A maga módján csendes ember benyomását keltette, vagyis nem sok vizet zavart, ahogy mondják. El-elült magában, és bölcs gondolatokon rágódott. Az egész ember megváltozott, amikor olyan társaságba került, ahol a poharak halk csengése alkoholfogyasztásra utalt. Beszédessé vált, és igen hamar előadta filozófiai eszmefuttatásait. A hallgatóság értette vagy nem, mindenre sokatmondóan rábólintott. (Őket a poharak újratöltése érdekelte.) Többnyire kiváló hallgatóságra tett szert.
Íme, egy a sok gondolata közül. Minden járadékot, köztük a lakbért, amely havonta esedékes, évente tizenkétszer kell befizetni, vagy egyszerre az egész évre. Ez az úriember az utolsó, decemberi részletet az év utolsó napján adta fel a postahivatalban, ezzel a zsebében volt az igazolás minden hónap befizetéséről. Minden évben igazolni tudta magát – ugyanakkor egyhavi bérrel kevesebb futott a lakásszövetkezet számlájára. Mert az óév utolsó órájában befizettet összeget a posta januárban utalta át a címzettnek.
Érdekes eset keletkezett: ő fel tudta mutatni a szelvényét, hogy az adott évben minden hónapban fizetett, és a látszat őt igazolta, mert a befizetett összeg azonos volt az egész évi járandóság nagyságával. Ezzel az első látásra mindenkit összezavart. Az egyik oldalon ott volt az igazolás az egész évre való befizetésről, a másik oldalon a címzettnél egyhavi hiány mutatkozott. Trükkje rövid távon eredményes volt, de minden korsó addig jár a kútra, míg el nem törik. A zseniálisan átgondolt csalással végül lebukott, mert nem a befizetések száma a mérvadó, hanem a befolyt összeg nagysága. Aztán mit tehetett a nagyokos – csendben rendezte a tartozását. Ezt persze már a hallgatóság előtt poharak koccanása közben sem fejtette ki.
Puss Rudolf
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.