Tavaly még így, idén már másképp – SJG archív
Az érettségizők „home office” üzemmódban búcsúznak idén az alma matertől.
Vörösmarty Mihály szállóigévé vált kérdése – „Mi dolgunk a világon?” – bármikor ballagási mottó lehetne, a válasz 2020 májusában azonban nem biztos, hogy azonnal jön: mert a válaszokra most várni kell. A társasági távolságtartás nehezebben szüli a válaszokat a miértekre. Ezt érezheti az a 136 gimnazista, akik 4 év után a mai napon járnák utoljára körbe az alma mater termeit, a végső megmérettetés előtt. Hiszen a méterekben mért távolság, a kézfogás, az ölelés hiánya most mindennél kegyetlenebbnek tűnik ezen a napon. Nem vigasz most az sem, hogy nem először fordul elő, hogy a gimnázium falai közt elmaradtak az érettségi vizsgák. A bencés gimnáziumban 1944-ben érettségiztek utoljára, majd a hontalanság éveit követően először 1951-ben – írja szerkesztőségünknek megküldött levelében Farkas Adrianna, a Selye János Gimnázium magyartanára.
A nemérettségiző nemzedék
Ballagóinkba valószínűleg mégis úgy ivódik majd be ez a négy év, mint még soha az elmúlt évtizedekben, fogalmaz a tanárnő, majd továbbítja Oros Boglárka Sára, a IV.A osztály diákjának gondolatait arról, miként élik meg az elmúlt időszakot a nemérettségiző nemzedék – ő fogalmaz így – tagjai: „Igazából ekkor nőttünk fel, és tanultuk meg értékelni a barátságokat, a szabadságot és azt, hogy szerethetünk.”
„Édesapám mindig azt mondta, hogy a középiskolás éveim lesznek a legmeghatározóbbak. Igaza lett. Minden beszélgetés, minden tapasztalat, a kapcsolatok tanárainkkal, barátainkkal hozzátettek jellemünk fejlődéséhez. Az utolsó hónapok távolsága persze csorbít az emlékeinken, a közös élményeken, de rájöttem, hogy minden úgy jó, ahogy van, és még ez a »lecke« is javunkra válik majd. Amikor egyszer majd módunk lesz újra találkozni személyesen osztálytársaimmal, tanáraimmal, lehet sírva ölelem meg Őket, de tudom, hogy ez örökre emlékezetes marad” – fogalmaz Oros Boglárka Sára.
Nehezített kreatív kibontakozás
A Selye János Gimnázium kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákjai idén is számos elismerésben részesültek, és 13. alkalommal jutalmaztuk amatőr diákszínjátszóink egyikét Kaszás Attila-díjjal – ezt a Gimisz színjátszó csoport szalagavatói darabjában nyújtott kimagasló színészi teljesítmény alapján ítéli oda a kuratórium. Idén az Anconai szerelmesek című darabban nyújtott teljesítményéért Gál Réka Ágota kapja. „Természetesen mindenkinek szól a köszöntés, aki jelen van most, ebben a furcsa, virtuális térben. A most ballagó diákokat sokan, sokszor, sokféle generációnak nevezték már, de azt még legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy home office üzemmódban fognak elbúcsúzni az alma matertől” – írja a laudációban Bajkai Csengel Mónika, GIMISZ színpad vezetője.
„Szerintem sokan képzeltük már azt, hogy egy számítógépes vírus majd összeomlasztja a világgazdaságot, hogy megáll az élet. Arra azonban kevesen számítottunk, hogy egy aprócska valódi vírus 100 év után újra világjárványt okoz majd, megváltoztatva ezzel az egész bolygó működését. Elveszi a hobbinkat, szokásainkat, megakadályozza, hogy éljük az eddig megszokott életünket. Az itt felsorakozott negyedikesek közül is soktól elvette a kreatív kibontakozás valódi lehetőségét” – fejtegeti Bajkai Csengel Mónika.
Ballagási videó az SJG tanulóitól:
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.