Ritkán tudatosítjuk, hogy az emberek és a méhek mennyire egymásra vannak utalva. A kulcs nálunk, embereknél van, hiszen segíthetjük, de gátolhatjuk is a méhekboldogulását. Hogyan élnek a méhecskék? Mi mindent köszönhetünk nekik? És mi az a harmatméz? Ennek jártunk utána.
Tudta, hogy a méhek munkája bizonyos gyümölcs- vagy a zöldségfélék árára is hatással van? A beporzást igénylő termések (ide tartozik a kávé, kakaó, eper, alma, körte vagy épp a paradicsom) ugyanis drágábbak, mint azok, melyeknek erre nincs szükségük. A méhek a növények beporzásával hatással vannak a bioszférára, biztosítják a vadon élő növényfajok sokszínűségének fenntartását, továbbá hozzájárulnak a termés mennyiségének növeléséhez. A beporzók jótékony tevékenysége nélkül tehát a táplálékaink többségét elveszítenénk, és a teljes ökológiai rendszer felborulna. Szomorú tény, hogy a nagyüzemi vegyszerhasználat, a rovarok élőhelyeinek változása és megszűnése a rovarvilág rohamos csökkenését okozza.
Dolgozó nők társadalma
A méhek egyedülálló példái a tökéletes közösségnek. Olyan szuperorganizmusként működnek, melyben a tagok speciális feladatokat látnak el a faj fennmaradása érdekében. Egy-egy kaptárban 20-60 ezer méh és egy királynő található, és csak a méhanya (királynő) rak petéket. A nemileg nem aktív nőstények a család dolgozói: nektárt, virágport és vizet gyűjtenek, építik, védik, szellőztetik és tisztán tartják a kaptárt, etetik az anyát, fenntartják a megfelelő hőt és páratartalmat, gondozzák az utódokat. Születésükkor még nem ismerik a mézkészítés titkait, ezt az idősebb méhektől tanulják meg. A hímek, azaz herék egyetlen feladata a nemzés, ezért nincs is fullánkjuk. Vagyis ha repülő méhecskét látunk, az minden bizonnyal dolgozó, azaz nőstény.
Méhek téli üzemmódban
Télre a méhek visszavonulnak a kaptárba, de előtte elküldik a felesleges heréket (nem adnak nekik ételt, és miután éhesen kirepülnek, nem engedik őket vissza), majd megtisztítják a kaptárt, kiviszik az elhullott méheket. Amint az idő hidegre vált, a dolgozók egy része átkapcsol fűtő üzemmódba: a testük gyors mozgatásával melegen tartják a kaptárt.
Anya csak egy van
A méhanya több fontos szerepet is betölt: felel a szaporodásért, és az üzenetközvetítő váladékok (feromonok) segítségével összehangolja a család tevékenységét. Akár 4-5 évig is elél, nyaranta pedig akár napi 2500 petét is lerakhat. Ha az anya elpusztul, a dolgozók új anyát nevelnek, méghozzá úgy, hogy kiválasztanak egy petéből kikelt méhet (álcát), és elkezdik méhpempővel etetni.
Méhmatek
A méhek folyamatosan számolnak. A dolgozók komplex számításokat végeznek gyűjtögetés közben a megtett távolságról és a gyűjtögetés hatásfokáról. Egyes kutatások szerint képesek a nulla fogalmának megértésére, és még az összeadást és a kivonást is meg tudják tanulni. Ezek után nem olyan meglepő, hogy azért építenek azonos méretű, hatszög alakú viaszsejteket, mert ez az a forma, amelyből a legtöbb fér el hézagmentesen, és így a lehető legtöbb mézet tudják benne tárolni. A kis tudósok az űrben is jártak már, sőt szám szerint több méh járta meg a világűrt, mint ahány ember.
Ezt is tudják a méhek!
- Képesek megtalálni az elásott aknákat, ugyanis biológiai antennájukkal felismerik a TNT robbanóanyag szagát.
- 170 szagreceptoruk van, különösen érzékenyek a szagokra, s a kávé illatát kifejezetten kedvelik.
- Három pontszemük és két összetett szemük van: amikor nem mozognak, alacsony felbontásban látnak, amint viszont megmozdulnak, a kép kitisztul.
