<p>Életünkben a legtöbb konfliktus elképzeléseink miatt alakul ki. Gondolkodásunk egyfajta kábulatban tartva irányítja életünket. Képesek vagyunk egy életen át haragudni másokra, elégtételt venni a rajtunk elkövetett, sokszor vélt sérelmek miatt. Pedig csak egy gondolati trükk áldozataivá válunk.</p>
Gondolkodásunk folyamatosan elképzeléseket gyárt emberekről, gondolatokról és a világról. Ezek másoktól átvett értékfoszlányokat tartalmaznak. Olyan ideákat, amelyeket régebben tanultunk valakitől, fogadtunk el igaznak anélkül, hogy megkérdőjeleztük volna helytállóságukat. Az ilyen ideák aztán értékrenddé, elképzelésekké alakulnak, amelyeket elkezdünk vakon követni.
Gondolkodásunk aztán ezekből a múltból felszívott foszlányokból vágyakat gyárt, hogyan kellene élnünk, hogyan kellene másoknak élniük, beszélniük, cselekedniük. Elképzeljük, hogy a világnak hogyan kellene működnie egy, a fejünkben élő ideához képest. Azonban ideáink gyökere a múltba kapaszkodik, valahonnan másolt, ezért nincs összhangban a jelen történéseivel, az emberek viselkedésével, a világ alakulásával.
Létrejön az ellentét a gondolat és a valóság között, s ennek a vége minden esetben konfliktus. Néha belül, néha pedig a külvilággal szemben is. Ilyenkor a valóság találkozik azzal az álomvilággal, amely a múltban gyökerező elképzeléseinknek megfelelően sohasem létezhet. Helyette minden egyszerűen csak olyan, amilyen.
Kép a Vasárnap 2. számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.