Ma ünnepli 20. születésnapját a PlayStation egyik legikonikusabb, máig futó ifjúsági videójáték-sorozata, mely két évtizede ötvöz pimasz humort és megható drámát egy sajátos, csillagközi világban.

Október 12-én Pozsonyban a Tepláreň nevű melegbár előtt hidegvérrel és szélsőséges indíttatással ölt meg két meleg fiatalt egy 19 éves fiú.

Hét év után keserédes, ám maradéktalanul kielégítő befejezéshez érkezett a Better Call Saul, a nagy sikerű Breaking Bad (Totál szívás) előzménysorozata. A leleményes történet, amely a szélhámos zugügyvéd, Saul Goodman (Bob Odenkirk) hullámvölgyes életútját vette górcső alá, mostanra sikeresen kikászálódott az elődje árnyékából, sőt kifejezetten fontos értéket képvisel napjaink tévésorozat-kultúrájában. Míg ugyanis az egyre távolodni látszik saját hagyományaitól, Saul tragédiája magabiztosan viseli a telenovellák minden szépségét és különcségét, egyben frappáns emlékeztetője annak, mire képes ez a műfaj, ha lélegezni hagyják.

„Tudja, kedves, úgy van ez ám, hogy jóllakatjuk őket felül is, meg alul is, aztán mindent megtesznek nekünk, amit csak akarunk! Onnantól már mink parancsolunk mindnek, mert mind egyforma.”

Nem jött zavarba senkitől, pedig a magyar színészek krémje vette körül. Gyerek volt még, először állt kamera előtt, fel sem fogta, kikkel játszik.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik lelkiismeret-furdalás nélkül gázolnak át másokon, miközben rendkívül rokonszenvesnek, együttműködőnek, sőt együttérzőnek tűnnek.

A Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek című kétnyelvű könyv bemutatóján a budapesti Szlovák Intézetben arról is szó esett, hogy bár a kötet két nyelven jelent meg, a szlovák olvasók még nem igazán fedezték fel. A közönség soraiból jött az ötlet, hogy talán egy ismert személyiség ajánlhatná pár sorban, ami a borítóra tett szalagon is elfér, hogy felkeltse a vásárlók figyelmét. Az ötlet mára megvalósult, Marosz Diána és Lucia Molnár Satinská könyvét jó szívvel, okos gondolatokkal ajánlja az olvasóknak Angelika Sbouli cseh színésznő, pszichológus.

Írónak/költőnek lenni felelősség, s ebbe olykor beletartozik az is, hogy az írók/költők a saját eszközeikkel reflektálnak az aktuálpolitikai eseményekre: hozzászólnak, értelmezik, kontextusba helyezik. Az elefántcsonttornyot persze csak nyomós okból hagyják el, s amikor közéleti ügyben megszólalnak, annak általában tétje van. Ilyen nyomós ok a háború – s a Kalligram folyóirat ennek a témának szentelte a nyári dupla számát.

A Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek című kétnyelvű könyv bemutatóján a budapesti Szlovák Intézetben arról is szó esett, hogy bár a kötet két nyelven jelent meg, a szlovák olvasók még nem igazán fedezték fel.

Több mint ötven éve ír a fociról. Szobájában futballrelikviák, csapatképek, régi könyvek.

Aki ezen a nyáron repülővel utazik, annak fel kell vérteznie magát türelemmel, mert könnyen megeshet, hogy az utolsó pillanatban törlik a járatát, vagy ha ő maga megérkezik is a célországba, a csomagja nem.

Nemrég ünnepelték II. Erzsébet brit királynő hetvenéves uralkodói jubileumát.

Kétévnyi bezártság és megszorítás után érthető, ha a legtöbb ember legszívesebben otthon sem lenne egész nyáron. Ám két kirándulás között, azokon a bizonyos nyári estéken, amikor épp elég meleg van ahhoz, hogy ne tudjunk nyugodtan aludni, keresve sem találnánk a tücsökciripelés mellé jobb társaságot egy-egy remek filmnél.

Esterházy Péter mondta 2000-ben egy interjújában (Én egy kiegyensúlyozott magyar úr vagyok), hogy „az aparegény nem műfaj, ellenben az apa, az műfaj”

Mely esetben állítható egy könyvről, hogy elérte a célját? Ha egy regény eladási sikerlistára kerül, egy mesekönyv felkelti a gyerekek, vagy éppen egy krimi a krimi-rajongók érdeklődését, ha örömmel olvassák, talán azt mondhatjuk, sikerült.