- Nem alszanak, hanem mozdulatlanul fekszenek éjszakánként, így tartalékolják az energiájukat a következő napra.
- Testsúlyuk 80 százalékának megfelelő pollennel vagy nektárral is képesek repülni.
- Szárnyaikkal percenként tizenegyezret csapnak.
Egy méhész feladatai
A méhészet ősi foglalkozás, amely nem sokat változott az idők során. Ennek fő oka, hogy a legtöbb munkafolyamatot nem lehet benne gépesíteni, mutat rá Varga Zoltán garamkövesdi méhész. Kezdetben öt méhcsaláddal vágott bele a munkába, mára pedig a barátaival közösen kb. százharmincöt méhkolóniáról gondoskodik a Burda, vagyis a Kovácspataki-hegyek környékén.
A méhészkedés evolúciójában az volt a kulcsfordulat, amikor az egyiptomiak elkezdtek agyagkasokat készíteni, és nemcsak kirabolták a természetben élő méhcsaládokat, hanem már tenyésztették is őket. Amíg a méhészek kast használtak, addig a méz megszerzéséhez az egész lépet elvették a méhektől, és vagy lépes mézet ettek az emberek, vagy kipréselték ezt.
„Ennek a módszernek a fő hátránya, hogy a méhek otthona állandóan szét volt dúlva. Most már drótozott fakeretek készülnek, melyekbe műlép kerül. Ez hozta azt a technológiai változást, hogy pergetni lehet a mézet. Nálunk egyébként csak egy fajta méhet lehet tartani: a krajnait. A méhészek feladatai közé tartozik az is, hogy helyet biztosítsanak a méhek számára: kaptárat és kereteket készítünk, valamint olyan helyre visszük a méheket, ahol változatos legelőt találhatnak. Ezenkívül a méhbetegségeket kezeljük: a legtöbb fejtörést az ázsiai méhatka okozza” – avat be minket munkája rejtelmeibe Zoltán.
Nem tud megromlani?
A mézgyártás folyamata a gyűjtögetéssel indul. Kétféle anyagot is összegyűjtenek ilyenkor a méhecskék: a testüket borító szőrre tapadt pollent és a szívócsövükkel kiszippantott nektárt. A méheknek két gyomruk van: egy sima az étkezéshez, valamint egy mézgyomor a nektár tárolására. Ezeket „szelep” választja el egymástól, a nektárt át tudják engedni az étkezésre szánt gyomorba, ha repülés közben elfáradnának.
„Olyan ez, mintha megtankolnának. Ha a kaptárba érnek, kiöklendezik a begyűjtött nektárt, közben pedig egy invertáz nevű enzimet adnak hozzá, majd a lépsejtekbe rakják. Ebben az állapotában még túl híg a méz, ezért a méhek elkezdik kiszárítani: megállás nélkül legyezik a szárnyukkal. Ha a méz elérte a megfelelő sűrűséget, lefedik a lépet viaszlappal. Erre azért van szükség, mert a méz víztartalma annyira alacsony, hogy felvenné a párát a környezetéből, és visszahígulna. Egy méhek által készített méz, amelybe nem keverünk semmit, nem tud megromlani. Ez az alacsony víztartalomnak köszönhető, valamint annak, hogy tartalmaz propoliszt és hasonló enzimeket, amelyek antibiotikum jellegűek, így a méz önmagát védi. Csökkenhet benne bizonyos tápanyagok tartalma, és bekristályosodhat, azonban fogyasztható lesz. A Kárpát-medencében nem ritkaság, hogy százesztendős mézeket találnak, de állítólag egy egyiptomi fáraó sírjában már több mint ötezer éves mézet is felfedeztek. Teljesen ehető volt” – magyarázza a méhész.
A méh készíti, a méhész pergeti
Háromfajta méz létezik: virág-, harmat- és vegyes. A virágmézek talán a legismertebbek, ide tartozik a repce- vagy az akácméz is. A harmatméz (más néven: erdei méz) a levéltetvek édes váladékából (mézharmatból) áll. Többnyire fenyő-, hárs-, tölgy- és fűzfaerdőkből gyűjtik a méhek. Színe sötét, néha szinte fekete. „A vegyes méz kifejezést nálunk általában többféle virágból készült mézre értik, de valójában ez a harmat- és virágméz elegyét jelenti” – tudjuk meg Varga Zoltántól.
