Megtűrhetjük-e a köztereken olyan történelmi alakok szobrait, akik olyasmit tettek, ami a mai társadalmi értékrend szerint elítélendő? Erről is szól az USA-ban és fokozatosan az egész nyugati világban egyre erősödő „szobordöntögető” mozgalom, amely a valóságban csak ritka esetben fajul szobordöntögetéssé. Sokkal inkább hivatalos úton történő szoboreltávolításokról beszélhetünk, amelyeket társadalmi vita előz meg.
Washingtoni rasszizmusellenes tüntetők idén júniusban megrongálták egy konföderációs tábornok emlékművét. A többtucatnyi tüntető egy kötél segítségével ledöntötte, majd felgyújtotta Albert Pike, a déliek egyik tábornokának szobrát – a résztvevők eközben azt skandálták, hogy számítanak a fekete életek. Robert E. Lee tábornok charlottesville-i (Virginia) lovas szobrát azóta hivatalos döntés értelmében távolították el. Mindkét személy az1860–61-es amerikai polgárháborúban harcolt az egykori déli államok (Amerikai Konföderációs Államok) hadseregével egyebek közt a rabszolgatartás megőrzéséért.
Floyd halála mint katalizátor
Bár hasonló társadalmi viták az USA-ban az elmúlt tíz évben már intenzíven zajlottak helyi szinteken (Lee szobráról például 2017 óta), a mozgalom csak idén júniusban, George Floyd rendőri túlkapás okozta halála után kapott akkora hírértéket, hogy hozzánk is eljusson. A Floyd nyakán tizenöt percig térdelő rendőr tette országos, sőt Amerikát is meghaladó tüntetéshullámot indított, melynek fő jelszava a Black Lives Matters (a fekete életek is számítanak), üzenete pedig, hogy az amerikai társadalomban, intézményekben máig létezik a rasszizmus, a faji megkülönböztetés. Ha pedig ez ellen tenni akarunk, ne tiszteljünk (például köztéri szobrok formájában) olyan történelmi alakokat, akik a saját korukban hozzájárultak a feketék vagy az őslakosok kizsákmányolásához. Az amerikai társadalomban tehát intenzív szembenézés zajlik a rabszolgatartó múlttal – az elmúlt tíz év során a déli államok sorra távolították el saját szimbólumaikból (főleg a zászlóikból) az egykori konföderációs motívumokat (utolsóként Mississippi állam tette meg idén júniusban).
Gyarmatosítók és leigázottak
A vita viszont jóval tovább tekint vissza a múltba a 19. századi rabszolgatartók és kereskedők hagyatékánál. Egyenesen az egykori európai gyarmatosítók tetteit és szerepét vizsgálják felül, mondván, hogy a kolonizátorok hívatlan vendégekként, a zsákmányszerzés elsődleges céljával érkeztek az Újvilágba, az őslakosok leigázását (ami nem egy esetben népirtássá fajult) pedig a gyarmatosítás természetes velejárójának tartották. Ezért küldenek nyugdíjba napjainkban egyre több Kolumbusz-szobrot Amerika-szerte. Mert míg a globális történeti emlékezet Kolumbusz Kristófra bolondos-kalandvágyó hajósként tekint, aki tévedésből felfedezte nekünk Amerikát, tettével igazából utat nyitott a gyarmatosítás korának, amely jó négyszáz évig tartó kizsákmányolást jelentett a világ nagyobbik részének, egyben virágzást és gazdagodást a gyarmatokat birtokló európai országoknak. És bár a gyarmatbirodalmak a 20. század során felbomlottak, Kolumbuszt köztéri szoborként tisztelve joggal gondolhatják az amerikai indiánok, hogy polgártársaik az őseiket és kultúrájukat szinte megsemmisítő folyamat vezéralakját tisztelik mindmáig, arról nem is beszélve, hogy az amerikai társadalom jelentős része még mindig másodrendűként kezeli az indián őslakosokat (is). Érdemes tehát látni, hogy nem néhány tucat feldühödött színes bőrű képromboló akciójáról van szó, hanem egy intenzív társadalmi vitáról, melynek folyományaként intézmények és szervezetek döntöttek, döntenek úgy, hogy átértékelik hozzáállásukat a problémásnak ítélt köztéri alkotásokhoz és egyéb szimbólumaikhoz, vagyis Amerika történelméhez, amely identitásuk alapjait képezi.
