A szülő és a „digitális” kiskamasz

A követő anya

„Van egy tizenhárom éves kislányom. Nem is olyan kicsi, erre a napokban jöttem rá. Nem engedtem meg neki, hogy regisztráljon a Facebookra, pedig szinte az összes osztálytársa fenn van. Volt is belőle egy botrány, az egyik lányt durva kommentekkel zaklatták, a tanárok és a szülők is tehetetlenek voltak. Hálát adtam az égnek, hogy az én lányom nincs fenn, így ennek az egésznek csak külső szemlélője volt. Aztán a napokban észevettem, hogy van egy Instagram-profilja. Mivel én nem vagyok fenn, nem tudtam róla, az egyik barátom hívta rá fel a figyelmem. Megkérdeztem a lányom, hogy mi ez, de megnyugtatott azzal, hogy nem kell aggódni, nem tesz fel fotót, csak másokéit nézi. És valóban, nem volt fenn egy kép se. Aztán az ismerősöm ismét szólt, tudom-e, hogy a lányom rendszeresen „instaélőzik”. Azt se tudtam, miről beszél. Megmutatott egy videót, amit a lányom töltött fel; ezek egy napon belül eltűnnek. Igazából a semmiről beszél benne. Olyanokat mond, hogy kérdezzetek, közvetíti, ahogy az iskolából jön haza, helyszíni tudósítást ad az eseménytelen napjáról. Mikor megkérdeztem, hogy ez mire jó, azt válaszolta: nem tudja. Csak csinálja, mert más is. Nem akarom megtiltani neki, inkább regisztráltam én is, hogy szemmel tudjam tartani őt. Addig, amíg nem követ el bántó, sértő vagy meggondolatlan dolgokat, hagyom, csinálja. Bár nem értem, mire jó ez, tiltani se akarom.”

Ki a felelős?

„Rendszeresen ellenőrzöm a tizenkét éves fiam telefonját. A férjemmel megengedjük neki, hogy legyen profilja közösségi oldalakon, de csakis felügyelettel. Váratlanul mindig elkérjük a telefonját, és belenézünk. Mindig vannak új dolgok rajta, de semmi olyan, ami kiverné a biztosítékot. Azt veszem észre, így, hogy nagyobb a szabadsága, annyira nem is köti őt le, mint más gyereket. Igaz, hogy meglehetősen sokat lóg a telefonján, de nem agresszív, tudja, a lecke az első. Van olyan anyuka, aki sokat panaszkodik arról, hogy a gyereke kezelhetetlen, csak a telefonját nyomkodja, aztán olyan szülő is van az osztályban, aki azt se tudja, mi történik a gyerekével. A múltkor nálunk volt a fiam több osztálytársa, és nagyon megdöbbentem. Hallottam, mikor az egyik fiú azt mondta, hogy amíg az anyja minden héten más tizennyolc évest visz fel a lakásra, addig ne várja el tőle, hogy szót fogad neki. Azt hiszem, erre nem is lehet mit mondani, ellenérvet felhozni. Mert sajnos a fiúnak igaza van. És amíg az anyja így viselkedik, tehetetlen, amíg ő nem tudja fegyelmezni, addig az iskolában a többi gyerek is követheti ezt a példát.”

Vélemény?

„Közeli rokonaim között van több kiskamasz. Látom, ahogy töltik fel a mystorykat, vagyis azokat a posztokat, melyek 24 óra múlva eltűnnek. Szinte kivétel nélkül mindegyiké ugyanarról szól: unatkozom, kérdezetek, írj, és elmondom, mi a véleményem rólad. Aztán ezek a vélemények ugyanazok: mindig számíthatok rád; örülök, hogy ismerlek; mit is írjak, jó, hogy ismerlek. Tehát nem valami mély elemzések. Ráadásul mindig ugyanaz a 15-20 osztálytárs kéri ki a véleményt. Minden áldott nap. Nem értem, ennyire unatkoznak a kiskamaszok? Mi ebben a jó? Én se vagyok öreg, májusban múltam tizenhét éves, de ilyenkor érzem a generációs különbséget. Pedig alig van közöttünk pár év.”

Egy másik világ

„A múltkor megkértem a tizennégy éves lányomat, hogy mutassa meg, milyen applikációk vannak a telefonján. Szinte egyiket se ismertem. Megmutatta, melyiket hogyan kell használni. Volt ott olyan, amelyikben kérdéseket lehetett feltenni a másiknak, aztán olyan is, ahol tátogós-zenés videókat gyárt. A nővérem fia tizennyolc éves. Amikor ő volt kiskamasz, teljesen más alkalmazások voltak a divatosak, többségük ma már talán nem is létezik. Felelős szülőként nem tudom ezt megbeszélni a nővéremmel, tanácsot kérni, hiszen az újabb alkalmazásokkal ő sem találkozott. Mire eljut hozzánk az információ, egy-egy félelmetes hír, már ki is megy a divatból a program, új kerül a helyére. Bármennyire szeretném tartani a lépést, egyszerűen nem megy. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom, mi a helyes, mire kellene figyelni. Például az, hogy tátog egy zenés videóra, veszélyes? Furának fura, de van valamilyen negatív következménye? Az a helyzet, hogy hiába próbálok az interneten is kutakodni, olyannyira új ez a digitális világ, hogy még ott is alig van fenn valami. Egyedül abban bízom, hogy a gyerekem helyesen neveltem, és tudja, mi a jó, és mi nem az.”

3 népszerű applikáció a kiskamaszok körében

1. Tellonym. Olyan alkalmazás, ahol névtelenül lehet egymást véleményezni, kérdezni. Előnye, hogy a bátortalanok is hangot adhatnak véleményüknek, hátránya, hogy a névtelenség mögé bújva bárkit, aki regisztrált felhasználó, lehet sérteni, bántani. Használata mindenképp szülői felügyelettel történjen.

2. Kik. Azt gondolhatnánk egy újabb csevegőprogram már teljesen feleslegesen van a piacon, ám a Kik mégis működik. Jellemzője, hogy nemcsak ismerősökkel, hanem teljesen idegenekkel is lehet beszélgetést kezdeményezni. Ezt a kamaszok valamiért nagyon szeretik. Nem kell pánikba esni, de jó, ha a szülő néha ellenőrzi a profilt, mert rengeteg veszélyt rejthet.

3. TikTok. A Musca.ly utóda. Ez az az alkalmazás, melyen rövid videókat lehetett megosztani. Olyanokat, ahol az eredeti hang alá tátikáznak a fiatalok. Mielőtt arra gondolnánk, ki használ ilyet, gyorsan eláruljuk: több mint 500 millió aktív felhasználója van.

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!