A szingliséget a társadalom egyre inkább ismeri és elismeri. Felvetődhet a kérdés, hogy ez mennyire hasznos és jó, a válaszhoz azonban meg kell ismerni, hogy mit is mond erről a zsidó hagyomány.
Elsősorban azt, hogy már az első embernek, Ádámnak is párt teremtett az Isten, Évát. Mert az ember társas lény. A szingliséget a zsidó hagyomány egyáltalán nem ismerte, elképzelhetetlen volt, hogy valaki egyedül éljen, legyen az férfi vagy nő.
Ha szinglikről beszélünk, akkor elsősorban lányra gondolunk, ám ma már a férfiszingliség is elfogadott kifejezés.
A Talmud (zsidó vallási szöveg) így írja: „Ben Hé Hé mondta: „Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát… Tizenhárom évesen köteles betartani a parancsolatokat. Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenévesen már képes okos tanácsokat adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár…”
Azaz már a talmudi bölcsek is azt tanácsolják, hogy minél korábban nősüljön meg a férfi, alapítson családot, és majd az ő gyerekei (fiai) folytatják ezt a sort.
A hagyomány rögzíti a női szerepeket is, bár az is igaz, hogy a zsidóság különböző vallási árnyalataiban más és más joguk, illetve kötelességük van a férfiaknak és a nőknek.
A törvényalkotó rabbik leírják, hogy a nők fel vannak mentve az „időhöz kötött, tevőleges parancsolatok” alól, mondván, hogy a hölgyek feladata a család, a gyerekek, az otthon és minden, ami ehhez kötődik. A nők nem kötelesek naponta háromszor imádkozni, imaszíjat, imasálat rakni, ünnepi sátorban lakni, a Tóra elé járulni stb., mert a bölcsek szerint az ilyen parancsolatok megcselekvése nagyon megnehezítené az otthoni munkát. Bár az is rögzítve van, hogy ezek a kötelességek családi állapottól függetlenül élnek, a hangsúly mégis a családon van.
Egy gondolatsort azért illik itt megjegyezni. E mondat alapján indul a 20. század nagy vitája, arról, hogy ez a „felmentés” vajon tilalom-e egyben. Azaz: a talmudi rendelkezés engedmény vagy kirekesztés? A vita nem lanyhult azóta sem, így a közösségeket vezető rabbiknak nagyon nagy szerepük van abban, hogy ezt a kicsit furcsa helyzetet – legalább a közösségükön belül – megfelelően kezeljék.
Visszatérve a szingliségre, a bibliai korban hét prófétanő működött: Sára, Ábrahám felesége, Mózes nővére: Mirjám, Debora, aki bíró is volt, Hanna, aki Sámuel próféta édesanyja volt, Abigail, Dávid király egyik felesége, Hulda, aki Jeremiás korában élt, és Eszter királyné.
Be kell látni, hogy a hagyomány nem ismer szingli prófétanőt, a mi őseink, hőseink mindegyike családi életet élt. A Talmud rabbijai – a korszakhoz (i. sz. 1–5. század) mérve – óriási forradalmat hirdetnek meg, amikor a nők jogait rendezik, hogy ezzel is a család felé tereljék őket. Egységesítik a zsidó esküvő jogintézményét, leírva, hogy egy nőt nem lehet akarata ellenére feleségül venni, illetve a férj – házassági szerződésben – biztosítatja felesége számára az őt megillető jogokat. A kora középkor európai zsidó törvényhozói előírták, hogy a feleségtől csak a beleegyezésével lehet elválni, ami – azért jegyezzük meg – igencsak megelőzte a korát.
Mindegyik fentebb leírt rész megmutatja, hogy a zsidó vallás, a hagyomány igyekszik nyomon követni az ember életét, amibe beletartozik a társ is. Azonban mint tudjuk, a mai élet ennél egy fokkal bonyolultabb. Teljesen más társadalmi közeg vesz bennünket körül. Az alapvető emberi értékek megmaradtak, ám sok más megváltozott. Ha valaki ma Európában a talmudi tanítás mentén akar haladni, furcsán fognak ránézni. Mert egy tizennyolc éves gyermek nem nősül meg, nem megy férjhez. Még nem kezd bele a családalapításba, helyette inkább tanul, dolgozik, hogy a majdani családjának biztonságot tudjon teremteni.
És szerintem ez teljesen rendben van így, főleg akkor, ha a saját példámat nézem. Én sem volnék abban biztos, hogy örömmel venném, ha a lányaim ilyen korán választanának maguknak társat, férjet és szülnének gyermekeket. Inkább tanuljanak, éljenek, ismerjék meg az életet, a mai, modern életet, a zsidó életet, s majd csak később találják meg a párjukat. Természetesen ma is vannak zsidó közösségek, ahol a Talmud betűje fontosabb a való világnál, ám ez nem jellemző. A zsinagógánkba sok családos jár, de bizony vannak egyedülállók is. Nem teszek, nem teszünk köztük különbséget, ugyanolyan fontos az egyik, mint a másik.
Én mint lassan ötvenéves ember megfogadva a már leírt misnai tanítás rám vonatkozó részét, csak azt tudom tenni, hogy szükség esetén tanácsaimmal segítem azokat, akik megkeresnek. Nem beszélek szinglihordákról, sokkal inkább arról, hogy mindenkinek az a jobb, ha hazaérve meg tudja osztani valakivel az aznapi élményeit.
Ugyanakkor elismerem, elfogadom a döntését annak is, aki nem akarja megosztani az életét egy állandó másikkal. Ha kell, akkor őt is igyekszem segíteni tanítással, tanáccsal, jó szóval.
Az a szép a mi zsidó hagyományainkban, hogy nem feledve az ősi törvényeket, tanításokat, képesek vagyunk megfelelni a mindenkori kihívásoknak, igyekszünk rájuk választ adni. Ez tartott meg évezredek óta bennünket zsidónak, és ez tartott meg bennünket embernek.
Radnóti Zoltán rabbi
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.