Horváth Róbert, a bősi idősotthon igazgatója
Az utóbbi hónapok elszigeteltsége talán legjobban a szociális intézményekben élő idős embereket viselte, viseli meg, hiszen látogatókat nem fogadhatnak, ők maguk sem mozdulhatnak ki, és sokan közülük a modern technológiához sem értenek annyira, hogy videóbeszélgetéseket folytassanak családtagjaikkal.
Vagy ha mégis, ez nem pótolja azt, ami számukra szinte létszükséglet: a személyes találkozást, szeretetteljes érintést. Ennek ellenére az idősotthonok lakói türelmesen viselik a bezártságot, pedig még csak azt sem lehet tudni, meddig tarthat. Annyi máris biztosnak látszik, hogy ezek az intézmények a legutolsók között lesznek a nyitások sorozatában, mert a tömeges megbetegedés kockázata fenyeget bennük. Itt még a fokozatos enyhítés sem képzelhető el, például hogy ki-ki elkülönített helyiségben vagy a kertben találkozzon a hozzátartozójával, mert ha ő megfertőződik, az összes lakónak és alkalmazottnak továbbadhatja a vírust.
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária utánajárt annak is, milyen rezsim szerint élnek a bősi idősotthonban; mi a helyzet Szlovákia többi idősotthonában; mit mond az egészségügyi miniszter; haza lehet-e vinni az idősotthon lakóit; hogyan tartják a szeretteikkel a kapcsolatot...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.