A demokrácia fokmérői
Közép-Európa közterein szintén hemzsegnek az olyan történelmi személyiségek szobrai, akiknek jelentős cselekedetei az egyik nemzet szemében hőstettnek, a másikéban gaztettnek számítanak. A pozsonyi Andrej Hlinka-szobron az elmúlt hetekben például már meg is jelent egy Roma Lives Matter felirat. A hasonló megnyilvánulásokat az egyik oldal várhatóan vandalizmusként, míg a másik jogos társadalmi vitaként értékeli majd.
A szobor állítóinak egy ilyen típusú kitettséggel számolniuk kell, jegyzi meg a téma kapcsán Csanda Máté művészettörténész, kurátor a Denník N pozsonyi podcastjában. „Onnantól fogva, hogy kihasít magának egy szeletet a köztérből, ugyanúgy, mint egy csúcspolitikus, viselnie kell ennek a járulékos hozadékait” – mutat rá Csanda, hozzátéve, hogy komoly fokmérője a demokráciának, mennyire kell kesztyűs kézzel bánni a köztéri monumentumokkal.
Egy politikai szobor lényegéhez tartozik, hogy magában hordja ledöntésének lehetőségét is, mutat rá Konok Péter történész, a HVG publicistája. „Az adott társadalom biztonságérzetét növelő nyunyókák, a nyugodt alvás és a ragaszkodás kellékei. És persze, szimbólumok. Annak szimbólumai, hogy az adott társadalom miként tekint magára, a múltba vetített önértelmezés kapaszkodói. A társadalmak pedig változnak, így ezek az önértelmezési kapaszkodók is.”
Mostantól nyilván többen és bátrabban kommentálják majd a köztéri alkotásokat nálunk is, felhívva a figyelmet esetleges problematikusságukra, illetve az őket ábrázoló személyek ellentétes megítélésű tetteire. Ez is lehet a téma egyik tanulsága. Vagy az, hogy a köztéri alkotások is csak termékek, amelyek a társadalom bizonyos vélt vagy valós szükségleteinek kielégítésére születtek, születnek. És mint a termékeknek általában, nekik is megvan a szavatossági idejük. Hogy ez mikor jár le, azt az adott társadalom dönti el, miután újra és újra felülvizsgálja identitása alapjait, köztük saját történelmét.
London példát mutat
Felülvizsgálják a brit főváros utcaneveit, szobrait, falfestményeit és egyéb utcai műalkotásit. Sadiq Khan londoni főpolgármester felállíttatott egy bizottságot, melynek feladata és célja, hogy a londoni közterek nevezetességei megfelelő módon tükrözzék a főváros eredményeit és sokszínűségét. A város egykori meggazdagodását jelentős részben a rabszolgakereskedelemnek és a brit gyarmatoknak köszönhette, ezért ideje, hogy közterein figyelmet kapjanak azok is, akik ennek a folyamatnak az elszenvedői voltak, szól az indoklás. A bizottság a fekete, az ázsiai és a kisebbségi etnikai csoportok nyilvános megjelenése mellett a nők, az LMBTQ+ csoport tagjaira és a fogyatékossággal élők reprezentációjára fog fókuszálni. Robert Milligan rabszolgakereskedő szobrát már eltávolították London Tower Hamlets kerületéből. A helyi polgármester szerint rengeteg feszültséget váltott ki a helyi közösségekben, és beszélni kell arról, mi az eset tanulsága.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/31. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.