A Szövetség mi vagyunk

Hogy az annyit hirdetett egységes politizálással nem, az biztos, mert ahányan vannak, annyiféle politikát hirdetnek, nincs az a téma, amiben a közösségi oldalakon össze nem különböztek volna. Leginkább a magyar kormányhoz való viszonyuláson látszanak a töréspontok. Míg a Híd platform vezetője, Rigó Konrád szerint Orbán Viktor rendszere közelebb van a putyinizmushoz, mint a demokráciához, az MKP és az Összefogás elköteleződött a Fidesz mellett. Ami abból a szempontból érthető, hogy onnan érkezik a pénz, de abból már nem, hogy mégiscsak itthon kellene politizálni, az itteni pártokkal keresni az együttműködés lehetőségeit.

Eddig ebbe az irányban egyetlen számottevő lépés sem történt, leszámítva Berényi József baráti viszonyát Igor Matovičcsal. A Szövetség vezető politikusai alig szerepelnek a médiában, ha igen, akkor hárman háromfélét mondanak, vagy egymásra mutogatnak. Legutóbb az önkormányzati választások kapcsán, ahol úgy összevesztek, hogy a Szövetségből kilépett Bugár Béla, a Híd korábbi elnöke és a párt Híd-platformjának szepsi önkormányzati képviselői. Tény, hogy a közös párton belül dominanciára törekszik az MKP, de érvelhet is azzal, hogy vannak regionális struktúrái, ciklusokon át nyerő polgármesterei. A Hídnak minden jelentkező jól jött, hiszen a döntéseket úgyis a vezetőség hozta, mostanra némileg lemorzsolódott a tagsága, az Összefogás pedig máig is csak a vezetőség pártja, mert ideje sem volt még építkezni.

Ember és politikus legyen a talpán, aki itt igazságosan el tudja dönteni, ki az a jelölt, aki sikeres lehet az önkormányzati választásokon, és hogy a párttámogatás vagy a személyes teljesítmény és a karizma fontosabb.

A szlovákiai magyar közösség szempontjából persze az lesz a lényeg, hány településen marad a magyar polgármester, a magyar többségű képviselő-testület. Félidőben a következő parlamenti választások előtt ez lehet a Szövetség próbája is. Idén ősszel fog kiderülni, meg tudja-e győzni a választókat arról, hogy vannak céljai, tervei, és mindehhez emberei.

Eddig ebből nem sokat láttunk. Sajtótájékoztatóból egy felettébb kínosat Soltész Árpád újságíró nyilatkozata kapcsán, amiről csak az jutott eszünkbe, hogy ha a politikusok hallgattak volna, bölcsebbek lettek volna. Láttunk egy-két jobban sikerült sajtótájékoztatót a kormány családtámogatási csomagja kapcsán, és egy hatásos performanszot is Orosz Örs rendezésében a Sajó szennyezése miatt. Most kellene következnie annak az aprómunkának, amitől a választó elhiszi, hogy a Szövetség egyetlen célja nem az, hogy a jelöltjei bejussanak a parlamentbe – már, ha tényleg ezt akarják.

És ha a választó még egyáltalán igényt tart erre, mert ne feledjük, a Szövetség mi vagyunk. Olyan politikusaink vannak, amilyeneket magunk közül kineveltünk, azok kerültek vezető pozíciókba, akiknek bizalmat szavaztunk. Ha a Szövetség most az MKP fénykorához képest harmadik liga, akkor azért, mert a szlovákiai magyar közösségnek ennyire telik. Asszimilálódtunk, csalódtunk, érdektelenné váltunk, egyre többen gondolják úgy közülünk, hogy szlovák pártokban is lehet magyar érdekeket képviselni, szlovák iskolában magyarnak maradni, és úgy egyáltalán, elég a saját megélhetésünkkel törődni. Ha a Szövetség ezt az apátiát nem lesz képes áttörni, akkor nincs esélye.