Az élete végén sem volt megkeseredett vagy elmagányosodott.
Volt egy rettentő jó mondása: Az életet úgy veszem, ahogy kapom. Ehhez tartotta magát. Nem törődött különösebben a régi korszakával, hogy a spanyoloknál is országos hírű színésznő volt. A pénzét mindig szanaszéjjel rakta, és sokszor elfelejtette, hova is tette. Amikor azt mondta, Jézusom, nincs pénzem, még akkor is biztosan volt, csak el kellett kezdeni keresnie. Irdatlan mennyiségű ruhája volt. Négy hatalmas bőröndjéből ki sem pakolt. Mindegyik tele volt. A nagy gardróbjában úgy sorakoztak a ruhák, mint egy üzletben. Imádta a bundáit. Ha Budapestre jött, mindig bement a Szent István körúti szőrmebizományiba, és ami megtetszett neki, gondolkodás nélkül megvette, aztán lehet, hogy soha fel sem vette. Az egy kicsit megviselte, amikor Spanyolországban bevezették az eurót. Abban már nem nagyon ismerte ki magát. Nem tudott viszonyítani, hogy amit kinézett magának, az nagyon drága, vagy még megvehető számára.
Hogyan alakult az élete? Mivel volt mindig tele a hűtője, amikor hazajött Magyarországra, és miből kellett ilyenkor feltétlen ennie? Mit csinált általában az itthonléte alatt? Mikor született pontosan? Milyen versenyen nyert ezüstserleget? Mi volt az első filmszerepe? A már megvásárolható Vasárnapban többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Szabó G. László írásából.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.