, majd a másik gyerekem meghatóan ragaszkodó tekintete a többieké között, az orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába anyák napja hajnalára, illatosan dallamára. Az egyik szerényen, visszafogottan, már-már magában énekelve, alulról diszkréten felém küldött hálás tekintettel, a másik kidüllesztett mellel, már-már elébük lépve a többieknek, mimikai tornának is beillő artikulációval, sűrűn integetve felém, és mutogatva rám: édesanyám. És repesett az én lelkem három-három éven át, öt év különbséggel. És repes most is, mert minden május orgonanyílásos idején előjön bennem ez az emlék, látom magam előtt azokat a kicsiket, a semmivel sem körülírható tekintetüket (emlegetjük is együtt gyakran, mondják, az ő lelkük is ugyanúgy repesett, mint az enyém), miközben ezek a nagyok ugyanúgy éneklik az orgona ágát, mint akkor, azok a kicsik. Az egyik visszafogottan, már-már magában, a másik kidüllesztett mellel, jól artikulálva, integetve felém.

Mondhatnánk, nincsen ebben semmi különleges, az én gyermekeim, én meg vagyok az anyjuk. Minden gyermek hasonlóan érez, és minden anya. Csakhogy sajnos nem mondhatjuk. Mert ebben a különleges és semmihez nem fogható érzelmi állapotban, ennek előhívásában legnagyobb szerepe a püspöki óvodának van. Azoknak az óvó néniknek, akik heteken át együtt készültek ezekkel a kicsi gyerekekkel (év év után, s készülnek azóta is), felgyújtva bennük a lélek tüzét, megtanítva velük pár kedves, egyszerű dalocskát, versikét összekötve a virágos, tulipános anyák napi műsorral úgy, hogy a virágok s tulipánok, az orgonanyílás, míg élünk, ezt az érzést hozhassa belőlünk elő. Ééédesanyááám!

Nem akarok ünneprontó lenni. Élje át mindenki a maga lélekrepeső pillanatát, akinek ez giccses, annak legyen őhozzá méltó. Ám azt azért már mégis csak igen nehezen tudom elképzelni, milyen volna, egyáltalán megvolna-e ez az elszakíthatatlan selyemfonal legalább ilyenkor, orgonanyílás idején, ha teszem azt (a második esetben már biztosan, mert közben elköltöztünk) a közelebb eső szlovák óvodát választjuk. Nem, nem mondom jól, még igen nehezen sem tudom elképzelni, mi volna most akkor. Mert az rendben, hogy otthon magyarul szólnának hozzám (biztos?), akkor is magyarul mondták volna, hogy szeretlek, anyuka (biztos?), de az a kollektív élmény, ahogy zúgja az erdő, susogja a szellő, üzenik az ágak, lombok: légy te mindig nagyon boldog, édesanyám!, az sem selyem, sem semmilyen, időtlen időkig tartó szálat nem lett volna képes szőni közénk. Mire emlékeznénk? Hogy bugy ti styasztná moja mamicska? Hát, kötve hiszem, hogy – legalábbis nekem – még ma is ettől repesne a lelkem.

És most eszembe jut még az a kérdés is, amit magamban gyakran feltettem már, talán azért is vágott úgy mellbe, mikor a Zsolnán élő Marosz család Magyarországról ide került édesanyája a Vasárnap egy nem régi riportjában nekünk (itt élő magyaroknak) szegezte: „nem is értem, hogyan lehetséges, hogy ott, ahol van magyar iskola, mégsem azt választják a magyarok. Valóban igaz volna, hogy soha nem tudjuk megbecsülni, amink van, csak az után siránkozunk, ami elveszett?

Valóban.

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

___________________________

 

– A VASÁRNAP milyen nap? – Fogós kérdés volt, de nemcsak azért, hogy istenem, vajon miféle választ kíván, hanem azért is, mert lehetett tudni, hogy mit vett a távolban célba. – Piros betűs nap – mondta anyám.

Tamási Áron: Szólít a szülőföld

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?