A Mont Blanc árnyékában 62. Ifjan, szívesen

Nem volt kulturális attasém, az egészet gyakorlatilag másodállásban végeztem diplomáciai tevékenységem mellett. De nem hagyott nyugodni a dolog. A következő két évben megvendégeltem a misszión a Szlovák Filharmónia énekkarát, amely a genfi szimfonikusok kíséretében a Victoria Hallban Verdi Rekviemjét adta elő, körutat szerveztem a Lúčnica énekkarnak, két tanulmányutat a Selye Kollégium diákjainak, vendégül láttam magyar és szlovák diákcsoportokat Szencről, Komáromból, Kassáról, és két karácsonyi bazár szervezésébe kapcsolódtunk be a feleségemmel. Ám 2004 őszén már elhatároztam: elég. Úgyis minden pillanatban vártam, mikor érkezik az ukáz, hogy többéves genfi szolgálatom teljesítése után visszahívnak Pozsonyba. A visszahívás azonban még mindig nem érkezett.

Ekkor telefonhívást kaptam az Ifjú Szivek táncszínház akkori igazgatójától, Grendel Ágotától. A Szivek egy indiai fesztiválra kapott meghívást, de a szervezők az utolsó pillanatban visszamondták a vendégszereplésüket. A repülőjegyek viszont már megvoltak, s a svájci légitársaság csak úgy volt hajlandó rendezni az ügyet, ha a jegytulajdonosok még az év végéig igénybe veszik a szolgálatait. Kézenfekvő, hogy ha svájci légitársaságról van szó, akkor irányuljon ez az utazás Svájcba. Tehát hajlandó lennék-e az Ifjú Sziveknek szervezni egy vendégszereplést Genfben?

Igazából először nem voltam nagyon lelkes. Egyrészt azért, amit már fent leírtam, hogy öt év alatt elegem lett a komolyabb háttér nélküli szervezésből. Másrészt a rendelkezésre álló idő rendkívül kevés volt. Azt válaszoltam Grendel Áginak, hogy ezt így, most, telefonon keresztül nem fogjuk tudni lezárni, de két hét múlva utazom haza pár napra, találkozzunk, és nyugodtan beszéljük meg. Pozsonyban, kávé mellett végül megegyeztünk, hogy mégis megpróbálom, habár nagyon nehéz lesz. Genf túlzsúfolt kulturális rendezvényekkel, a diplomaták naptára is mindig tele lekötött időpontokkal. De azért talán sikerülni fog. Végül is, az Ifjú Szivek szereplése egy szép pontot tehet az én genfi szolgálatom után is. (Merthogy most már hónapokon belül visszahívnak, abban biztos voltam).

Ezúttal egy kissé más stratégiát választottam, mint az első nagy kulturális eseménynél, amit két és fél évvel azelőtt szerveztem a misszión. Biztosra mentem, és valóban megbízható embereket szólítottam meg, hogy segítsenek. Először is meg kellett oldani a szállást. Erre ugyanis külön pénz nem állt rendelkezésre; tehát a misszión kellett elhelyezni a táncosokat, a zenészeket, meg a kíséretet is. Kiadtam a gondnoknak, hogy december elejére minden szobát foglaljon le a misszió szállodai részében, a tanácskozásra érkező küldötteket meg irányítsa szállodákba. Ez a rendelkezés azonban még mindig csak az együttes felének biztosított szállást. A másik felét a rezidencián fogjuk elhelyezni. (Mi a családdal három éve nem a rezidencián laktunk, hanem egy másik, kisebb, négyszobás lakásban a misszión belül. Bizonyos technikai problémák miatt, melyeket a központ nem volt hajlandó vagy nem tudott megoldani, a folyamatos ott-tartózkodás – főleg kisgyerekekkel – kényelmetlen volt. Négy napig azonban gond nélkül el lehetett ott lakni. Sőt, az utánam jövő nagykövet vissza is költözött. De ez egy másik történet.)

A szállás tehát meg volt oldva. Most már „csak” a fellépéseket kellett megszervezni. Mert fellépések nélkül, ugye, csak szimpla kirándulás lett volna az egész kiruccanás, a Swissair jóvoltából. Elhatároztam, hogy a „nagy” fellépést ezúttal nem visszük be a belvárosba, hanem a mi városrészünkben, a Grand-Saconnex-i városháza nagytermében fogjuk megszervezni. A városháza háromszáz méterre van a missziótól, tehát kényelmesen elérhető gyalog, nincs gond a busz parkolásával, utána pedig különösebb fennakadás és időveszteség nélkül táncházzal folytatódhat a záróbuli a misszión. Gyorsan írattam egy hivatalos kérvényt a polgármesternek, utána személyesen is meglátogattam. Fogadott szépen az egész városi tanács (csak öten voltak), viszonylag könnyen megegyeztünk a részletekben. Másfél órás előadás, bebiztosítják a termet, a konyhát, az előteret, ahol megrendezhetjük a fellépés utáni koktélt. Beveszik a fellépést a városrész hivatalosan hirdetett programjába. Egyébként ingyenes a szolgáltatás, a jó diplomáciai viszonyok szellemében. De minden szervezési munkát nekünk kell elvégezni: szétrakni a székeket, utána összeszedni, a koktélt előkészíteni, a fellépés után legkésőbb reggelre rendet rakni, kitakarítani.