Akkor lesz jó a méztermés, ha a levegő hőmérséklete túllépi a húsz fokot, és magas a páratartalom. Minél többfajta mézet szeretne készíteni, a méhésznek annál többször kell pergetnie. Százszázalékosan tiszta méz soha nem készül, egy méh ugyanis oda repül, ahová akar. „Azt, hogy milyen fajta mézet kapunk, azzal befolyásolhatjuk, hogy olyan helyre visszük a családot, ahol az adott növény dominál. Nagyon pontosan kell meghatározni a pergetések ütemét is. Most a repce virágzott, utána pedig már az akác. Ha nagyon tiszta akácmézet szeretnénk, akkor olyankor kell kipergetni a mézet, amikor a repce már elvirágzott, és más még nem kezdett el virágozni. Egy ideális évben nálunk van tavaszi, repce-, akác-, hárs- és napraforgó-pergetés. Tavaly szeptemberben hajdinamézet is sikerült pergetnünk. Felénk a harmatméz nagyon ritka, de nemrég ezt is sikerült pergetni. Akkor van jó termés, ha a növények virágzása szinkronban van a méhek bioritmusával. Hiába van kora tavasszal harminc fok, a méhecskék még nem állnak készen. Idén például ezért úszott el a repceméz” – teszi hozzá a garamkövesdi méhész.
A csípést is meg lehet szokni
Munka közben az évek során rengeteg méh megcsípi a méhészt, meséli Varga Zoltán. Hivatását ennek ellenére nem tartja veszélyes foglalkozásnak. „Ezt megszokjuk. Először furcsa az is, hogy a kaptár kisöprésénél annyi méh van az emberen, hogy szinte ki se látszik. Ilyenkor tudatosul az is, hogy ha nem volna rajtunk védőruha, és a méhek úgy döntenének, akár halálra is szúrhatnának. Ki kell tapasztalni a viselkedésüket, és be kell öltözni.”
A kellemetlenségekért a méhészt kárpótolja, hogy rendszeresen tanúja lehet a méhcsaládok különleges viselkedésének. „A méhek híres táncát már volt alkalmam látni. Az anya körüli udvartartást is meg lehet figyelni.”
Az egyik legmeghökkentőbb tény velük kapcsolatban, hogy a női méhek csak azért nem tudnak petéket rakni, mert az anya fogamzásgátló anyagot termel, amelyet ők lenyalogatnak róla. Emiatt a potrohuk nem fejlődik ki rendesen. Azonban ha valami hiba csúszik a rendszerbe, és az anya elpusztul, nem tudnak újat nevelni, akkor a dolgozók potroha megduzzad, majd petéket raknak. Ezekből már csak herék tudnak kikelni. Ezt a folyamatot álanyásodásnak nevezik, és visszafordíthatatlan. Ilyenkor a méhész dolga kiseperni őket a kaptárból.
Az élet beporzók nélkül
Bár az ember sokban segítheti a méhek életét, sokat is árthat nekik. A mezőgazdaságban használt rengeteg permetszer miatt gyengébb az immunrendszerük, mind kevesebb a vegyes legelő, ahol nektárt tudnak gyűjteni. A beporzó rovarok (köztük a méhek) világszerte nagy veszélyben vannak, populációjuk folyamatosan csökken. „Azzal, hogy tönkretesszük a környezetünket, saját magunkat is kisemmizzük. A rendszer egyre fenntarthatatlanabb: sokkal több méhatkát kell irtani. A méhészeknek kell összerakni a családokat, hogy egészségesek maradjanak. Ha felhagynánk a méhészkedéssel, a méhtársadalom nagy százaléka összeomlana – a maradék azonban túlélné az emberiséget.”
Mit tehetünk a beporzók védelméért?
- Ne csapjuk le őket! Békés természetű élőlények, ha nem hergeljük őket, nem fognak bennünket bántani.
- Vásároljunk termelői mézet! Ezzel támogatjuk a méhészek munkáját, ők pedig a méheket támogatják.
- Növényvédő szereket csak napnyugta után alkalmazzunk, amikor már nincsenek kint a méhek.
- Ültessünk a kertünkbe méhbarát növényeket!
A teljes írás a Vasárnap családi magazin 2024/20-as számában jelent meg, május 14-én.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.