Már előre örültem, hogy vasárnap ebéd után csinálok magamnak egy kis nyugodt délutánt, nem megyek sehova, olvasgatok, varrogatok, ha találok valami jó filmet, azt is megnézem. Elhelyezkedtem a fotelban, és vesztemre kezembe vettem a Vasárnap utolsó számát.
„100 éve csináltak fővárost Pozsonyból”, olvasom az egyik címet. Azt hittem, rosszul látok! De nem akartam mindjárt bepánikolni, mert tudtommal Pozsony a magyar koronázó város, tehát főváros volt valamikor. Nem vagyok valami nagy történelemtudós, úgyhogy inkább megpróbáltam higgadtan utánanézni, hátha valamit félreértettem. Nos, a Wikipédia szerint is 1536-tól 1784-ig a Magyar Királyság fővárosa volt. Hogy tudta valaki, ráadásul magyar író megtenni azt, hogy ilyen sértő és meggondolatlan címmel jelentette meg ezt a cikket? Vagy nagyon is meggondoltan, készakarva lett így?!
Tovább olvastam, a nagy betűkkel kiemelt alcímet: „Pozsony pedig, a lassan magyarosodó német város...”. Hát ettől tovább már nem is tudtam olvasni! Nem szoktam ennyire felindulni, de most igen! Az tény, hogy sok német élt abban az időben Pozsonyban, de nem volt német város! Ezt családi vonalon is tudom bizonyítani, ugyanis 1900–1918 között az ükapám volt Pozsony város főpolgármestere, aki magyar nemzetiségű volt, és többek között az állomásfőnöke is magyar volt, aki a másik ükapám.
Ezzel a megfogalmazással még az Új Szó egyik régebbi cikke is ellentmond, ugyanis egy levelet idéz, amely ezzel végződik:
Almási Sára, Kelt Pozsonyban, Magyarországon, 1911. szeptember hó 1-én.
Szóval a cikket sajnos ebben a fölindult állapotban nem tudtam már elolvasni, és vége lett a nyugodt vasárnap délutánomnak is. Azt hiszem, egy darabig nem fogok Vasárnapot vásárolni!
Kedves Radosicky Györgyi!
Őszintén sajnáljuk, hogy elromlott a vasárnap délutánja, ugyanakkor nem vagyunk benne biztosak, hogy erről az ön által említett cikk tehet (amelyet ön, ahogy írta, végig sem olvasott). Száz éve csináltak fővárost Pozsonyból – szólt a cikk címe, ön pedig ezt nehezményezi, mondván, Pozsony már korábban is főváros volt. Igen, az 1526-os mohácsi csata után Magyarország középső részére benyomuló törökök miatt Budáról Pozsonyba helyezték át a koronaékszereket, és ez lett Magyarország fővárosa egészen 1849-ig. De aztán ismét Buda, majd Pesttel egyesülve Budapest lett Magyarország fővárosa 1873-ban. Mi nem állítottuk, hogy Pozsony nem volt korábban főváros, ráadásul 1919-ben, amikor az alakuló Csehszlovákia illetékesei szlovák fővárost csináltak belőle, már jó fél évszázada nem volt az.
Nehezményezi továbbá, hogy azt írtuk, „Pozsony, a lassan magyarosodó német városˮ. Ezt nem mi találtuk ki, közismert tény, hogy Pozsony lakosságának nemzetiségi megoszlása az 1910-es népszámlálás adatai szerint: 78 223 lakosából 32 790 német (42%), 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%). Érdemes egy pillantást vetni az 1890-es népszámlálás adataira: itt Pozsony 52 411 lakosából 31 404 német, 10 433 magyar, 8709 szlovák, vagyis Pozsony ekkor „még németebb”, mint az első világháború idején.
Pozsony, mint a magyar szabad királyi városok többsége, a középkortól egészen a 20. századig erős német polgári réteggel rendelkezett, ők alkották a városok magját, még akkor is, ha ezek a németül beszélő németek a magyar politikai nemzet részének vallották magukat, és mindig lojálisak voltak a magyar koronához.
Elismerjük, hogy a 20. században lezajlott politikai változások a személyes érintettség okán ma is sok emberben heves indulatokat váltanak ki. Viszont a szerkesztőségben ezen a téren egyetlen irányt tartunk követendőnek, ez pedig a megismerés, valamint a kritikai gondolkodás. Ezért önt is arra biztatjuk, hogy legközelebb olvasson tovább, és maradjon a Vasárnap olvasója.
Üdvözlettel a szerkesztő
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.